Olimpiai, világ- és Európa-bajnoki helyezéseket ért el, versenyzőként, majd edzőként képviselte hazánkat. 1989-től a magyar szabadfogású birkózó válogatott szövetségi kapitánya, majd vezetőedzője volt 8 évig. Növényi Norbert edzője, menedzsere, városok sporthimnuszainak szerzője, aki saját és kortárs költők verseit szavalja, zenésíti meg. Dalai Vikidál Gyula, Keresztes Ildikó, Varga Miklós előadásaiban is hallhatók CD lemezeken. Verseiből két kötet jelent meg: Fűzfakereszt és Nyibaizmus – Ne szégyelld, hogy van lelked címmel.

Noha a költemények egy része a sportról szól, ezen az irodalmi esten egy kicsit melankolikusabb poémák kerültek bemutatásra versben és dalban. A szívet-lelket megérintő gondolatok az elmúlásról, a szeretteinkre, barátokra való visszaemlékezésről, jóságról, egymásra való odafigyelésről, tiszteletről szóltak. Elgondolkodtató, becsülendő filozófia, egy olyan emberé, aki tényleg büszke arra, hogy van lelke.

És ha már a tiszteletről van szó. A pontosság elvét képviselve, helyemet időben elfoglalva volt lehetőségem végignézni a későn érkezők mutatványait. Miután a sejtelmes félhomályban sikerült helyet foglalniuk, a jobb látás reményében továbbvándoroltak, mint a honfoglaló magyarok. Ezután már meg sem lepődtem, amikor az előadás felénél jelent meg egy másik későn érkező nézőtársam susogó nadrágban, némi ajtócsapódás kíséretében. Szerencsés megérkezését követően természetesen azonnal megszólalt a táska alján a mobiltelefon, és így csörgő táskával indult kifelé elintézni bokros teendőit.

Megnyugodtam, miután visszasusogott a helyére, de ekkor már az előadóra egyre nagyobb tisztelettel tekintettem. Soha nem gondoltam volna, hogy egyórás előadás alatt a közönségre milyen iszonyú szomjúság törhet rá, amit azonnal orvosolniuk is kell, hiszen a nejlonzacskókból előkerültek az életmentő nedűk, amit enyhe palack-pisszenés, majd nagyobb kortyolgatás követett. A közönséggel szemben szavaló előadóművész számomra már félistenné növekedett, ahogy rezzenéstelenül, teljes átéléssel beszélt tovább a lelkünk szépségéről. Vajon a felnövekvő generációnak mit fogunk mondani, amikor arról beszélünk, hogy TISZTELET…?

Szerencsére az előadás színvonalán mit sem rontottak a közjátékok, hiszen azért jöttünk, hogy meghallgassuk „Nyiba mestert”, tanuljunk Tőle, élvezzük a költeményeket és a zenét, és elsajátítsuk filozófiáját, mert ahogy mondja: „A valóság megmér és kitart az életünkben, ezt az érzést megcsalni nem lehet. Az élet nem felejt. A szeretet sosem fogy el, haragudni nincs időm.”

„A boldogsághoz nincs út, a boldogság benned van.”

Bári Edit
Fotó: Cseke Gabriella