499

Megindul a Konrád 3. hadművelet Budapest felmentésére – Ezen a napon történt

Horváth Gábor írása

konrad-hadmuvelet01

Budapestet 1944 karácsonyán teljesen bekerítette az ostromló Vörös hadsereg. Az erőddé nyilvánított magyar fővárosban mintegy 79 ezer német és magyar katona maradt vissza csaknem 500 löveg és 120 harckocsi támogatásával, hogy minél nagyobb szovjet erőt kössön le, s ezáltal időt nyerjen a németeknek a Dunántúl és Bécs előterének megerősítésére. Ám a védelem ereje a január folyamán egyre fogyott, a repülőkkel és ejtőernyőkkel eljuttatott élelmiszer és lőszer nem volt elegendő. A német hadvezetés számára egyre fontosabb lett a főváros felmentése, mivel Hitler mindenképpen ragaszkodott Budapest megtartásához, s az esetleges kitörést megtiltotta.

December közepén a Dunántúl északi részén, a Balaton keleti csücskétől nagyjából északi irányban húzódott a frontvonal, a Mór-Tata vonalon át a Dunáig. Hitler nagyon komolyan vette Budapest felmentését, 1945. januárjában a keleti fronton lévő német páncéloshadosztályok fele már Magyarországon tartózkodott, s ezekkel indult meg január 1-én a Konrádra keresztelt hadművelet. Nem túl bölcsen a legrövidebb, ám páncélosokkal nehezebben járható úton, a Pilisen keresztül lendültek támadásba a németek, amelynek elsődleges oka az üzemanyaggal való takarékoskodás volt. A támadás kezdeti lendülete Bicske és Dorog táján megszakadt, valódi áttörés nem sikerült, bár január 6-án Esztergom német kézre került. Innen indult meg január 9-én a Konrád 2. A feladat ezúttal sem a Budapesti helyőrség kimenekítése volt, hanem a hadianyag bejuttatása a hosszabb kitartás érdekében. Balck tábornok vezetésével ezúttal Dömös irányából Szentendre felé kellett volna áttörni a szovjet védelmet. A Wiking SS páncéloshadosztály akciója meglepte a szovjeteket, január 11-re elfoglalták Pilisszentkeresztet, 17 kilométerre közelítve meg a Budapestet védő csoportot. A „vikingek” már látták Budapest templomtornyait, mikor elakadt a támadás, és a zsákba jutó páncélosokat visszarendelték.

Hitler és a haditerveket kidolgozó páncélos-specialista, Heinz Guderian (a címlapképen) végül úgy döntöttek, hogy a harmadik kísérlet már délről történjen. Az áttörést ezúttal a Balaton és a velencei-tó közé tervezték. Az itteni sikert követően el kellett foglalni Székesfehérvárt, majd a Sió-csatorna biztosítása mellett a páncélos ékeknek Dunapentele (ma Dunaújváros) felé törve el kellett érniük a Dunát. Innen fordultak volna aztán a csapatok északnak, Budapest felé. A tervek szerint január 17-ig kellett titokban átcsoportosítani a csapatokat, hogy elfoglalják induló pozícióikat a frontvonal mögött. Hadtörténeti érdekesség, hogy az itt bevetett SS csapatok használtak először a történelemben infra távcsöveket éjszakai tájékozódáshoz! A támadókkal szemben álló 4. gárdahadsereg nem állt a helyzet magaslatán, nem vették észre a velük szemben csoportosuló német hadosztályokat, így a támadás kezdetén, január 18-án 250 szovjet páncélos állt szemben ezen a szakaszon 376 némettel. A Budapest védőinek ekkor már égetően szükségük lett volna segítségre. Január 18-ára ugyanis Pest tarthatatlanná vált, és a megmaradt Duna-hidak felrobbantását követően Budára szorult vissza a német-magyar harccsoport. Világos volt, hogy Buda sem tartható már sokáig.

konrad-hadmuvelet02Szovjet katonák Budapesten

Január 18-án megindult a Konrád 3, amely során a IV. páncéloshadtest 30 km szélességben söpörte el a szovjet védelmet a két tó között, és 60 kilométert nyomult előre egyetlen nap alatt. A siker csak azért nem volt még jelentősebb, mert a páncélosok nagy száma mellett elegendő támogató gyalogság nem állt Guderian rendelkezésére. Január 22-én heves harcok után Székesfehérvár német kézre került. A fehérváriak horrorisztikus történeteket meséltek el a szovjet katonák viselkedéséről a helyi lakossággal szemben, és felszabadítóként fogadták a németeket. A szovjet erők helyzetének súlyosságát mutatja, hogy komolyan felmerült az egész Dél-Dunántúl kiürítése. A német páncélosok rendben elérték Dunapentelét is, majd északra kanyarodtak Budapest irányába. Ezúttal 25 km-re sikerült megközelíteni a budapesti védőket, felvették velük a rádiókapcsolatot, de a Váli-víz meredek partjánál ismét véglegesen megakadt a támadás. Eddigre ugyanis a patak mocsaras partjainál Tolbuhin szovjet marsall jelentős erőket tudott összevonni. Január 27-én a támadást végül leállították, és az oldalain nem eléggé biztosított német páncélosokat visszavonták Székesfehérvár környékére.

A Konrád 3 kudarcával már nem maradt esély arra, hogy a budapesti helyőrséghez friss csapatokat és lőszert lehessen bejuttatni, így a város február 13-án a tragédiába fulladt kitörési kísérletet követően teljes egészében a szovjetek kezére került.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban. Bp.: Osiris, 2005

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.

2018.01.18