Az ókori Szentendrét, pontosabban egy Farkasvárnak (Ulcisia Castra) nevezett katonai erődöt valamikor a Krisztus utáni 320-as években építették fel a limes mentén, a gyakran a provinciára törő szarmaták ellen. Itt jött létre a provincia első auxiliáris, tehát segédcsapat tábora, mikor is egy 1000 fős íjász és lovas alakulatot vezényeltek át ide Szíriából. Az erőd is ekkoriban nyerte el a végső formáját, amelynek nyomait jórészt fel is tárták a Ferenczy Múzeumi Centrum szakemberei. A cohors I. miliaria Aur. Ant. Surorum sagittariorum által belakott építmény déli, nyugati és északi oldalán (keletről, a folyó túlsó partjáról fenyegető veszéllyel az erőd falai fordultak szembe) telepedtek meg a szír katonákkal jött mesteremberek, kereskedők, majd a leszerelt katonák és persze a korábban a környéken élő kelta eraviszkuszok is. Utóbbiak adták jórészt a katonák utánpótlását, így hamar romanizálódtak, míg a kelta nők egészen a 3. századig megőrizték a nevüket és viseletüket.

Hasonló összetételű volt a provincia lakossága annak végóráiban is. A 299 és 303 között négy részre osztott tartományt 374-ben érték el az első pusztító szarmata és kvád betörések. 370-ben ugyanis a hunok átkeltek a Volgán, és tovább indultak nyugatra, a birodalomra szorítván az ezeken a területeken élő népeket. Így jutottak el az alánok a gótokkal együtt Moesiába, majd foglalták el Pannónia déli, a megosztás után Saviának nevezett részét. A Duna mentén húzódó, Eszékig terjedő Pannonia Valeria 409-ben lett a megérkező hunoké, akik 433-ig a provincia egész területét a birtokukba vették. Róma pedig – mivel nem tudott erőt mutatni – inkább kivonult szépen, fokozatosan ezekről a területekről is. Persze, voltak, akik maradtak, akiknek nem volt vesztenivalója, és vállalták az ilyen hódításokkal járó szenvedést. Talán egy ilyen „maradó” mesterember vagy tanítványa készítette el a most vizsgálható, poliéder alakú gombbal díszített ezüst fülbevalót is. Amelynek az utolsó időkben a szentendrei erődbe húzódó tulajdonosa valószínűleg békés körülmények között távozott az árnyékvilágból, különben a fülbevaló mondjuk valamelyik hun harcos zsákmányaként végezte volna.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu