Imádjuk Robin of Locksley-t, akiből a sherwoodi erdőben Robin Hood válik, és az üldözöttek élére áll, hogy felvegye a harcot a nottinghami bíróval; ha kell, hát akár tisztességtelen eszközökkel is. A történet most musical formájában elevenedik meg előttünk a fantasztikus szerzőpáros, Szomor György és Miklós Tibor jóvoltából.

Szomor György, a Moho Sapiens egykori énekese és frontembere a színházi élet több szegmensében tevékenykedik. Zeneszerző, rendező, énekes színész, több musical alkotója, a Robin Hood zeneszerzője és rendezője. A musicalben Robin segítője nem Azeem, a mór harcos, hanem egy lopásra kényszerült árva fiú, William, aki már a darab elején egy csodaszép dalban meséli el, hogyan is jutott nyomorúságos helyzetbe. A Robint alakító Kovács Áront abban a pillanatban szívébe zárta a közönség, amikor felcsendült a Félsz című fantasztikus dal, amely olyan hihetetlen erővel és átéléssel került előadásra, hogy a néző beleborzongott. Gubik Petra, az Operettszínház fiatal művésznője Lady Marianként szintén bájos alakítást nyújtott. Kettejük jeleneteit pajkos cinkosság és csipkelődés járta át, ami kimondottan üdítően hatott.

Ugyanilyen frissítő és impulzív volt Gesztesi Károly Tuck barátként, sőt „borbarátként”, akiben Robin szintén segítőre talált, és aki semmi mást, csakis a boroshordóit féltette. A kegyetlen, korrupt, notthinghami bíró szerepében a Győri Nemzeti Színház igazgatóját, Forgács Pétert láthattuk. William-et, főhősünk hű segítőjét és barátját, aki az igaz ügyért életét áldozza, Vastag Tamás alakította, igazi különleges élményt nyújtva a publikumnak. Utolsó jelenetében olyan megható, erős érzelmeket keltő átéléssel búcsúzott az élettől, hogy a szemekből bizony kigördült az a könnycsepp. Be kell, valljam, rég láttam színpadon ennyire szívbe markoló jelenetet. Igazi rendezői és színészi bravúr volt ez a dramaturgiai fogás.

Vajon mi egy jó musical receptje? Vegyünk egy érdekes történetet, adjunk hozzá fülbemászó dallamokat, keverjük össze egy kiváló rendezéssel, amit aztán megízesítünk színészi, énekesi bravúrokkal, díszítésként pedig jöhet a látvány és a tánc. Mi most egy humorral átitatott, háttérvetítéseket, látványos tömeg- és táncjeleneteket felvonultató előadást láthattunk. S hogy ennek ellenére lehetne hibákat és réseket keresni az október 7-i Robin Hood-ban? Igen, lehetne, de nem tesszük, mert tudjuk, hogy amióta színház a színház, egy darab sikere a nézőtéren dől el. És ezen az előadáson a győri Egyetemi Csarnokban végső ítéletként az hangozhatott el, hogy megszerettük Robin Hood-ot, a musicalt.

Bári Edit