120

Emberölés – Drabet

Szilvási Krisztián 1 perces filmkritikája

drabet-poster

Nem az az igazi dráma, ha megölsz valakit, aztán vagy mar a lelkiismereted vagy nem, vagy elítélnek érte vagy nem, vagy megbánod végül vagy nem. Hanem az, ha annyira szeretsz valakit, hogy az ő tette miatt omlik össze az életed úgy kívül, mint belül. A szimplán Emberölés címet kapott, 2005-ös dán mozi ezt a(z élet)helyzetet vezeti végig egyenes vonalon A-tól B-ig, ahol a kiinduló, nyugodt házasságtörés hétköznapjaitól a „főhős” családja és munkája elvesztéséig, és lelki kiegyensúlyozatlanságáig jutunk.

Az idősödő, liberális (vagy máshonnan nézve, radikális) nézeteket valló tanár, Carsten fiatal (mégis mi más lenne?) tanítványát, az ultraliberális (vagy máshonnan nézve, ultraradikális) Pil-t viszi eszméktől forrongó táncba és kéjes indulatoktól nyikorgó ágyba, hogy tanítvány végül minden síkon túltegyen a mesterén. Per Fly filmjének (a szkriptet is részben ő jegyzi) története ott csavar és vált perspektívát, amikor egyértelműen Carsten szemszögébe és emocionális-intellektuális világába helyezi a nézőt: Pil hirtelen és meg nem magyarázott ötlettől vezérelt tette (szántszándékkal üt el egy rendőrt) ugyanis meredeken emelkedő mértékben gyakorol nyomást a férfira, míg a „lány” egy érzelmi mélypont után (öngyilkossági kísérlet a vizsgálati fogságban) szinte teljesen felszabadul gyilkossági cselekedete alól.

Amúgy objektív, hivatalos tekintetben is, mivel – most figyeljünk! – felmentik a három vádlottat, mert (tagadásuk, illetve hallgatásuk miatt) nem állapítható meg a bűnelkövető személyazonossága. Öööö… Igen. De ne csodálkozzunk, elvégre a pedofília „hazájában” vagyunk (lásd például Danish Pedophile Association), szóval a törvényi furcsaságokon hiábavaló kakát, vagyis kákát keresni. De vissza az Emberöléshez. Carsten a beletörődni képtelen özvegy, valamint a logikailag és morálisan ingatag ideológiától fűtött Pil között emészti magát, hogy csak legvégül szabadulhasson fel – úgy, ahogy.

A legnevesebb dániai filmfesztiválokon taroló mozi (Bodil Awards, Robert Festival) valóban zökkenőktől és kilengésektől mentes légkörű történetet szemléltet átélhető módon, amelyhez főleg a veterán Jesper Christensen (Carsten) és Charlotte Fich (az özvegy szerepében) tesznek hozzá dimenzióban is hatásosat. Az elszakított kezekbe helyezett bűn és bűnhődés így lehet példaértékű precedens, amelynek igazságtalansága sajnos nem azon a ponton fáj, ahová a nyomást kifejtették.

2005, dán-norvég-svéd-angol, 100 perc
rendező: Per Fly
forgatókönyvíró: Per Fly, Kim Leona, Mogens Rukov, Dorthe Warnø Høgh
szereplők: Jesper Christensen, Pernilla August, Charlotte Fich, Beate Bille, Vibeke Hastrup, Julie Olgaard

Szilvási Krisztián

2017.11.09
54