Shakespeare drámáiban mindig egyetemes kérdésekhez nyúl. A női és férfi szerepek minden korban kérdéseket vetnek föl, de ma különösen húsbavágó a téma. Milyennek kéne lenni a tökéletes nőnek? És milyen az igazi férfi? Születhet egyensúly a két nem között?

A kérdéseket egy speciális eset provokálja. Makrancos Kata egy öntörvényű és vad hajadon. Vajon miért? Lázadó, aki korát megelőzve harcol a női egyenjogúságért? Vagy egy gonosz hárpia, aki mindenkivel kegyetlenül elbánik, aki nem képes szembeszállni vele? Többek között a húgával, Biancával is. Mindenképpen szélsőséges jelenség, akivel valamit kezdeni kell. Már csak azért is, mert a sorban álló kérőknek addig esélye sincs elnyerni a szép Bianca kezét, amíg nővére el nem kel. Ám Kata borzasztó természete mindenkit elrémiszt. Szerencsére felbukkan Petruchio, aki – a busás hozomány fejében – magabiztosan vállalja a makrancos perszóna megszelídítését.

Már számtalan változatban láthattuk ezt a „nevelési folyamatot”. Zeffirelli híres filmjében Kata eljut a valódi női erőhöz, mely gyengéd, de nem gyenge. A mostani feldolgozás nem mutat egyértelmű megoldást. Inkább felveti a problémát, főleg a nők számára. Biztosan lesznek olyanok, akiknek érzékeny pontjára tapint az előadás.

Ugyanakkor Varró Dániel fordítása, a rendezés és a színészek összjátéka több ponton bravúros poénokkal szórakoztatja a nagyérdeműt. Ötletesen használják fel az olaszokról bennünk élő humoros sztereotípiákat.

Nem felhőtlenül kacagtató, de mindenképp tanulságos a győriek Makrancosa. A rendező a kerettörténetet átkomponálva különös csavarral zárja, és így új mélységekkel gazdagítja a darabot.

A Makrancos Kata teljes színlapja a Győri Nemzeti Színház honlapján tekinthető meg.

Szabados Éva
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: A Makrancos Kata a Győri Nemzeti Színházban

100 kép