Az épülethez közelítve az első, ami feltűnt, a Petőfi Irodalmi Múzeum színpompás „Arany 200” busza volt, ami körül már a nyitás előtt gyülekeztek a diákok. Az aulába lépve az információs pult előtt sorakozó sokaságra esett a pillantásom, majd célirányosan felmértem a könyvkínálatot. A bőség zavarával küzdve csak a vásárlási listámon szereplő kiadványokra koncentráltam, amiket végül is némi kedvezménnyel sikerült beszereznem.

Az első rendezvény, amin részt vettem, a Könyvszalon megnyitója volt. Gerendás Péter produkciója kellemes meglepetésként ért. Azon túl, hogy összekötő szövegein érződött, a díjazott Sándor Györgyhöz szól, a műsor és Gerendás humora önmagában is megállt, a közönség egy része még énekelni is hajlandó volt a kedvéért. Az ünnepelt a díj átvételét követően gyakorlatilag egy rövid kis műsort adott, amely kárpótolta azokat, akik esetleg nem tudtak részt venni önálló estjén. A megnyitó a Kortársasjáték felvezetésével és a sorsolásokkal folytatódott, ami gördülékenyen zajlott. Idén a Nyerésre áll a saját csatájában című darabok születésére várakozhattunk egészen szombat estig.

A kora délután programjaiból a 25 legsikeresebb győri üzletember című kiadvány bemutatójára ültem be. Talán 10-15 éve annak, hogy ehhez hasonló kiadványok megjelentek a magyar könyvpiacon – óriási vihart kavarva. A listán szereplők egy része kényelmetlenül érezte magát, az olvasóközönség pedig csámcsogott. A cél nyilván nem ez volt. Nincsenek túl sokan azok, akik tudják, hogy igen nagy hagyománya van annak, hogy egy-egy település vagy megye lajtromba veszi virilistáit, azaz legnagyobb adófizetőit. Erre a listára felkerülni anno nagy tisztességet, társadalmi rangot jelentett. A névsorban szereplők nyilvánvalóan a környék legfelkészültebb, legügyesebb és legszerencsésebb vállalkozói voltak, s ezért a virilisták a későbbiekben tanácsadókként szolgálták városukat.

Ez a mostani kiadvány a régi hagyományt szeretné feleleveníteni. Debrecen és Kecskemét után harmadikként Győrről is napvilágot látott a 25 legsikeresebb üzletember című kötet. A bemutatón heten jelentek meg a kötet szereplői közül: Szekeres István, Krankovics István, Bogisits Ferenc, Kovács Róbert, Somogyi János, Farkas Szilárd és dr. Vasas István. Nehéz egy efféle kiadványt élvezetesen bemutatni. Mindenkire kevés idő jut, a szereplők nyilván csak általánosságokat tudnak megfogalmazni, holott épp a részletek teszik érdekessé egy-egy cég történetét. Ami közös volt az ott ülőkben, hogy a nulláról kezdték, „garázscéggel” indultak, s váltak aztán milliárdos bevételeket hozó vállalkozások, üzemek, kereskedőcégek tulajdonosává. Hogy miképpen tudták ezt elérni? Az általuk elmondottak alapján talán kiváló helyzetfelismerésüknek és bátor döntéseinek köszönhetően. Ha a részletekre kíváncsiak, olvassák el a kiadványt!

A következő kötet, amivel meg kívántam ismerkedni, a kiváló amerikai pszichológus, Fadi Haddad által szerkesztett Hogyan segítsünk a krízisben levő gyermekeknek? című kézikönyve. Sajnálatos módon a bemutatóra meghívott szakértő megbetegedett, így a kiadványt maga a kiadó, az orvosi szakkönyvekre specializálódott Oriold Károly mutatta be. A hiánypótló kötet célja, hogy kvázi „laikusok” (szülők, pedagógusok, rokonok, barátok) számára is használható módon segítséget nyújtson a fiatalok pszichiátriai sürgősségi állapotainak felfedezéséhez és kezeléséhez. Definiálja a krízis fogalmát, leírja annak tüneteit: az agressziót, az öngyilkossági kísérleteket és önsértő magatartásformákat, dührohamokat és az egyéb kockázatos viselkedési formákat. Körülírja a „furcsa gyermek” jelenséget, és szót ejt a traumatizált és bántalmazott gyermekekről is. Nem marad ki a könyvből a szerhasználat kérdése sem, valamint a veszélyeztetett fiatalok és a fiatalkorú bűnözők problematikája. A kötet végén a segítségnyújtás és az érdemi kezelés lehetőségeiről is szót ejt. A kiadvány erőssége, hogy rendkívül gyakorlatias. Segít a problémák felismerésében, azonosításában, s útmutatást ad a megoldás irányában. Itt merül fel bennem a kérdés: az amerikai szakkönyv az amerikai társadalom és az amerikai segítő hálózat szerkezetének megfelelően íródott. Vajon mennyiben tud megfelelni ennek a hazai intézményrendszer?

Beszélgetőtárs hiányában a kötet bemutatása rövidebbre sikerült, s a kiadó azt a megoldást választotta, hogy egy másik friss kötetet is a megjelentek figyelmébe ajánlott. Azt kell, mondjam, nem volt szerencsés lépés. Ez a könyv ugyanis a katolikus egyházon belüli abúzusokról íródott. A moderátor ugyan meglehetősen árnyalt képet festett a könyvben leírt szociológiai vizsgálatról, de a téma megosztó. E könyvnek egy másik bemutatón lett volna a helye, a saját közönsége körében.

Magam sem gondoltam volna, hogy pont a Győri Tanulmányok 38. kötetének bemutatója lesz az, ahonnan maradéktalanul elégedetten jövök el. A kiadványsorozat 1973-tól létezik, s immár 22 éve a levéltár jelenteti meg. A legfrissebb szám valóban bővelkedik érdekességekben, olyan helyi témákról szóló írásokban, amelyekről korábban még nem születtek publikációk.

A kötetbemutatón legelőször Torma Attila kapott szót, aki egy 1919-es, mintegy 200 áldozatot követelő győri munkástragédia eseményeit és hátterét vázolta fel írásában. Hogy elkerüljük a félreértéseket: nem munkahelyi balesetről, hanem egy felelőtlen katonai puccsban való részvételről van szó. 1919-ben az Antant a Dunánál húzta meg a demarkációs vonalat. A forrásokból az szűrhető le, hogy az újszőnyi direktórium, megnyerve a győri direktóriumot, egy 1919. május 1-jén hajnalban indított támadással vissza akarta foglalni (Észak-)Komáromot. Mint megállapítható, a résztvevőknek csak egy része volt önkéntes, a többiek kényszer hatására cselekedtek.

Borbély Tamás az állami és városi hivatalnokok első világháborús évek alatti sanyarú helyzetéről szóló tanulmányt tett közzé a kötet hasábjain. Magvas megállapítása, hogy az állami alkalmazottak megrendült anyagi helyzete a későbbiekben elősegítette a diktatúrák kialakulását.

A következő írás B. Stenge Csaba tollából született, aki egy egészen kalandos életutat vázolt fel: a győri vagongyár egy berepülő pilótájának életével ismerteti meg olvasóját. Lukács Ottó 1941. július 1-jén fejezte be vadászrepülő kiképzését, majd 1942-ben a hadműveleti területre, a keleti frontra irányították. Ő volt az, aki a magyar pilóták közül elsőnek ült Messerschmitten – ezzel beírta magát a magyar hadtörténelembe.

A következő megszólaló a pécsi illetőségű Varga Csaba volt, akit rokoni szálak kötnek városunkhoz. Nagyapja volt Armbrust Lajos kocsigyártó, akinek a mai Czuczor Gergely és Árpád u. kereszteződésénél volt kocsigyártó üzeme. Olyan megbecsült szakember volt, hogy 1910-ben a város díszhintaját is tőle rendelték meg. Az 1920-as években a cég profilt bővített, az üzemet a modern autó- és gépjárműgyártáshoz szükséges gépekkel is bővítette, és megszüntette a kocsigyártást. Sajnos a cégalapító halálát követően a korábban virágzó cég nem tudott talpon maradni a gazdasági, politikai és háborús viszontagságok között.

Dr. Horváth József a jelen számban újabb győri könyvtártörténeti adalékokat ad közre. Ez alkalommal új forrásokat vett górcső alá: a győri megyei levéltárban fellelhető 18. századi árvairatokat tanulmányozta. Bővebb terjedelemben Fekete István újvárosi kapitány és Koller Katalin könyveiről értekezik.

Röviden szó esett Nemesné Matus Zsanett tanulmányáról, ami egy igencsak hosszú versezet kapcsán a Bodroghy Papp családról és a kemenesaljai evangélikus vallásosságról íródott; s arról, hogy a Forrásközlés rovatban Perger Gyula érdekes adalékokat publikál a Püspöki Úriszék iratanyagából a 18. századi Győr-Sziget lakóiról és a városrész településszerkezetéről.

A tanulmánykötetet Durovics Alex könyvismertetése zárja, aki Juhász Réka Ibolya A győri felsőoktatás intézményeinek hallgatói 1719-1852 című 700 oldalas kiadványát méltatja.

A kötet függelékében rendkívül gazdag fotóapparátus található, köztük számtalan olyan, amely komoly forrásértékkel bír, illetve korábban még nem publikálták.

Berente Erika
Fotók: Vas Balázs, Pozsgai Krisztina