Immár dr. Csóka Géza is visszatérő vendégelőadónak számít a győri könyvtárban, egy hónappal ezelőtt délkelet-ázsiai, thaiföldi szellemi túránkon volt kalauz, révén, hogy számos alkalommal bejárta e területet, s ahogy előre jelezte, nem lesz hűtlen a közönséghez az év hátralévő két hónapjában sem: kétszer is felkeres még bennünket, megosztva utazási élményeit.

Ezúttal a Kanári-szigetek egyik legfontosabb tagjáról, Gran Canariáról esett szó. A Győr-Moson-Sopron megyénél majdnem harmadakkora területen az egymillióhoz közelítő lakos él, de évente nagyjából tízszer ennyi külföldi választja úti céljának. A helyi lakosság lélekszáma az elmúlt fél évszázadban dinamikusan gyarapodott. Klímája kellemes, nincsen hőség: tengeri fürdőzésre az edzett skandináv turistákon kívül azonban nemigen akad vállalkozó, ugyanakkor rendkívüli erejű napsugárzásnak van kitéve az itt lévő ember, úgyhogy leégni könnyen lehet. Jellemző a vízhiány, palackokban árulják a nélkülözhetetlen ivóvizet. A fürdőzés szerelmeseinek szállodai ministrandok kialakításával kedveskednek. A sziget agrártevékenysége a múltté, a megélhetési, bevételi forrás egyértelműen a turizmus.

A fákat kiirtották, de egy gazdag ember a Föld bejárása során idegen növényekből botanikus kertet létesített, amely fáinak árnyékában művészi felolvasásokat tartottak. Eső nincs, állandó szél fúj az Atlanti-óceánnak köszönhetően. A sziget leghíresebb és egyben fővárosa Las Palmas, az építkezésre jellemzőek például a sziklába vájt szállodasorok. A tengerpart számos meredek sziklaalakja fantázianevekre csábított (pl. Isten ujja), de van fókára emlékeztető kőkolosszus is. Az előadás során csodálatos volt képeken látni egy szelet sivatagot a tornyosuló homokdűnékkel, melyet a természet évezredeken keresztül formált. Lenyűgöző naplementék és napfelkelték jelentek meg előttünk, tükrözve a hely varázsát.

Érdekesség, hogy a szigetről kapta a nevét kanárimadár, nem pedig fordítva. A történet szerint nagy kutyákkal (latinul canis) érkeztek a szigetre, a kanári szót ebből etimologizálhatjuk, ez a szigetről való származását jelzi. Történelmileg megemlítendő, hogy a felfedező útja során valószínűleg Kolumbusz Kristóf is megfordult itt, ennek emlékét őrizheti a Kolumbusz-emlékház. Vízfelvételére is szolgált a sziget, amíg a hajók teljesítő képessége nem tette lehetővé az Atlanti-óceán egy huzamba való átszelését.

Állatvilága különleges abból a szempontból, hogy nyúlnál nagyobb élőlény nem található is, a tapsifülesnek nem kell ragadozóktól tartania. A helybeliek rokonszenves emberek, túlnyomó többségük spanyol identitásúnak vallja magát, ugyanakkor sokkal közelebb fekszik a sziget(csoport) Marokkóhoz. Előadónk sajátos módon találkozott a politikával is, amikor elszánt asszony környezetvédők demonstráltak a kutyák jogaiért. A turizmus miatt a globalizmus ide is betette a lábát a szupermarketek képviseletében, az Európai Unió területén honos termékkínálattal. Aki pedig szállodákon kívül szándékozik a szigeten megszállni, jó hír, hogy a turisták táborverése – magánterület kivételével – mindenütt megengedett.

Csiszár Antal
Fotó: Pozsgai Krisztina