153

Akik hajtották Singer úr masináját


varrono-manda01

Az is biztos, hogy nem nagyon volt falu a két világháború között, sőt még azután sem varrónő nélkül. Persze a jelentősebb településeken szabók is működtek, akik minden a korban viselt ruhanemű előállítására képesek voltak. A varrónők viszont, ahogy én emlékszem, inkább a nők ruhadarabjainak elkészítésével, vagy éppen javítgatásával foglalkoztak.

A varrónő sokszor egy-egy tehetősebb család tagja volt, aki ott helyben tanulta meg valakitől a szabászat alapjait és a varrógép kezelését. Ez utóbbi pedig nem volt egy olcsó dolog, de ahogyan a korabeli, 19. század végi reklámok is hirdették: mindenképpen jövedelmező befektetés volt. A masina megalkotása még az ipari forradalom alatt megtörtént, az első darabokat össze is zúzták aztán rendesen a ludditák, a géprombolók, akik az új szerkezetektől féltették a megélhetésüket. 1790-ben az angol Thomas Saint ponyva és bőrvarrásra konstruált szerkezete még nem váltotta be a reményeket, húsz évvel később a német Balthasar Krems már használható láncöltésekre képes masinát szerkesztett. A tömeggyártást az amerikai Isaac Merritt Singer (1811-1875) hozta össze, állítólag ő volt az, aki a lábpedálos meghajtást is tökéletesítette. Mások szerint a konstrukció Elias Howe nevéhez fűződik, a színészetért és a női nemért (23 gyermeke volt!) rajongó Singer tőle lopta el a lényeget.

Ebben most nem tennénk igazságot, a lényeg az, hogy a varrógépről manapság is mindenkinek a Singer név jut eszébe, ami talán annak is betudható, hogy a Glasgow-ban alapított gyár termelésével együtt 1891-ben már tízmillió Singer varrógép zakatolt a világon. (Voltak aztán olyanok, akik a Neumann, vagy a képünkön is látható Pfaff márkára esküdtek a századfordulón, de ők voltak a kisebbségben.) Singer úr amúgy a felfutást a civilizált világot lefedő kereskedelmi- és szervizhálózatának is köszönhette. Magyarországon 1893-ban Lázár Pál nevéhez fűződik az első, Adria márkanévvel gyártott szerkezet, majd 1930-tól a Weiss Manfréd kezd el Csepel névre hallgató varrógépeket gyártani.

Tehát leginkább az itt emlegetett márkákkal dolgoztak a falusi varrónők, például az egyik nagynéném is. Aki háborús özvegy révén az erdei munka, csemetézés, tisztítás mellett varrással egészítette ki a családi kasszát. Sokaknak jelentett hát jó keresetkiegészítést a bérvarrás, ugyanakkor azt is tudni kell, hogy sok tehetősebb háznál volt varrógép, általában a tágas konyha egyik ablaka alá állítva. Hogy ezzel is spóroljanak a világításon, mert ezeknek a lábbal hajtott, öntöttvas házba rejtett szerkezeteknek a használatához sok fény kellett.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu

2017.09.19
7