A reneszánsz korszaka követte a trubadúrok és minnesängerek világát, melyek a középkori főúri udvarokban virágoztak. Aquitania kiemelt szerepet játszott ezen a téren. Ekkor volt divat a lovagi szerelem fennkölt kifejezésmódja lantkísérettel. Az alsóbb társadalmi rétegeknél a munkadal dívott, melyre példát éppen Gellért püspök idézett, tapasztalván a kézi malmot forgató szolgálólány énekét.

A reneszánsz újjászületést jelent: az antik műveltség és embereszmény újra felfedezését. A humanizmusnak mint emberközpontú világnézetnek a művészi vetülete. Ez a korszak a földrajzi felfedezéseké, az ismert világ kitágulásáé, a világtengerek birtokba vételévé, a modern Európa születéséé, magával hozva a hagyományos középkori világnézet bomlását. A humanizmus eszmevilága megtermékenyítette a művészeket: pápai, királyi, fejedelmi, hercegi udvarok foglalkoztatták őket, rendeltek képet, szobrot, palotát, és bizonyultak számukra bőkezű mecénásoknak. Leonardo, Michelangelo, Raffaello, Botticelli és társai az itáliai városállamokban folytattak egyetemes jelentőségű művészi tevékenységet. A pápai udvar aktuális gazdái, a Borgiák, Mediciek, Roverek idején garmadával születtek műremekek.

Németalföldön Dürer, Hans Holbein alkotott. Az antik építészet, filozófia virágzott, az itáliai fejedelmi udvarokban Marsilio Ticino és Pietro Bembo filozófiai vitái zajlottak a háziúr érdeklődésétől kísérve. A Magyar Királyságban Mátyás idején jelentkezett a reneszánsz hatás: az uralkodás kezdete még a gótika kora volt, markáns változást második felesége, Beatrix hozott, itáliai szokásokat átplántálva, itáliai művészeket, tudósokat hozva. Galeotto Marzio, Pietro Bono (híres muzsikus), és ekkorra tehető Janus Pannonius hazai költő szárnyalása is, aki itáliai műveltséget hozva magával, latinul írta a verseit.

A kort az életöröm, vidámság, szerelem, testi szépség kultusza, csodálata jellemezte. A vallásos tisztelet mellett az életörömök, a Földön való boldogulás vágya vezérelte a kor emberét, az énekhang rangja felívelt, jellemző volt a polifonikus szerkesztésmód. A művész büszkén vállalta nevét, „Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám” – vallotta Janus Pannonius.

A Hangraforgó együttes, F. Sipos Bea és Faggyas László novemberi estjének folyamán Janus Pannonius, Balassi Bálint versei szóltak megzenésítve, régi hangszerek (például lant, lantgitár, mandolin) kaptak szerepet. Művészi tehetséggel és azzal párosuló énekhanggal Balassi ellentmondásos személyisége jelent meg, a vérbő reneszánsz ember harcos, szerelmes, duhaj – irodalomtudományi ékességű – versformái öltöttek hangot. Kódexekből ritkán hallott dallamok is elhangzottak, igazi zenei unikumként ízelítőt kaptunk a korszakok táncaiból, lakodalmas énekek, virágénekek egyaránt szerepeltek. Képzeletünk előtt megjelentek a főúri udvarok tánctermei, az udvarlás, a szerelmi bók megnyilvánulásai.

A vendégek, Farkas Árpád és Németh Ottó későbbi korok zenei anyagát hozták tarsolyukban. Egyaránt szerepelt a verbunk, valamit a műzene, Brahms, Strauss és társaik szólaltak meg néhány mű erejéig. Farkas Árpád a szalonzene világába avatott be minket, rengeteg művet dolgozott át, rendszerint saját zenekarával adja a koncerteket. Ő szintén számos hangszert – közöttük például brácsát – szólaltatott meg. A szalonzene a polgárság gazdasági gyarapodásával átlépte a főúri kastélyok küszöbét, és beférkőzött a polgári otthonokba is. A rendezvény záróakkordjaként a házigazdák és a vendégek közös zenéléssel fokozták a közönség hangulatát, így ismét igazán élménygazdag előadásnak lehettünk részesei.

Csiszár Antal
Fotó: Cseke Gabriella