''Akármilyen is az ember, értékes''

Írásunk és fotógalériánk az Éjjeli menedékhely című dráma színházi bemutatójáról

Szeptember 23-ától látható a Győri Nemzeti Színház nagyszínpadán Maxim Gorkij (1868-1936) Éjjeli menedékhely című drámája két felvonásban, Valló Péter rendezésében. A darabot fordította Morcsányi Géza, a díszletet Valló Péter, a jelmezeket Benedek Mária tervezte.

Gorkij 1902-ben keletkezett színműve eredetileg Na dnye (A mélyben) címmel jelent meg. A dráma szereplői mind valójában, mind képletesen mélyen vannak, reménytelen helyzetben tengődnek, múltjuk és jelenük romjain nem egyszer alkoholmámorban vegetálják át életüket. Élethelyzetük oly kilátástalan, hogy képtelenek nyomorukból fel- és kiemelkedni. Némelyekből már az emberség is kiveszett, némelyekben még halványan pislákol némi együttérzés.

A Kosztiljov (Csankó Zoltán) és felesége, Vaszilisza Karpovna (Dunai Csenge) által működtetett éjjeli menedékhelyen gyűlnek össze a társadalom számkivetettjei: a tolvaj Vászka Pepel (Simon Kornél), a lecsúszott iparos Klescs (Rupnik Károly) és a halálos beteg felesége, Anna (Molnár Judit), a jobb sorsra érdemes Násztya (Menczel Andrea) és Kvasnya (Agócs Judit), a megcsalt és földönfutóvá vált Bubnov (Vincze Gábor Péter), Báró, a sikkasztásért elítélt egykori tisztségviselő (Posonyi Takács László), a gyilkosság miatt börtönviselt Szatyin (Ungvári István), az alkoholista Színész (Sárközi József), stb.

Egymással való beszélgetéseikből és konfliktusaikból ismerjük meg múltjukat. Ebbe a minden tekintetben lepusztult, alagsori, ócska és kopott bútorokkal berendezett, törött ablakú, bádogfalú tömegszállásra érkezik meg a jó és bölcs öreg Luka, alakítója a vendégként a győri színház deszkáira lépő Jordán Tamás, aki gondolataival, támogató szavaival próbálja jobb útra terelni a körülötte élő szegény, lecsúszott embereket. Alagsori szállásukról és életükből azonban reményük sincs kiszabadulni, néha-néha ugyan elhagyják életük szomorú helyszínét, de sem a kocsma, sem az óriási bádoglemezekkel borított kopár udvar nem válhatnak a kitörés helyszíneivé. Annak ellenére, hogy Luka bölcs szavai többüket mélyen megérintenek és egyfajta reményt jelentenek a kétségbeesésben, szavaiból fakadó tetteik többek esetében tragikus végkifejlethez vezetnek.

Valló Péter rendezésének, a győri és a vendégként színre lépő színészek egytől egyig zseniális alakításainak köszönhetően kiemelkedő előadás született a győri színházi évad nyitányaként. Megrendítő és elgondolkodtató az előadás, a függöny összezárása után sem ereszt, mivel számtalan kérdésen lehet tépelődni. Van kiút a teljes reménytelenségből? Meddig lehet embernek maradni, mennyire lehet beletörődni az embertelen viszonyokba? Milyen ábrándokat kergethetünk, amelyek vagy segítenek túlélni, vagy tragédiába torkollnak? A változtatás igénye csak szerencsétlenül végződhet, vagy van még remény?

Az előadás teljes színlapja a Győri Nemzeti Színház holnapján olvasható.

Ősze Mária
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja