448

Szemben a nappal – Premier a Győri Nemzeti Színházban

Interjúnk Kszel Attilával és fotógalériánk az előadásról

Kszel Attila legújabb darabját október 21-től láthatja a közönség a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy Termében. A Szemben a nappal a három részre szakadt Magyarország témáját, és azon belül a győri vár főkapitánya, Ferdinánd Hardegg történelmi emlékezetét dolgozza fel. Az ősbemutató (sok-sok fotó a cikk alatt) kapcsán az író-rendezővel beszélgettünk.

Kszel Attila 25 éve, 1992-ben kezdett el dolgozni a Győri Nemzeti Színház tagjaként. Segédszínészből az évek alatt színész és rendező lett. Több mint tíz éve, hogy elkezdett saját darabokat írni, melyek nagy sikert aratnak a Sulibérlet sorozatban, és a felnőtt nézők körében is népszerűek. 2000-ben alapította a Győri Nemzeti Színház stúdióját. Munkáját 2015-ben Szent István-díjjal ismerték el.

Mennyi a valóságalapja a darabban elmesélt történetnek?

Az előadásból idézve: „Sokáig úgy tanították a történelemkönyvek, hogy a győri vár főkapitánya, az egyik legkiválóbb osztrák hadvezér, Ferdinánd Hardegg pénzért adta el a töröknek a várat...
Egy elismert magyar tudósprofesszor – dr. Kelenik József – a múlt század végén alaposabban átvizsgálta Ferdinánd Hardegg gróf történetét, és végül, hosszú évek kutatómunkája után arra a megállapításra jutott, hogy Hardegg nem volt áruló.
Éppen ellenkezőleg: őt árulták el az övéi.
Hardegg Ferdinánd hős volt, Győr városának hőse.”

A darab tehát alapjaiban történelmileg hiteles, a legtöbb szereplő valóban létezett. Viszont például azok a zsoldosok, akikkel végigéljük az eseményeket, ők kitalált alakok. A fantáziát igyekeztem ötvözni a történelmi tényekkel, úgy, hogy az utóbbiak ne sérüljenek. Azt szerettem volna, hogy kisemberek hétköznapi problémáin keresztül kapcsolódjunk be a nagyhatalmi játszmákba, alulról felfelé tekintve, ahogyan a gyerekek és az átlagemberek látják.

Ha történelmi tényeken alapszik az előadás, a befejezés is adott.

Igen. A darabban vannak huncut, vidám pillanatok. De ahogy megyünk előre a végkifejlet felé, egyszer csak azt látjuk, hogy… de nem lövöm le a sztorit. Egyébként sokaknak ismerős lehet ez a téma, évek óta játsszuk sétálószínház formában a Városi Levéltár pincéjében. A kezdeteknél a kutatási szakaszban sokat segített Bana József, a levéltár vezetője, ő mindent tud Győr múltjáról. Ott adtuk elő, és játsszuk azóta is… nyaranta. A város középkori tömlöcében, ha jól emlékszem, nyolc éve.

Sok fiatal, kezdő színésszel dolgozol a készülő ifjúsági előadásokban. Van, aki nálad tanul a színház stúdiójában. Mit jelent számodra, hogy fiatalokkal dolgozol?

Például ehhez a darabhoz is sokat hozzátettek az évek alatt. Örök barátom, Pingiczer Csaba játszotta a Bárót évekig, aztán Homlok Berci vette át a fájdalmas örökséget. Bertalan Zita, Daróczy Noémi, Balogh Anna, Molnár Sarolta, Csizmadia Örs, Benkő Barbara, Iván Orsolya nemcsak játszották, de írtak is hozzá, sőt Kelenik professzor cikkéből is emeltem be pár mondatot. Remélem, nem haragszik meg érte… egyszerűen vannak mondatok, amiket nem lehet pontosabban megfogalmazni, mint ahogy ő tette. Ezúton, ismeretlenül is köszönöm neki az inspirációt. Karácsony Gergő játszotta Mátyás főherceget, de őt most nem engedte el a kaposvári színiiskola. A Győri Nemzeti Színház színészei közül pedig alkalmanként Posonyi Takács László, Fehér Ákos, Máthé Richárd, Pörneczi Attila formált meg egy-egy szerepet, illetve Molnár Zsolt, aki most Bárót játssza. Hardegg szerepében az első pillanattól Somogyi István látható, és nyolc év alatt megérett benne a szerep.

Hogyan kezdődött a pedagógiai vonal az életedben?

Ha van vonal, ami vezet, az inkább a játékba és az emberbe vetett hit. Úgy gondolom, hogy a jövő úgy menthető meg, ha jobban odafigyelünk a most felnövő generációkra. A Stúdió egyébként úgy kezdődött, hogy 2000-ben Demcsák Ottóval beszéltünk róla, milyen jó lenne ilyesmit csinálni. Elkezdtük, és annyira az életem részévé vált, hogy ma már az egyik legfontosabb tevékenységemnek tekintem. Ha már csak annyit elérek, hogy a gyerekek figyelmét a színház és általában a művészetek felé fordítom, akkor már úgy gondolom, megtettem a dolgom. És ez a lényeg.

A Stúdió a rendezéseidre is hatással van?

Persze, hiszen én is folyamatosan tanulok. Az, hogy a gyerekekkel hetente kétszer dolgozom, állandó tréninget jelent. Ez karban tart, és nem enged a saját hatásom alá kerülni, megelégedni, hátradőlni… Szükségem van a fejlődésre, és ehhez is rengeteg energiát kapok a stúdiósoktól, illetve a kollégáimtól a színházban. Nemcsak a művészektől, mindenkitől. „Az Egész több, mint a részek összessége.”

A Szemben a nappal színlapja a Győri Nemzeti Színház honlapján olvasható.

Szabados Éva
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

2017.10.20
209