A történet valahol a lármafákkal, a véres kard körülhordozásával és a királyi futárokkal indult, akiknek Károly Róbert már lóváltó állomásokat szervezett, a jó Mátyás király pedig 1464-ben szekereket is beszerzett. Ez volt a hivatalos rész, a polgárok pedig úgy leveleztek, ahogy tudtak. Távolsági kereskedőkkel, vándorló céhlegényekkel is küldhettek levelet, vagy saját embert fogadtak fel az üzenet célba juttatására.

Az első, postának nevezhető szolgáltatást a három részre szakadt országban Bécsből szervezték meg. Az udvari főpostamester kapott lehetőséget Magyarország nyugati részén is, ez egyfajta családi hűbér volt. Aztán az 1700-as évek első felében került a szolgáltatás állami kézbe, de akkor már a levelek, küldemények mellett a delizsánszok utasokat is szállítottak. Aztán az 1800-as évek elején megjelenik a postabélyegző is a postaládával együtt, a vasút megjelenése és elterjedése pedig valósággal forradalmasította a szolgáltatást.

A kiegyezéssel lehetőség nyílik a Bécstől való leválásra is (1848-49-ben ez már egyszer megtörtént, Kossuth Than Mórral, a szabadságharc festőjével még bélyeget is terveztetett), 1867. május elsején létre is jött a Magyar Királyi Posta. Amely a dualizmus Magyarországán végbement páratlan fejlődéssel együtt mozogva a századforduló környékén a telefon és a távíró mellett benzines postás teherkocsikat is használt a fővárosban.

1914-ben már 655 levélgyűjtőhely és 1293 postaügynökség működött a 4751 állami postahivatal mellett, majd jött Trianon, és újjá kellett szervezni mindent. De ezt is megoldották, sőt, tovább fejlődött a telefonhálózat és a rádiózás is. De ez utóbbiból elég kevés működött falun, ahol a két háború között is a levelezés volt a kapcsolattartás legelterjedtebb formája. A sürgönynek nevezett távirat inkább a hivatali működésben kapott szerepet.

A postamester vagy postáskisasszony pedig már a Nagy Háború előtt el kellett, hogy végezze a posta által fenntartott szakiskolát. Ahol megtanulták a hivatali rend, az eljárások mellett a gépek kezelését is. A hivatalhoz amúgy a kezdetektől fogva egyenruha is járt, mint azt az archívumunkból kiválasztott képeken is láthatjuk. A postás pedig a vasutashoz hasonlóan nyugdíjas állásnak számított, volt is presztízse a régi falvakban.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu