227

A Magyar Népmese Napja – szeptember 30.

Sulyok Attiláné írása

benedek-elek-mese

Őseinktől kincsekkel teli tarisznyát kaptunk örökségbe, de mintha egyre gyakrabban tétlenül néznénk ennek háttérbe szorulását, elfelejtését. Vegyük birtokba, ismerjük meg, fényesítsük újra és adjuk tovább az eleinktől kapott, élethosszig érvényes, értékes, unokáink számára is feltétlenül megőrzendő, mesebeli kincseket!(Részlet a Magyar Olvasástársaság 2005-ös felhívásából)

Kulturális és lelki örökségünk ápolása, továbbadása rendkívül fontos feladatunk. A Magyar Olvasástársaság 2005-ben hirdette meg, hogy Benedek Elek születésnapja, szeptember 30. legyen a Magyar Népmese Napja. Az volt a szándékuk, hogy a népmesék fennmaradjanak, és a bennük élő bölcsesség továbbhagyományozódjon az új generációkra. A népmese napját először 2005. szeptember 30-án rendezték meg azzal a céllal, hogy az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek megkülönböztetett figyelemmel forduljanak a népmesék felé. Országszerte több száz program kapcsolódik ehhez az emléknaphoz.

A népmese lelkünk tápláléka, a lelket könnyebbé varázsolja. A mesehősök nyitott szívvel haladnak útjukon, akárcsak a mindenre rácsodálkozó gyermek. A mese reményt és erőt ad, mindig azt mutatja meg, amire éppen szükségünk van. Akárcsak régen, ma is, öreg és fiatal mást hall meg a meséből, és más célra használja. A népmese hatalmas ereje a mai napig elsősorban a szóbeliségben rejlik. Folyamatosan változnak az alkalmak és a forma, ahol a mese újjászülethet, de a népmesék ma is csodatevők. Nem egy letűnt világ nyomai, hanem elődeink ránk örökített bölcsességének gyöngyszemei.

A népmese a szóbeli elbeszélő költészet – népköltészet – hatókörébe tartozik. A népi kultúra felfedezésének köszönhetően a XIX. század óta lejegyezve, könyv formájában is elérhető. A mesemondás hagyományos eseményei – elsősorban a társas munkaalkalmak – a XX. század alatt fokozatosan háttérbe szorultak, ezzel a közösségi, élő szóval történő mesemondás szinte teljesen eltűnt. Napjainkban azonban a folklór más területeihez hasonlóan a népmese is egyre jobban megtalálja helyét a modern kultúrában, és összekapcsolja a népmesét szeretőket.

Nem véletlen, hogy Benedek Elek születésnapja lett a Magyar Népmese Napja is: ő mindig fontosnak tartotta, hogy magyar népmesét adjanak a gyermekek kezébe, mert a mese a nép örömét, bánatát, mindennapjait tárja fel. Benedek Elek volt az első író, aki a gyermekirodalom ügyét a magyar művelődéspolitika fontos kérdésének tartotta, országgyűlési képviselőként is ennek érdekében dolgozott. A mindig sikeresen küzdő mesehősök példáját követte ő is, aki egyszerre volt író, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, de legfőképp mesegyűjtő és a mesemondó. Írásban rögzítette örökségünk egy részét, szellemi hagyatékunk ápolása terén példaképként tekinthetünk rá.

Benedek Elek 1859. szeptember 30-án látta meg a napvilágot Székelyföldön, Kisbaconban. A „nagy mesemondó” rengeteg népmesét gyűjtött össze. Sokat foglalkozott az ifjúsági irodalommal, a népköltészettel és a népnyelvvel, valamint a közoktatás kérdéseivel. Mint meseíró, a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője, meséket, verseket, színdarabokat, történelmi műveket írt számukra.

Édesapja Benedek Huszár János, édesanyja Benedek Marczella volt. Gazdálkodó székely katonacsaládból származik, nagyapja huszárként részt vett a francia háborúkban. A kisbaconi Benedek család első, oklevelekben említett tagja Benedek Urbánus a XV. században élt. Benedek Mihály és fiai 1665-ben Apafi Mihály fejedelemtől címeres nemeslevelet kaptak. Ez a nemeslevél elveszett, ami nem kevés problémát okozott a családnak.

Elemi tanulmányait a kisbaconi falusi iskolában kezdte. Nyolcévesen íratták be a székelyudvarhelyi református kollégiumba, az itt töltött diákévek mély nyomot hagytak az íróban. 1877 és 1881 között a budapesti egyetem bölcsészkarán tanult magyar-német szakon, majd filozófiát is hallgatott, de nem szerzett diplomát, inkább az újságírói pályát választotta. Egyetemi évei alatt már versei jelentek meg az Üstökösben.

Ballada- és népmese-gyűjtését megmutatta Gyulai Pálnak, aki felolvasott belőlük a Kisfaludy Társaságban. Népköltészeti tevékenységének anyaga Kriza János és Orbán Balázs munkájával együtt a Magyar Népköltési Gyűjtemény harmadik részeként megjelenő Székelyföldi Gyűjtés című kötetben látott napvilágot, eközben a Budapesti Hírlap munkatársaként dolgozott. 1884-ben megnősült, Fischer Máriát vette feleségül. Hamarosan – 1885-ben – kiadták első jelentős könyvét, a Székely Tündérországot, majd a következő évtől az Ország Világ szépirodalmi lap szerkesztője lett. 1887-ben kezdődött rövid ideig tartó politikai karrierje, első képviselőházi beszédében a magyar gyermekirodalom és könyvkiadás terén uralkodó áldatlan állapotok ellen emelt szót. 1889-ben gyereklapot indított Pósa Lajossal, Az Én Újságom címmel, amely mérföldkőnek számított a magyar ifjúsági lapok történetében.

Benedek Eleket 1929. augusztus 17-én, levélírás közben végzetes agyvérzés érte. Utolsó leírt mondata – melynél kiesett kezéből a toll – szállóigévé vált: „Fő, hogy dolgozzanak”.

A nagy mesemondások ideje soha nem jár le – szerencsére, hiszen ma is sokan szeretik a meséket. A mesékre mindig szükség volt, van és lesz, hiszen mindenki vágyik a varázslatra, a csodák átélésének élményére. Csukás Istvánt idézem: „Mindig úgy szoktam mondani: a jó mese olyan, mint a jó vers, tehát elemelkedik a földtől, a jó mese csodákkal van tele, ha akarom költészettel, érzelemmel.

Azok a gyerekek, akik rendszeresen hallgatnak mesét, iskolás korukra a szövegértés, a szókincs, általában a nyelvi fejlettség szintjén jóval megelőzik társaikat, könnyebben tanulnak meg olvasni. A jó mesehallgatókból lesznek a lelkesen és örömmel olvasók. Tapasztalatok szerint a meséken felnövő gyermekek fantáziavilága gazdagabb, változatosabb, kreatívabb, mint azoké, akik ebből kevéssé vagy egyáltalán nem részesültek. A rendszeres meseolvasás pozitívan hat a társas fejlődésre is, ezzel függ össze, hogy a gyerekek közösségi viselkedése is erősödik. A mesék nemcsak szórakoztatnak, hanem nevelnek is: az életről tanítanak, érzelmi kapaszkodókat nyújtanak és segítik a személyiség fejlődését.

A gyerek figyelmét az a történet köti le a legjobban, amelyik szórakoztatja, amelyik felkelti a kíváncsiságát. De az sem mindegy, milyen formában kapja meg őket: felolvassuk neki vagy leültetjük a TV elé, nézzen mesefilmet, esetleg egyedül, és akkor nincs kihez fordulnia kérdéseivel. Kellemes emlék a gyermek számára, ha a mesét először a nagyapjától vagy a mamájától hallja. Kedvező hatású az is, ha ő választ magának mesét. A szülőknek alkalmazkodniuk kell a gyermek életkorához és neméhez is, közös mesélésük-hallgatásuk folyamán bensőséges kapcsolat alakul ki közöttük.

A mese a lélek tápláléka” – mondja Herder. Olyan, amely életre szóló nyomokat hagy benne, ez a mesélés sajátos szituációjának, különleges hangulatának is köszönhető. A népmesére a mai gyerekeknek is szükségük van, hiszen szórakoztató formában élethelyzetek megoldására nyújtanak tanulságos példákat. A konfliktusok megoldásával, különböző képek közvetítésével készíti fel a gyereket az életre.

A mesék keletkezésük óta változatlan népszerűségnek örvendenek, egykor a jó mesemondó minden szava aranyat ért. „Minden ember vágyik arra, hogy találkozzék veszélyhelyzetekkel, szembeszállhasson különleges próbatételekkel, kalandozhasson, s mindezt meséket hallgatva vagy olvasva, vagy álmában éli meg.” A kisebbek a mindennapi életükre ismerhetnek rá, a nagyobbak a mesén át is szembesülnek a jó és a rossz küzdelmével, a kihívásokkal, a vágyakkal, a megérdemelt jutalom elnyerésének lehetőségével. A mesékbe legelemibb emberi vágyainkat, félelmeinket és harcainkat sűrítjük, nem véletlen, hogy a népmeséket gyógyításra is használják.

A Magyar népmesék rajzfilmsorozatot is meg kell említeni, ha népmeséről van szó. 1977-ben indult Mikulás Ferenc stúdióvezető ötlete alapján, Jankovics Marcell szerkesztésében. A Pannónia Filmstúdió Kecskeméti Műtermének legnagyobb sikere volt, melyet számos ország megvásárolt. Kilenc évadon át 100 rész készült el, vagyis ennyiszer gyönyörködhettünk a népmesék nyelvezetében, humorában, és a képi megjelenítés is sokszor mosolyt csalt az arcunkra. Szabó Gyula narrációjával vált tökéletessé, ez tette felejthetetlen élménnyé.

Magyar Népmese Hete a Ménfőcsanaki Fiókkönyvtárban – 2017. október 2-6.

A Magyar Népmese Hete a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Ménfőcsanaki Fiókkönyvtára és a Ménfőcsanaki Művelődési Ház közös szervezésében kerül megrendezésre immár 12. alkalommal a Bezerédj-kastélyban, a Ménfőcsanaki Könyvtárban. Hagyományainknak megfelelően 2006 óta minden évben megrendezzük, melyre változatos programokkal várjuk idén is az érdeklődőket, kicsiket és nagyokat egyaránt. Ezen a héten minden a mese körül forog a Ménfőcsanaki Könyvtárban!

Október 2-án, 11 órakor – a Mesehét megnyitóján – a Benedek Elek meseillusztrációs rajzpályázatra beérkezett művek legügyesebb pályázóit jutalmazzuk, és kiállítjuk a legszebb alkotásokat. Ezen a napon nyílik Barcsayné Németh Hedvig ezüstkoszorús babakészítő mester kiállítása is. Október 3-án, 13 órára mesemondó versenyre hívjuk a Petőfi S. Ált. Iskola legjobb mesemondóit. Október 5-én, az Óvodások versmondásán a csoportok közösen adnak elő verseket. Két napon át tart a „Meserétes” a könyvtárban. Ez a program is sok éves hagyományra tekint vissza, ahol 1-2. osztályosok és 3-4. osztályos kisdiákok mesélik egymásnak kedvenc meséiket, ezúttal vendégünk lesz Zalka Csenge Virág hivatásos mesemondó. Október 4-én, 18 órakor Berecz András érkezik Ménfőcsanakra, hogy utolérhetetlen stílusával elvarázsolja a közönséget.

Aki pedig mindezt nem hiszi, járjon utána…

Sulyok Attiláné

Források: magyarno.comturul.info, kisalfold.hu

2017.09.30
26