Assisi Szent Ferenc (1182-1226) olasz katolikus szerzetes és prédikátor volt, aki megalapította a ferences rendet. Gazdag családba született, mégis úgy döntött, hogy szegénységben éli le az életét. A róla szóló történetekből kiderül, hogy nagyon szerette az állatokat és a természetet. Számos legenda úgy tartja, hogy még az állatoknak is prédikált – nemcsak értette az állatok nyelvét, hanem beszélgetett is velük, és már a XIII. század elején azt hirdette, hogy mindent szeretnünk kell, ami körülvesz minket, legyen az élő vagy élettelen.

Szent Ferenc Cannarióban prédikálni kezdett a népnek, de előbb megparancsolta a fecskéknek, hogy hallgassanak, míg el nem mondja beszédét, azok természetesen azonnal engedelmeskedtek… Továbbmenve – az úttól nem messze a fákon – óriási madársereget látott. Elcsodálkozott a madarak hihetetlen sokasága láttán, és azt mondta társainak: „Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgocskáimnak, a madaraknak”. Letért a mezőre, odament a madarakhoz, elkezdett beszélni hozzájuk, akik körülvették, szép csöndben várták végig a beszédet, és el nem szálltak addig, amíg Szent Ferenc áldásával égnek nem eresztette őket. Amikor köztük sétált, és csuhájával megérintette a madarakat, akkor sem repült el egyik sem.

Egy másik történet Gubbio városához kapcsolódik, melyet egy vérszomjas farkas tartott rettegésben. Szent Ferenc, hogy megmentse a városka lakóit, megkereste a hegyen a farkast. Mikor megtalálta, keresztet vetett, és ráparancsolt az állatra, hogy menjen vele, és ne bántson senkit, ekkor a farkas lefeküdt a lábaihoz. Azt mondta neki, hogy már sok kárt okozott az embereknek, de azt szeretné, ha békében élne az emberekkel. Elment a városba a farkassal, ahol mindenki megdöbbenve vette körül őket. Gubbio lakói ezután rendszeresen etették, így nem támadott meg soha többé senkit.

Szent Ferenc gyakran prédikált ember és állat kapcsolatáról. Azt hangoztatta, hogy az emberiségnek kötelessége védeni és élvezni a természetet. Mikor haldoklott, a halálos ágyán megköszönte a szamarának, hogy szolgálta, mindenhová elvitte, segítette őt, a szamara pedig megsiratta. 1226. október 3-án hunyt el, később IX. Gergely pápa szentté nyilvánította.

Az állatok Világnapját 1991 óta ünneplik Magyarországon is. Eredetileg azt a célt szolgálta, hogy felhívja a figyelmet a vadon élő állatok védelmére, és tiltakozzon pusztulásuk ellen. Napjainkban már új értelmet is kapott: manapság az állatmenhelyek és állatkertek is megemlékeznek ekkor védenceikről. Szeretnék javítani az ember által kiszolgáltatott helyzetbe taszított állatok életkörülményeit, és felhívni a figyelmet a gazdátlan, sanyarú sorsú élőlények iránt. Jelenleg ugyanis „szórakozásból” tartunk fogságban több millió, házi kedvencnek mondott állatot, amelyeket ha megununk, egyszerűen kidobunk vagy hagyunk éhen-szomjan pusztulni. A világnapon éppen ezért ma már nemcsak a vadon élő, hanem minden állat védelmére is felhívják a figyelmet. A kedvtelési állattartás sajnos nem mindig alapul a felelősségen, Magyarországon évente több százezer „kedvenc” válik kóborrá.

Ezen a napon emlékeznek meg A háztáji állatok világnapjáról is, amely október 2., a vegetáriánus Mahatma Gandhi születésnapja. Ő mondta a következőket: „Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik”. A legújabb kutatások szerint egyébként a stresszes állattartás a hús minőségére is komoly hatással van.

Magyarországon Az állatok világnapja alkalmából minden évben sok helyszínen, izgalmas programokkal várják az állatbarát gyerekeket és szüleiket – előadásokkal, állatsimogatóval, filmvetítésekkel és különböző játékokkal.

Azonban nemcsak Az állatok világnapján, de az egyszerű hétköznapokban sem szabad elfeledkeznünk a bennünket körülvevő élőlényekről. Ha úgy élnénk, mintha minden nap október negyedike lenne, sokkal többet foglalkoznánk az állatokkal, több figyelmet fordítanánk rájuk, akkor kedvenceink is azt hihetnék, hogy minden nap szülinapjuk van.

Rónay György: Mondd, szereted az állatokat?

„Mondd, szereted az állatokat?
A kutyát, macskát, csacsit, lovat
s a madarakat: a verebeket,
rigót, galambot, pintyeket,
akik a Földön veled élnek,
s bundájuk, tolluk melegében
nekik is van szívük, csak éppen
nem beszélnek?

…

Tégy próbát, hisz ember vagy: értsd meg
a bennük szorongó miértet;
segíts nekik, mondd ki helyettük
azt, ami ott ködlik a testük
vaksi lelkében – vidd közelebb
az állatokhoz az embereket,
hogy megértsenek végre minket.

S mi is őket, kisebb testvéreinket.”

Sulyok Attiláné

Források: sulihalo.hu, allatesnovenyvilag.eoldal.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép.