Kulturális és lelki örökségünk ápolása, továbbadása rendkívül fontos feladatunk. A Magyar Olvasástársaság 2005-ben hirdette meg, hogy Benedek Elek születésnapja, szeptember 30. legyen a Magyar Népmese Napja. Az volt a szándékuk, hogy a népmesék fennmaradjanak, és a bennük élő bölcsesség továbbhagyományozódjon az új generációkra. A népmese napját először 2005. szeptember 30-án rendezték meg azzal a céllal, hogy az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek megkülönböztetett figyelemmel forduljanak a népmesék felé. Országszerte több száz program kapcsolódik ehhez az emléknaphoz.

A népmese lelkünk tápláléka, a lelket könnyebbé varázsolja. A mesehősök nyitott szívvel haladnak útjukon, akárcsak a mindenre rácsodálkozó gyermek. A mese reményt és erőt ad, mindig azt mutatja meg, amire éppen szükségünk van. Akárcsak régen, ma is, öreg és fiatal mást hall meg a meséből, és más célra használja. A népmese hatalmas ereje a mai napig elsősorban a szóbeliségben rejlik. Folyamatosan változnak az alkalmak és a forma, ahol a mese újjászülethet, de a népmesék ma is csodatevők. Nem egy letűnt világ nyomai, hanem elődeink ránk örökített bölcsességének gyöngyszemei.

A népmese a szóbeli elbeszélő költészet – népköltészet – hatókörébe tartozik. A népi kultúra felfedezésének köszönhetően a XIX. század óta lejegyezve, könyv formájában is elérhető. A mesemondás hagyományos eseményei – elsősorban a társas munkaalkalmak – a XX. század alatt fokozatosan háttérbe szorultak, ezzel a közösségi, élő szóval történő mesemondás szinte teljesen eltűnt. Napjainkban azonban a folklór más területeihez hasonlóan a népmese is egyre jobban megtalálja helyét a modern kultúrában, és összekapcsolja a népmesét szeretőket.

Nem véletlen, hogy Benedek Elek születésnapja lett a Magyar Népmese Napja is: ő mindig fontosnak tartotta, hogy magyar népmesét adjanak a gyermekek kezébe, mert a mese a nép örömét, bánatát, mindennapjait tárja fel. Benedek Elek volt az első író, aki a gyermekirodalom ügyét a magyar művelődéspolitika fontos kérdésének tartotta, országgyűlési képviselőként is ennek érdekében dolgozott. A mindig sikeresen küzdő mesehősök példáját követte ő is, aki egyszerre volt író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, de legfőképp mesegyűjtő és a mesemondó. Írásban rögzítette örökségünk egy részét, szellemi hagyatékunk ápolása terén példaképként tekinthetünk rá.

Benedek Elek 1859. szeptember 30-án látta meg a napvilágot Székelyföldön, Kisbaconban. A „nagy mesemondó” rengeteg népmesét gyűjtött össze. Sokat foglalkozott az ifjúsági irodalommal, a népköltészettel és a népnyelvvel, valamint a közoktatás kérdéseivel. Mint meseíró, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője, meséket, verseket, színdarabokat, történelmi műveket írt számukra.

Édesapja Benedek Huszár János, édesanyja Benedek Marczella volt. Gazdálkodó székely katonacsaládból származik, nagyapja huszárként részt vett a francia háborúkban. A kisbaconi Benedek család első, oklevelekben említett tagja Benedek Urbánus a XV. században élt. Benedek Mihály és fiai 1665-ben Apafi Mihály fejedelemtől címeres nemeslevelet kaptak. Ez a nemeslevél elveszett, ami nem kevés problémát okozott a családnak.

Elemi tanulmányait a kisbaconi falusi iskolában kezdte. Nyolcévesen íratták be a székelyudvarhelyi református kollégiumba, az itt töltött diákévek mély nyomot hagytak az íróban. 1877 és 1881 között a budapesti egyetem bölcsészkarán tanult magyar-német szakon, majd filozófiát is hallgatott, de nem szerzett diplomát, inkább az újságírói pályát választotta. Egyetemi évei alatt már versei jelentek meg az Üstökösben.

Ballada- és népmese-gyűjtését megmutatta Gyulai Pálnak, aki felolvasott belőlük a Kisfaludy Társaságban. Népköltészeti tevékenységének anyaga Kriza János és Orbán Balázs munkájával együtt a Magyar Népköltési Gyűjtemény harmadik részeként megjelenő Székelyföldi Gyűjtés című kötetben látott napvilágot, eközben a Budapesti Hírlap munkatársaként dolgozott. 1884-ben megnősült, Fischer Máriát vette feleségül. Hamarosan – 1885-ben – kiadták első jelentős könyvét, a Székely Tündérországot, majd a következő évtől az Ország Világ szépirodalmi lap szerkesztője lett. 1887-ben kezdődött rövid ideig tartó politikai karrierje, első képviselőházi beszédében a magyar gyermekirodalom és könyvkiadás terén uralkodó áldatlan állapotok ellen emelt szót. 1889-ben gyereklapot indított Pósa Lajossal, Az Én Újságom címmel, amely mérföldkőnek számított a magyar ifjúsági lapok történetében.

Benedek Eleket 1929. augusztus 17-én, levélírás közben végzetes agyvérzés érte. Utolsó leírt mondata – melynél kiesett kezéből a toll – szállóigévé vált: „Fő, hogy dolgozzanak”.

A nagy mesemondások ideje soha nem jár le – szerencsére, hiszen ma is sokan szeretik a meséket. A mesékre mindig szükség volt, van és lesz, hiszen mindenki vágyik a varázslatra, a csodák átélésének élményére. Csukás Istvánt idézem: „Mindig úgy szoktam mondani: a jó mese olyan, mint a jó vers, tehát elemelkedik a földtől, a jó mese csodákkal van tele, ha akarom költészettel, érzelemmel.”

Azok a gyerekek, akik rendszeresen hallgatnak mesét, iskolás korukra a szövegértés, a szókincs, általában a nyelvi fejlettség szintjén jóval megelőzik társaikat, könnyebben tanulnak meg olvasni. A jó mesehallgatókból lesznek a lelkesen és örömmel olvasók. Tapasztalatok szerint a meséken felnövő gyermekek fantáziavilága gazdagabb, változatosabb, kreatívabb, mint azoké, akik ebből kevéssé vagy egyáltalán nem részesültek. A rendszeres meseolvasás pozitívan hat a társas fejlődésre is, ezzel függ össze, hogy a gyerekek közösségi viselkedése is erősödik. A mesék nemcsak szórakoztatnak, hanem nevelnek is: az életről tanítanak, érzelmi kapaszkodókat nyújtanak és segítik a személyiség fejlődését.

A gyerek figyelmét az a történet köti le a legjobban, amelyik szórakoztatja, amelyik felkelti a kíváncsiságát. De az sem mindegy, milyen formában kapja meg őket: felolvassuk neki vagy leültetjük a TV elé, nézzen mesefilmet, esetleg egyedül, és akkor nincs kihez fordulnia kérdéseivel. Kellemes emlék a gyermek számára, ha a mesét először a nagyapjától vagy a mamájától hallja. Kedvező hatású az is, ha ő választ magának mesét. A szülőknek alkalmazkodniuk kell a gyermek életkorához és neméhez is, közös mesélésük-hallgatásuk folyamán bensőséges kapcsolat alakul ki közöttük.

„A mese a lélek tápláléka” – mondja Herder. Olyan, amely életre szóló nyomokat hagy benne, ez a mesélés sajátos szituációjának, különleges hangulatának is köszönhető. A népmesére a mai gyerekeknek is szükségük van, hiszen szórakoztató formában élethelyzetek megoldására nyújtanak tanulságos példákat. A konfliktusok megoldásával, különböző képek közvetítésével készíti fel a gyereket az életre.

A mesék keletkezésük óta változatlan népszerűségnek örvendenek, egykor a jó mesemondó minden szava aranyat ért. „Minden ember vágyik arra, hogy találkozzék veszélyhelyzetekkel, szembeszállhasson különleges próbatételekkel, kalandozhasson, s mindezt meséket hallgatva vagy olvasva, vagy álmában éli meg.” A kisebbek a mindennapi életükre ismerhetnek rá, a nagyobbak a mesén át is szembesülnek a jó és a rossz küzdelmével, a kihívásokkal, a vágyakkal, a megérdemelt jutalom elnyerésének lehetőségével. A mesékbe legelemibb emberi vágyainkat, félelmeinket és harcainkat sűrítjük, nem véletlen, hogy a népmeséket gyógyításra is használják.

A Magyar népmesék rajzfilmsorozatot is meg kell említeni, ha népmeséről van szó. 1977-ben indult Mikulás Ferenc stúdióvezető ötlete alapján, Jankovics Marcell szerkesztésében. A Pannónia Filmstúdió Kecskeméti Műtermének legnagyobb sikere volt, melyet számos ország megvásárolt. Kilenc évadon át 100 rész készült el, vagyis ennyiszer gyönyörködhettünk a népmesék nyelvezetében, humorában, és a képi megjelenítés is sokszor mosolyt csalt az arcunkra. Szabó Gyula narrációjával vált tökéletessé, ez tette felejthetetlen élménnyé.

Magyar Népmese Hete a Ménfőcsanaki Fiókkönyvtárban – 2017. október 2-6.

A Magyar Népmese Hete a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Ménfőcsanaki Fiókkönyvtára és a Ménfőcsanaki Művelődési Ház közös szervezésében kerül megrendezésre immár 12. alkalommal a Bezerédj-kastélyban, a Ménfőcsanaki Könyvtárban. Hagyományainknak megfelelően 2006 óta minden évben megrendezzük, melyre változatos programokkal várjuk idén is az érdeklődőket, kicsiket és nagyokat egyaránt. Ezen a héten minden a mese körül forog a Ménfőcsanaki Könyvtárban!

Október 2-án, 11 órakor – a Mesehét megnyitóján – a Benedek Elek meseillusztrációs rajzpályázatra beérkezett művek legügyesebb pályázóit jutalmazzuk, és kiállítjuk a legszebb alkotásokat. Ezen a napon nyílik Barcsayné Németh Hedvig ezüstkoszorús babakészítő mester kiállítása is. Október 3-án, 13 órára mesemondó versenyre hívjuk a Petőfi S. Ált. Iskola legjobb mesemondóit. Október 5-én, az Óvodások versmondásán a csoportok közösen adnak elő verseket. Két napon át tart a „Meserétes” a könyvtárban. Ez a program is sok éves hagyományra tekint vissza, ahol 1-2. osztályosok és 3-4. osztályos kisdiákok mesélik egymásnak kedvenc meséiket, ezúttal vendégünk lesz Zalka Csenge Virág hivatásos mesemondó. Október 4-én, 18 órakor Berecz András érkezik Ménfőcsanakra, hogy utolérhetetlen stílusával elvarázsolja a közönséget.

Aki pedig mindezt nem hiszi, járjon utána…

Sulyok Attiláné

Források: magyarno.com, turul.info, kisalfold.hu