A reformáció kezdetén a vitairatokkal a protestáns szerzők legfőbb célja az volt, hogy a katolikus egyház tekintélyét lerombolják, intézményeit, szokásait támadják és kigúnyolják, valamint az általuk tévesnek tartott tanításait bírálják. Egyúttal mindezekkel szembeállították „a valóban krisztusi egyházat, az igazán jámbor, keresztyéni élet eszményét és a tiszta, helyes, igaz tanítást”. A későbbiek során „főként a reformáció különböző irányai közötti, valamint a protestáns és időközben a korábbinál szilárdabban kodifikált katolikus tanítások közötti különbségek kifejtésére, az ellenkező nézetek cáfolására és a saját tanítás védelmére” szolgált a vitairat műfaja.

A 17. század első évtizedeitől kezdődően Magyarországon már inkább katolikus-protestáns hitviták zajlottak három okból kifolyólag. Egyrészt megerősödtek az ellenreformációs törekvések, másrészt a protestánsok kivívták a szabad vallásgyakorlás jogát, harmadrészt „a nagy európai vallásháború, a harmincéves háború ideológiai, szellemi előkészítése és a vallási gondolkodásban való hullámverése”.

1659-ben Sárospatakon a Fejedelmi Nyomdában Siralmas szarándoki járásból, csak nem régen haza érkezet Malach doctornak néhai napkor el-hagyot, s kicsinységében véle egygyüt oskoláztatott, Melach tudos baráttyával való paj-társi szo beszede, melyben ... sápit azon, hogy az ütöle ő időben el-botsuzot, ... Jonathánnya; csekély elmét kezdet viselni; egy Cálvinistánac a nagy-penteki ostorozás felöl valo castigalasaban címmel jelent meg egy református vitairat a szerző feltüntetése nélkül. Az írás tartalma és stílusa miatt szerzőjének Czeglédi István (1619-1671) református lelkészt, szónokot és egyházi írót tartják, aki maga is utal erre egy másik írásában. Czeglédi tanulmányait Váradon, Debrecenben, Sárospatakon végezte. 1644-től Franekerben, Utrechtben, Leidenben, 1645-től Deventerben folytatott egyetemi tanulmányokat, amelynek során „kitünően elsajátította a polemica theologiát”, azaz a hitvitázás „művészetét”. 1648-tól kezdődően több városban működött lelkészként. „1670-től többször zaklatta az ellenreformáció, börtönbe került, hamis vádakkal illették, majd a Wesselényi-összeesküvésben való részvétellel vádolták”. 1671-ben Pozsonyba idézték, már betegen indult el, útközben, Nagyszombatban hunyt el.

Czeglédinek 1659 húsvétja környékén jelenhetett meg vitairata Kassán, Egy katolikus embernek egy más igaz evangyéliom tején felneveltetett kalvinista emberrel való beszélgetése címmel. Ebben „a nagypénteki vezeklő önkorbácsolás vagy ostorozás szokása ellen írt”. Erre válaszként született katolikus vitairat, Egy kálvinistának a nagypénteki ostorozás felől való castigálása címmel ugyanezen évben jelent meg ismeretlen helyen és ismeretlen szerző tollából. A polémiát Czeglédi a Sárospatakon megjelent művével folytatta, „e fiktív párbeszédként megírt viszontválaszában a tudósabb és felkészültebb, de szintén katolikus Malach doktor kizárólag katolikus teológusoktól származó idézetekkel cáfolja, hogy az önkorbácsolásnak szerepe volna vagy lehetne a bűnbánatban és megigazulásban. Ennek során természetesen számos más pontját is érinti a katolikusok és protestánsok közötti vitáknak”.

oszem

Felhasznált irodalom: Magyar művelődéstörténeti lexikon II. kötet; Heltai János: Műfajok és művek a XVII. század magyarországi könyvkiadásában (1601-1655); Régi magyarországi nyomtatványok 4. kötet 1656-1670.

Az Érdekességek a győri könyvtár Muzeális gyűjteményéből cikksorozat további részei itt találhatók felsorolva.