Mint megtudtuk, az ifjú kutató az anyaggyűjtés során nem pusztán összegzi a közlekedéstörténeti információkat, hanem újabb és újabb kérdésekre keresi a választ. Például: Milyen tényezők befolyásolták a vasút vonalvezetését? Milyen hadászati jelentőséggel bírtak a helyiérdekű vasutak? A kar Széchenyi Egyetemhez való csatlakozása különleges lehetőséget kínál számára: ő mint történész, együttműködhet a közlekedési tudomány szakértőivel, így minden eddiginél teljesebb kép születhet az adott korszakról.

Közel egy esztendeje leplezték le a sétálóutcán Baross Gábor szobrát. Rieger Tibor alkotása szolgál ürügyül arra, hogy a lap felidézze a XIX. század nagy hatású politikusának emlékét. A „Vasminiszter” Győr országgyűlési képviselőjeként sokat tett szűkebb pátriája érdekében: árvízvédelmi munkálatokkal, új teherpályaudvar és felüljáró építtetésével segítette elő a város felvirágozását. Közmunka és közlekedésügyi miniszterként óriási munkatempóval országos jelentőségű fejlesztéseket ért el.

A magazin harmadik írása Vagdalt László pályafutását rajzolja meg. A kópházi gyökerekkel rendelkező, természet iránt érdeklődő fiú időben pályát módosított, és 1997-ben környezetmérnöki diplomát szerzett a győri főiskolán. Ez a speciális ismereteket adó végzettség vezette előbb a Vagongyárba, majd különféle pozíciókba az Audinál. Legmeglepőbb kitérő a pályáján talán a Győr-Pér Repülőtér Kft. vezetőségében való szerepvállalás – köztudomású ugyanis, hogy utál repülni. De feladata itt nem egy pilótáé volt: a szervezeti struktúra átalakítását, a munkavégzési kultúra megváltoztatását és a kiszámíthatóságot várták el tőle. E feladat végeztével visszakerült az Audihoz, immár környezetvédelmi vezetői posztra.

Ha fogalmuk sincs, hogyan lesz valakiből hajóépítő, feltétlenül lapozzanak a 27. oldalra, és olvassák el a Kötél Pállal készül beszélgetést. Annyit elárulunk, hogy az odáig vezető út első lépése igen nagy: Budapestig kellett elutaznia a győri fúnak, hogy hajós technikus lehessen.

Mint a szódás a téglát címmel olvashatnak egy terjedelmes, adomákkal teli interjút a Modern ember – emlékek között rovatban. Az újságíró Albert Zsoltot, a mosonmagyaróvári egyetem volt diákját kérdezte. A beszélgetés során szóba kerülnek a rendszerváltás körüli diákévek, a Pesten, majd a Lapcom Kiadónál, a Lipóti pékségnél, a Nokiánál és a QP Zrt.-nél töltött esztendők. Sorjáznak a menedzseri múltból származó velős megállapítások, a tégla- és a szifongyűjtés mesterfogásai, a családi emlékek. S végezetül a talányos zárszó: Szaxofonos zenekart keres!

A lap következő írása Jakab Mihályt – az egyetem másoddiplomás hallgatóját –, családját és a kimlei sárkányhajó fesztivál történetét mutatja be. A budapesti gyökerekkel rendelkező vállalkozó egy évtizede telepedett le a festői környezetben lévő Kimlén. Beilleszkedése nem ment könnyen, de a sárkányhajózás révén ismertté és elismertté lett a településen. S hogy a cikk címe miért „Segítő sárkányok”? Olvassák el az írás egészét, s megtudhatják, miként kerültek kapcsolatba a kimlei sárkányhajósok és a Csodalámpa Alapítvány.

A magazin vége felé található terjedelmes cikk az intézmény életében meghatározó jelentőséggel bíró együttműködések történetét vázolja fel. Elsőként a Practing Alapítvány életébe nyerhet bepillantást az olvasó. Az egyetem jogelődje az Audi Hungariával, az OPEL Hungáriával és a Rába Rt.-vel kötött együttműködési megállapodást a mérnökhallgatók gyakorlatorientált képzését erősítendő. A következő, nagy volumenű változás az volt, amikor egészségügyi és szociális képzésben, 1997-ben vállalt szerepet a főiskola: a Petz Aladár Megyei Oktató Kórházzal közösen létesítettek főiskolai fakultást. Fordulópontot az intézmény történetében a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetemmel való együttműködés hozott, hiszen a közösen kialakított nemzetközi közlekedésépítő képzés révén kaptak először egyetemi diplomát a győri hallgatók. Az egyetemmé válás felé vivő út jelentős lépése volt az is, amikor 1996 szeptemberétől a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetének Győri Tagozata a Széchenyi István Főiskola Művészeti Fakultásaként folytatta tevékenységét.

A lap utolsó írása egy újabb szövetséggel, a kilenc éve alapított Professio Fémipari és Szakképzési Klaszterrel ismerteti meg az olvasót. A klaszter eredményességére kiváló példaként szolgál a cikkben megszólaltatott Hujber Tamás, aki ma már a Ferenczi Kft. CNC Vágó és Hajlítóüzemének gyártásvezetője.

Berente Erika