102

„Ha jól elő van készítve egy film, a forgatást már csak végig kell néznem”

Interjú Magyar Péter gyártásvezetővel

magyar-peter-gyartasvezeto

A Filmkultura.hu egy olyan terület szakemberével készített interjút, melynek feladatait a nézők többsége valószínűleg nehezen határozná meg pontosan. Magyar Péter gyártásvezető a kérdésekre válaszolva éppen ezért beszélt többek között a filmes munkafolyamatokról, a költségvetés esetleges problémáiról és a gyártás szakmai részeinek kihívásairól.

Mindenekelőtt tegyük tisztába röviden a fogalmakat: mi a különbség a producer, a line-producer, a gyártásvezető és a felvételvezető között, kinek mi a feladata?

A producer megszerzi, biztosítja a pénzt, a gyártásvezető meg elkölti. Vagyis ő az, aki összefogja a gyártási csapatot, aki átlátja az egész rendszert és kiosztja a feladatokat. A felvételvezetők pedig megcsinálják a szervezést és minden konkrét munkát. Őket segítik még a gyártásvezető-asszisztensek, helyszíni felvételvezetők és így tovább.

Hogy néz ki a gyakorlatban a munkakezdés, mik az első lépések egy film gyártásánál?

Van egy filmterv. Először megkeresnek egy gyártásvezetőt, aki megnézi, nagyjából hány emberre lesz szüksége ahhoz, hogy ez megvalósuljon, és elosztja a feladatokat. A helyszíni felvételvezető kapja a helyszínnel kapcsolatos teendőket, egy másik felvételvezető megkapja a technikai feladatokat, a színészekért felelős felvételvezető pedig intézi a színész-egyeztetéseket. Mindig attól függ, mekkora egy gyártási csapat, hogy mekkora filmről beszélünk, de szerintem a legkisebb csapat is minimum négy főből áll. Ennyi kell, hogy meg lehessen csinálni a forgatókönyvből bármit is. Én mint gyártásvezető ezektől a kollégáimtól kapom az infókat, mindig tudnom kell, mi hogy áll, mi hogy halad, és ha valahol probléma adódik, akkor nekem kell ott besegíteni.

Említetted a színész-egyeztetéseket. Itt csak a konkrét diszponálás tartozik hozzátok, vagy adott esetben a fizetések letárgyalása is?

Általában mindenkivel a gyártásvezető tárgyal pénzről. A rendezővel nem, és adott esetben lehetnek olyan kiemelt stábtagok, akikkel a producer tárgyal, de az alap az, hogy mindenkivel, akivel a produkció kapcsolatba kerül, a gyártásvezető állapodik meg.

Tehát te egyezkedsz a gázsikról a színészekkel is?

Igen, jobb esetben. Rosszabb esetben az ügynökével. Egyre többen alkalmaznak már ügynököt.

Miután megvan a filmterv, a producer kéri fel a gyártásvezetőt?

Alapvetően igen, de manapság ez is változik. Egyre több nagyobb film van, és ezeknél gyakran a producer és a gyártásvezető közé bejön még egy line-producer is. Egy producernek nyilván lehet egyszerre több futó produkciója is, értelemszerűen nem tud ugyanúgy foglalkozni mindegyikkel, ilyenkor egy-egy projekt élére kinevez egy line-producert. Ezeknél a filmeknél ő tartja a kapcsolatot a gyártásvezetővel.

Amikor te mint gyártásvezető bekerülsz a képbe, akkor már megvan a költségvetés mértéke?

Általában igen, de ezt is filmje válogatja. Van, ahol már egészen a kezdetektől be van vonva a gyártásvezető, és már a pályázatra is ő írja a költségvetést, de van, hogy ezt elintézi a producer, és nekem már egy adott összegből kell gazdálkodnom. Ez utóbbi a gyakoribb.

Szponzorokkal szoktál tárgyalni?

A szponzor- és pénzszerzés minden esetben a producer dolga. Nekem maximum olyan szinten kell szponzorral tárgyalnom, hogy amikor eszközökről, például autókról van szó, egyeztetem velük, pontosan mire van szükségünk.

Milyen szinten tudod belőni forgatókönyv alapján az adott film költségvetését?

Természetesen nagyjából átlátom, de ez nagyon függ az adott rendezőtől. Ami a könyvben le van írva, az egy dolog, de egy csomó mindent nem tudnak leírni, amit a rendező elképzel. Kell, hogy legyen kapcsolatom az alkotókkal, a rendezővel, az operatőrrel, a díszlettervezővel vagy épp a casting-direktorral, vagyis a kreatív emberekkel, hogy tudjam, nagyjából mit képzelnek el. Bármit le lehet írni egyszerűen. „Ülnek egy asztalnál és beszélgetnek” – vegyük ezt a példát. Simán lehet, hogy míg én úgy képzelem, hogy egy egyszerű kocsmában ülnek az asztalnál, addig a rendező arra vágyik, a Parlamentben legyen ez az asztal, ahol ülnek.

Hogyan lehet ma valaki Magyarországon gyártásvezető?

Általában el kell végezni a producer-gyártásvezető szakot a Színház és Filmművészeti Egyetemen, de nekem például ilyen iskolám nincs hozzá. Szerencsém volt, én útközben, a gyakorlatban tanultam meg az egészet.

Mi volt a szerencse-faktor?

Az egyik gimnáziumi osztálytársam anyukája első asszisztensként dolgozott, és ez a barátom nyaranként mindig filmekben dolgozott. Ő mesélte, hogy mennyire jó ez az egész, milyen érdekes, és minden nap más, ráadásul jófejek a filmesek, és így elcsábultam és elmentem vele, rögtön egy nagy külföldi produkcióba, az Eragonba dolgozni.

Mi volt a dolgod?

A kellékvásárló ember asszisztense voltam, őt kísértem Budapesten, és tolmácsoltam is neki.

Mi volt a következő lépés?

Miután vége lett ennek a filmnek, már tudtam, hogy én ezt szeretném csinálni, ezért összedobtam egy önéletrajzot, és elküldtem minden magyar filmgyártó cégnek. Itt is szerencsém volt, mert az egyiknek pont kellett ember és behívtak. Így kezdtem el Hábermann Jenő mellett dolgozni a FilmArt Stúdióban.

Végig kellett járnod a szamárlétrát?

De még hogy! Egy ideig még berendező voltam, utána a gyártáson dolgoztam runnerként – aki a kávét hozza például –, és így jött egyik munkakör a másik után. A következő filmben már produkciós asszisztens voltam, aztán már felvételvezető, míg végül eljutottam oda, hogy egyszer csak azt mondták, itt ez a film, gyártsd le.

Soha nem érezted a szakmai tanulmányok hiányát?

Biztosan jó lett volna, ha időben elkezdem! De egy kicsit itt amúgy is mindenhez érteni kell. Tudnom kell például, hogy éppen milyen kamerák vannak a piacon, de azt is, milyen burkolóanyagok vannak a falon, és azoknak mi az ára, hiszen a kamera-kölcsönző cég mellett az építésszel is én fogok alkudozni. Magyarán semmit sem tudok nagyon profin, de mindent tudok egy kicsit. Csak arra figyelek, hogy ne majmoljanak meg nagyon. Sok emberrel találkoztam, aki iskolában tanulta ezt, de azért a gyakorlat egészen más képet mutat. Szerintem ez egy olyan szakma, aminek az alapjait az iskolában el lehet sajátítani, de megtanulni csak gyakorlat közben tudod.

Ezért sem mentél el végül kitanulni a szakmát?

Azért nem mentem el végül, bár gondolkodtam rajta, mert az iskolai tanuláshoz nem fűlt a fogam, másrészt, mire odakerültem, hogy kéne valami papír, addigra már annyira sok munka volt, hogy egyszerűen nem maradt rá időm. Mindig, amikor úgy voltam vele, hogy na, majd most felvételizek, akkor indult egy film, amibe hívtak, és inkább mentem és csináltam.

Arányaiban hol van több dolgod, az előkészítésnél vagy a forgatás során?

Ha jól elő van készítve egy film, a forgatást már csak végig kell néznem. Az én munkám java az előkészítésnél zajlik, amikor kitaláljuk, mi hogyan lesz, mit mi után veszünk, hogy kerülnek oda az emberek, az eszközök, a színészek és minden, ami ahhoz kell, hogy elkészüljön ez a film. Ha ezt az elején jól kitaláltam és megszerveztem, illetve megszerveztettem az embereimmel, akkor, amint elkezdődik a forgatás, én felteszem a kezem, és azt mondom azoknak, akikkel előzőleg elrendeztem mindent, hogy „csináljátok”. Innentől a felvételvezetők és a runnerek végzik a munkát, én pedig már csak azt figyelem nagyon, hogy a kamera folyamatosan forogjon. Mert mindig az a legdrágább, ha nem forog a kamera.

A forgatással véget ér a szereped, vagy az utómunkák során is van még feladatod?

Ez is projekt-függő. Van, ahol az utómunkát is nekem kell csinálni, és van, ahol csak a forgatás végéig alkalmaznak. De általában az utómunka részre már nem engem hívnak, hanem megpróbálják cégen belül leosztani a vonatkozó feladatokat. Az utómunka nagyon sok idő, így nagyon sokáig kéne fizetniük, mert én szabadúszó gyártásvezetőként dolgozom.

Hogy néz ki ez a gyakorlatban?

Ma már egyetlen filmgyártó cégnek sem vagyok az alkalmazottja, de nincs is már nagyon olyan cég, ahol szükség lenne állandó gyártásvezetőre. Időszakos, projekt-alapú munka ez. Felkér az egyik cég, akkor odamegyek dolgozni három hónapot, aztán felhív a másik cég, akkor náluk csinálok majd egy reklámot, mondjuk két hétig.

A csapatod tagjait te alkalmazod, vagy ők is szabadúszók?

Ők is ugyanolyan szabadúszók, mint én, de ettől függetlenül általában megvan minden gyártásvezetőnek az alapcsapata, az a legalább három-négy ember, akivel szeret és tud dolgozni. Ez nagyon fontos, és ez nálam is így van.

Kialakult standard árak vannak a gyártásban a fizetések terén?

Persze. Minimális eltérések lehetnek ugyan, de alapvetően kialakult árak ezek. Ugyanúgy, mint a technikai személyzetnél, itt is megvan, hogy nagyjából mennyi egy gyártásvezető, egy felvételvezető vagy egy runner heti-, napi- vagy havidíja. Ezt is többféleképpen lehet csinálni. Egy reklám esetében például nem konkrét időszakra, hanem forgatási napokra, esetleg hetekre állapodsz meg, és akkor az alapján kapsz majd egy bizonyos összeget. De olyan is előfordul, hogy van egy film, és arra állapodunk meg, tart, ameddig tart. Mindegyik megoldás működik, de mindenhol megvannak a kapaszkodók és a támpontok, hogy mi mennyibe kerül.

Van bármilyen szakmai összefogás vagy érdekvédelem a ti területeteken?

Érdekvédelmi szerv nincs, viszont elég jól ismerjük egymást. Bár két gyártásvezető soha nem fog együtt dolgozni, hiszen minden filmnek egy gyártásvezetője van, de azért ez egy elég zárt kör. Épp a már említett szamárlétra miatt kevés ember van, aki nem ismeri egymást. Én is el tudom mondani neked azt a tizenöt gyártásvezetőt, aki általában dolgozik Magyarországon.

Elegen vagytok a mai viszonyokhoz képest a szakmában?

Nem. Az az igazság, hogy iszonyatos munkaerőhiány van, de nem csak a gyártási oldalon, mindenhol, mivel rengeteg munka jön Magyarországra. Pár éve még nem nagyon volt meló, most meg túl sok a munka, és hígul is rendesen a szakmai gárda. Gyártási vonalon – én például folyamatosan keresek felvételvezetőt –, de akár a világosítók között is. Most már mindenki világosítónak nevezi magát, aki végigdekkolt egy amerikai filmben ötven napot egy teherautó végén. De ugyanúgy elkéri azt a világosító gázsit, mint egy olyan, aki tényleg ért hozzá, és emellett megcsinált már nyolcvan magyar filmet. Tehát egyre kevesebb a szakember és egyre inkább szívja fel a munkaerőt a filmipar, jelen pillanatban ez a legnagyobb nehézség. Gyártásvezetőből most már szerintem nem lesz hiány, így, hogy ennyi munka van, mert szépen lassan minden felvételvezetőnek egyenes az útja arrafelé. A gyengébb képességű embereket is elviszik a kisebb projektek. Minden felkérés személyes referencia, az eddig végzett munka minősége alapján megy. Soha senki nem fog olyan hirdetést feladni, hogy gyártásvezetőt keres.

A te pályád hogy alakult, miután bekerültél a FilmArthoz?

Eleinte tévésorozatokon dolgoztam. A Régimódi történet volt az első munkám az Eragon után, utána pedig a Tűzvonalban sorozatot csináltam nagyon sokáig. Később az a gyártásvezető, akivel a Tűzvonalban gyártásán dolgoztam, vitt tovább a Hacktion produkcióba, amit már egy másik gyártó cég, a Megafilm csinált, majd jött a Fapad, és így tovább. Egyre több cégnél, egyre több ember megismer, és így mész tovább, cégről cégre.

Hogy kerültél be Szabó István Az ajtó című filmjének csapatába?

Arra a filmre nagyon sokat vártam. Az is a FilmArt-nál volt. Ott én megcsináltam négy évadot a Tűzvonalban-ból, de az nagyon-nagyon kemény, embert próbáló munka volt. Ráadásul akkor kezdtem ezt a gyártási vonalat, így ott 16-17 órákat dolgoztam naponta, heti hét nappal. Nem volt szünet, nem volt szabadnap, így már alig akartam a negyedik évadot elvállalni. Viszont régóta tudtam, hogy Az ajtó jogai ennél a cégnél vannak, és hogy Szabó Pista bácsi nagyon szeretné megcsinálni, ezért végül bevállaltam a negyedik évadot is, hogy így majd bele tudjak csúszni egy ilyen nagy filmbe. Nagyon szép feladat volt.

Ez volt a fontos, hogy kihívás legyen?

Akkor már az, igen. Azelőtt csak az számított, hogy legyen munkám, bármilyen is, de akkor már úgy voltam vele, hogy oké, vannak a tévésorozatok, de mégis a filmezés felé szeretnék menni. Olyan helyen akartam lenni, ahol erre előbb-utóbb esélyem lehet. Ekkoriban még felvételvezető voltam, és itt, ennél a filmnél ismertem meg Téni Gábor gyártásvezetőt, akinek ettől a filmtől a csapatában voltam. Vele mentem tovább, és együtt csináltuk a külföldi szervizmunkákat, majd Mundruczó Kornél Fehér isten című filmjét is többek között.

Mióta vagy gyártásvezető?

Három éve kezdtem el gyártani. Reklámokkal indultam. Amikor egy időre szünetelt a hazai filmgyártás, aki csak tudott, elment reklámokat gyártani. Itt is szerencsém volt, mert a gyártásvezetőt, akinek a csapatában voltam, hívták, így én is mehettem. Azóta már nagyjából tizenöt reklámos cégnek dolgoztam. Nem reklámos vonalon a Mamon című cseh koprodukció volt az első, amelynél gyártásvezetőként dolgoztam, ez a gyakorlatban egy háromnapos magyarországi forgatást jelentett. Majd sok-sok reklámot követően jött a Neandertaler című német tévésorozat, ami már nagyon hasonlított egy játékfilmhez, mivel négy részes volt és harminc napig forgattuk.

A Kincsem forgatásán te voltál a second unit gyártásvezetője. Mennyire gyakori, hogy külön ember vezeti ennek a stábnak a gyártását?

Olyan nagyobb filmeknél szokott előfordulni, ahol sok sokstatisztás-szereplő nélküli, vagy nagy kaszkadőrmutatványokkal járó forgatások vannak. Gyártási vonalon mindig az idővel és a pénzzel küzdünk. A Kincsem esetében eleve annyira be volt sűrítve a first unit menetrendje, hogy nem maradt idő egy csomó bonyolult tömegjelenetre és a CGI-s jelenetekre. Azt a részt például, amikor a Deák téren sétálgat a városi tömeg, a tököli reptér kifutóján vettük fel. De a 2012-es Asterix-film (Asterix és Obelix: Isten óvja Britanniát!) esetében például, ahol szintén nagy tömegjeleneteket forgattunk, bár hivatalosan felvételvezetőnek hívtak, mivel nem volt felettem senki, gyakorlatilag szintén gyártásvezetői munkát végeztem.

Az első hazai nagyjátékfilm, amelyet te gyártottál, Nemes Jeles László második, Sunset című mozija. Hogy jött ez a lehetőség?

Hutlassa Barnabás (Hutlassa Tamás fia – a szerk.) a film line-producere, engem ő hívott ebbe a produkcióba. De erről a filmről a szerződésem szerint egyelőre semmit sem mondhatok.

Gyakoriak az ilyen titoktartási kitételek a szerződéseidben?

Viszonylag gyakori, szinte minden szerződésben van ilyen pont.

Az nem zavar, hogy noha egy film minősége javarészt a te munkádon is múlik, a szereped és a személyed ennyire háttérben marad?

Egyáltalán nem zavar, sőt, igazából még ez az interjú is feszélyez cseppet.

Mit csinálsz két forgatás között?

Nagy szerencsém van, mert mostanában nincs egy szabad percem sem. Tehát nincs olyan, hogy két forgatás között, hanem úgy megy, hogy az egyiket még be sem fejeztem, de már elkezdtem a következőt. Emlékszem arra, amikor két forgatás között otthon ültem fél évet, és remegve vártam, hogy megcsörrenjen a telefon, és nem csörrent, de most már szerencsére legalább négy éve nem volt ilyen. Az elmúlt pár évben tényleg rengeteg munka van itthon.

Akkor meg lehet ebből élni ma Magyarországon?

Igen. Én azt gondolom, ha jól csinálod, mindenből meg lehet élni.

Mi van akkor, ha kicsúszol a költségvetésből?

Olyan nincs. Akkor én rossz gyártásvezető vagyok. Addig kiabálok, ha valamit nem lehet, amíg szükséges, ha kell, elmondom naponta ötször. Nagyon jó, ha a forgatás után boldog a rendező, a stáb és mindenki, de nekem az a feladatom, hogy úgy legyenek boldogok, hogy még benne is maradjak a költségvetésben.

Neked van innen továbblépés? Sok mai producer kezdte annak idején felvételvezetőként, gyártásvezetőként.

Egyelőre nagyon jól elvagyok ezzel. Látom közben a másik oldalt, tudom, mi a producer feladata, és tudom, hogy az egy nagyon nehéz munka. Más embert kíván, én ennél egyszerűbb, nyersebb vagyok. Meg tudom mondani a rendezőnek, hogy valami belefér-e vagy sem, de ha nem, akkor ő biztosan egyből odamegy a producerhez. Akinek ilyenkor az a dolga, hogy elhitesse, hogy ez nem is kell vagy nem lehet, vagy ha mégis, akkor viszont ő az, aki pénzt szerez hozzá. Tehát a producer simogat, én pedig megyek egy nagy baltával, és ahol kilógunk a költségvetésből, ott lenyesek.

Klacsán Csaba
Forrás: filmkultura.hu

2017.10.24
29