Mátyás választottja a Nápolyi királyság uralkodójának lánya, Beatrice, magyarosan Beatrix lett. Galeotto Marzio szerint: „Mátyás Beatrixot, Ferrante (Aragóniai Ferdinánd) király leányát vette feleségül, ezt a csinos, jóságos és a társalgásban komolysága mellett is elmés hajadont. Akár beszélt, akár cselekedett, valami különös kedvesség rejlett benne, úgy, hogy bámulatra késztette az embert, különösen azzal, hogy királynői méltóságával járó kötelességei mellett háziasszonyi teendőinek is megfelelt.” A Mátyás udvarába érkező olaszok dicshimnuszokat zengtek róla, de a magyar nemesség nem volt ilyen elégedett az arával, aki új szokásokat hozott magával egy más erkölcsi értékrendet valló országból. Igaz, valószínűleg senki nem felelt volna meg ízlésüknek, mivel a magyar udvar a török elleni háború lázában egészen elfeledkezett már arról, milyen is az, amikor királynéja is van az országnak. Ugyanis 1440 és 1476, azaz 36 esztendő alatt között mindössze tíz hónapig volt nős királya az országnak! I. Ulászlónak és V. Lászlónak sohasem volt feleség, ehhez túl korán elhunytak (előbbi 20, utóbbi 17 évesen), míg Mátyás első felesége, Katalin rövid házasság után szüléskor halt meg fiúgyermekével együtt. A királynő hiánya egyben az udvarnők és a palotai mulatságok hiányához vezetett, a nyugati udvarokban szokásos bálok, parádék Magyarországról nagyrészt eltűntek Zsigmond király halála óta. Így aztán ezeket a kemény törökverő marcona magyar főurak az elpuhultság melegágyának tekintették.

Beatrix ráadásul diplomáciai szempontból nem jelentett nagy segítséget Magyarországnak. Apja, Ferdinánd király kifejezetten veszélyeztetett trónon egyensúlyozott Nápolyban, Magyarország katonai megsegítésére nem gondolhatott, sőt 1480-ban Otrantó ostromakor ő kért segítséget Mátyástól. A Magyar Balázs vezette magyar zsoldosok segítettek is visszaszerezni a várost a töröktől. Mindent egybevetve sem diplomáciailag, sem utódlásilag nem volt szerencsés Beatrix választása, bár ez 1476-ban még nem látszott. A család egyébként is terhelt volt, Beatrix édesapjának az volt a szenvedélye, hogy ellenségeinek kitömött fejeit üvegvitrinekben tartotta egy szobában. Beatrixszal kapcsolatban pedig felmerült, hogy már nem volt szűz, mikor 19 évesen Magyarországra érkezett. Egyik állítólagos szeretőjét ráadásul meggyilkolva találták még Nápolyban, s a szóbeszéd szerint Beatrix tüntette el a hírnevére potenciális veszély jelentő személyt... A szüzesség fontossága a középkori hercegnők esetében különösen fontos volt – nem elsősorban erkölcsi aggályok miatt –, mert csak így lehetett biztosra venni, hogy a király lesz az esetleges utód édesapja, hiszen a középkorban nem léteztek DNS-tesztek. Az kétségtelen, hogy a királynő jelentős befolyást gyakorolt Mátyásra, kifinomultsága és művészetpártolása segítette abban, hogy az amúgy is kibontakozó magyarországi reneszánsz kultúra lendületet kapjon.

Beatrix Stájerországon keresztül érkezett 1476 decemberében Magyarországra, ahol a húsz legelőkelőbb magyar főúri hölgy várta, hogy Székesfehérvárra kísérje. Mátyás fél mérföldre a koronázóvárostól fogadta 3000 lovagjával leendő feleségét. A kíséret ragyogott a gyöngyöktől, aranytól és ékkövektől. Az uralkodó mellett ott volt a bosnyák király, édesapja egykori barátja, Újlaki Miklós sok más magyar előkelő és német fejedelem társaságában. A földön, ahol a „szerelmesek” életükben először találkoztak, 13 vég hosszú kék posztót terítettek le, melyet aztán elhaladás után az olasz követek széttéptek maguknak (a posztó komoly értéket képviselt, de azért mindenki megbotránkozott a viselkedésükön). A király a posztócsík közepén találkozott Beatrixszal, aki térdre ereszkedett, ám Mátyás kézen fogva felemelte, és az előkészített pompás sátorba vezette. A vőlegény ajándékként egy arany koszorút nyújtott át menyasszonyának, amelynek közepén gyémánt gyűrű feküdt. A püspökök által előadott rövid latin nyelvű szónoklatok után a királyné fehér, a király barna lovon vonult be Fehérvárra.

Mátyás és Beatrix

A koronázótemplomban misét hallgattak, majd szállásukra tértek külön-külön. A fogadást követő napon Beatrixot megkoronázták a Szent Koronával. Magára az esküvőre néhány nappal és sok vacsorával később került sor, már Budán, ahová aranyozott hintókon jutottak el. A ma Mátyás-templomnak hívott Nagyboldogasszony-templomban került erre sor, 1476. december 22-én, a karácsony előtti vasárnapon. Az esküvőn részt vett Mátyás édesanyja, Szilágyi Erzsébet, és természetesen a magyar elit apraja-nagyja, valamint Beatrix kísérete és a külföldi követek tömege. Beatrix arany koronát viselt, hajába gyöngyöket fűztek. A szertartás után fogadták a gratulációkat, majd az ajándékokat adták át, hogy aztán lakomával köszöntse az ország az új királynéját. A lakomára a várpalota lovagtermében került sor, melyet a királyné és a király címereivel díszített vörös kárpittal vontak be. A dínomdánom 24 fogásból állt, s a magyar hagyományokhoz híven fentről lefelé haladva szolgáltak fel, azaz először a madarakból, majd a földi állatok és növényekből készült ételek kerültek sorra. Közben a kor legjobb külföldi lantosai szolgálták ki az olasz vendégeket, és magyar igricek zengték el a magyar hősök tetteit a hazai énekek kedvelőinek. A mulatozás során különösen a velencei követség tagjai tettek ki magukért, de a fénypont kétségtelenül a Beatrix által előadott egy óra hosszú olasz tánc volt, amelyhez aztán bizonyára csatlakoztak udvarhölgyei is.

Beatrixszal Nápolyból egész kis udvar költözött Budára, hiszen udvarhölgyek és kiszolgáló személyzet követte a hercegnőt. Galeotto nem csekély iróniával jegyezte fel könyvecskéjében, hogy Beatrix udvarhölgyei asszonyuk mellett „csúnyának látszottak, különösen Magyarországon, mert a magyar faj igen szép”. Nem kizárt, hogy kiválasztásukban szempont volt, hogy Beatrix különösen jól mutasson jelenlétükben. A mulatság végeztével a királyi pár visszavonult szobájába.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: Dümmert Dezső: A két Hunyadi. Bp., 1985.; Galeotto Marzio: Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyv; Szamota: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten. 1054-1717. Bp., 1891.

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.