Arról, hogy ez a szakácskönyv mitől más, mint a többi, és miképp adta a fejét könyvírásra a művésznő, arról személyesen Simon Róbert Balázs faggatta a XVII. Győri Könyvszalon keretein belül, melynek – ahogy az elmúlt években is – városunk Nemzeti Színháza biztosította a helyszínt. Egészen más érzés volt a művésznőt hétköznapi ruhában, a maga civil valójában látni a színpadon, ellenben azzal az élménnyel, ahogy jelmezben, talpig sminkben, más ember szerepébe bújva láthattam az elmúlt években a teátrumban.

Szulák Andrea elmondása alapján könyve abban tér el a többi klasszikus gasztrokönyvtől, hogy nem csupán recepteket tartalmaz, hanem mellékel egy-egy hozzájuk kapcsolódó történetet is a saját hétköznapjaiból mint édesanya, kolléga, barátnő és mint nyaraláson érdekes ízekre találó turista. A lapokra vetett sorok is a hajnali órákban, esetleg a szegedi színpadi próbák közt, vagy éppen egy szabad hétfő délelőttön születtek. A receptek egytől egyig mind kipróbáltak, beváltak, a művésznő gyermeke, kollégái és barátai által „ellenőrzöttek”. Időszűkében, akár két előadás közt is elkészíthető ételeket ismertet meg olvasóival a művésznő, vagy ahogy ő maga definiálta személyét, „a hétköznapi díva”.

Ami még érdekessége a könyvnek, hogy a benne szereplő képek mind a művésznő konyhájában készültek, mindenfajta mesterséges lakktól mentesen (ami az ételek esztétikai szépségét szolgálná a képeken). A felvételeket Szulák Andrea egyik kedves barátja, Bali Sándor fotós készítette; egyébként ő volt az az ember, aki biztatta a művésznőt az írás megkezdésére, receptjeinek összeszedésére. A fogások közel 48 óra alatt, a nyár legmelegebb napjain álltak össze, külön a fotózás alkalmából. Elfogyasztásuk pedig maga volt a Jutalomfalatok megünneplése egy kerti parti keretein belül, baráti körben. Ezek fényében elmondhatjuk, hogy az átlagoson és a megszokotton kívül bármilyen más jelzővel illethetjük az új kiadványt.

Simon Róbert Balázs kérdései jól felépítettek voltak. Ezeknek köszönhetően a könyv ihletét, egy-egy főfogás, desszert vagy kellemes uzsonna történetét is megismerhettük, amelyeket most szándékosan nem részletezek, hiszen közel sem lenne annyira szellemes és szórakoztató, mint ahogyan a művésznő tollából olvasható. Kellemes, tartalmas 50 percet tölthettünk el a színházteremben. A művésznő humora, magával ragadó kisugárzása és személyisége tette különösen élvezhetővé a beszélgetést, és teljes meggyőződésem, hogy ez a kedves báj átszövi a könyvét is, amit minél hamarabb szeretnék a kezemben tartani, és olvasni a nehezen tökéletesített macaron, a nyaraláson elkért humusz és a többi kalandos étel receptjéről.

Számomra a beszélgetés legszimpatikusabb része az volt, amikor zárásként a művésznő elmondta, hogy hosszú távú céljai közt szerepel – ha már a színpadot nem érzi magáénak, és felébred abból az „álomból, csodából”, amivel jellemezte jelenlegi foglalkozását –, hogy szívesen nyitna egy kis éttermet, ahol ő maga szolgálhatja ki kedves rajongóit, követőit és immár olvasóit is. Ezúton is kívánom a művésznőnek, hogy járjon sikerrel terveiben!

Köszönöm az élményt Szulák Andreának, Simon Róbert Balázsnak és a Győri Könyvszalon szervezőinek!

Takács Judit
Fotók: Szabó Béla