A győri zsinagóga felavatása után eltelt több mint 50 évben a hitközség tagokban és anyagiakban is gyarapodott, 1910-re már 5583 fővel bírt. Az épület a 19. század végére már nem tudta befogadni a nagyobb ünnepeken a híveket, ezért a bővítésén gondolkoztak.

A SZEnergy Team májusban az energiahatékonysági és az autonóm kategóriát is megnyerve, kettős győzelemmel és saját korábbi világcsúcsát megdöntve zárta a Shell-Eco Marathont. A Széchenyi István Egyetem csapata ennek megfelelően a szokásosnál is magasabbra tette a lécet: a cél nem kevesebb jövőre, mint a dupla címvédés, ha lehet, újabb világrekorddal. Arról, hogy ezt milyen fejlesztésekkel érnék el, a szokásos éves design freeze eseményen számoltak be.

A 19. század utolsó évtizedében az eddig említettek mellett három újabb újság is létezett Győrött. Közülük kettő rövidebb életűnek bizonyult, egy viszont meghatározó jelentőségű lap lett a 20. századi győri sajtó történetében. Az előbbi kettő – a Győri Független Újság, illetve a Győri Napló – rövid említése mellett a harmadikról, a Dunántúli Hírlapról szeretnék ezúttal kissé részletesebben szólni.

A Győri Hírlap első számának megjelenésekor, 1886. szeptember 26-án aligha volt sejthető, hogy a győri sajtó történetének egyik leghosszabb életű újságja indul útjára. Történelmi jelentőségű lett a tény: először fordult elő Győrött, hogy négy újság próbált egymás mellett megélni – 1888 végéig így párhuzamosan létezett egymás mellett a Győri Közlöny, a Hazánk, a Győri Híradó és a Győri Hírlap.

2023. december 14-én emlékeztek meg a Győri Egyházmegyei Gyűjteményi Központ szervezésében dr. Bedy Vince (1866–1938) győri nagyprépost, jeles egyháztörténész halálának 85. évfordulójáról a Káptalandomb 13. szám alatti háznál, ahol Bedy Vince utolsó éveit töltötte.

Sorozatunk eddigi darabjaiban a 19. század második felének jelentősebb újságjai mellett bemutattam már tudományos folyóiratot, diáklapot, élclapot és pedagóguslapot is. Az alábbiakban egy kisgyermekeknek szóló időszaki kiadványról szeretnék röviden szólni; egy olyan gyermeklapról, mely több szempontból is jelentősnek mondható a helyi, sőt az országos időszaki sajtó történetében.

A győri neológ zsinagóga Magyarország egyik legjelentősebb zsinagógája, az egyenjogú állampolgárságot nyert hazai zsidóság egyik legelső szakrális épülete, egyúttal az ez idő tájt legitimálódott neológ mozgalom első temploma.

Már sorozatunk több írásában utaltunk Gárdonyi Géza győri újságírói tevékenységére, legutóbb a Garabonciás című élclap kapcsán, melynek 1887 októberétől közel egy esztendeig szerkesztője is volt. Most egy olyan folyóiratot szeretnék bemutatni, melyet ő alapított Győrött 1886-ban, és amely nemcsak a maga korában volt népszerű olvasói körében, de nagyra tartják azt mind Gárdonyi életművének kutatói, mind a 19. század második felének hazai neveléstörténete iránt érdeklődők.

Sorozatunk eddigi darabjaiban főként – hosszabb-rövidebb ideig élő – győri újságokról esett szó, de – amint a Győri Történelmi és Régészeti Füzetek említett példája is bizonyítja – az 1860-as évektől már jelentek meg Győrött folyóiratok is. Ez utóbbiak között több olyan is található, melyek nemcsak a kortársak számára lehettek érdekesek, de – ma már megállapíthatjuk – sajtótörténeti jelentőséggel is bírnak. Megítélésem szerint ezek közé sorolható a Remény című lap is.

2023. október 25-én rendezték meg a XXV. Győri és XI. Kisalföldi Levéltári Napot a Brenner János Hittudományi Főiskola dísztermében.

Amint sorozatunk előző darabjának befejezéseként jeleztem, a Szabad Polgár 1875. októberi megszűnése után a Győri Közlöny ismét vetélytárs nélkül maradt. Újabb négy esztendőnek kellett eltelnie egy „második újság” alapításáig: ez 1879. január elsején indult útjára és a Győri Lapok címet kapta.

A nagyüzemi vállalatok alapításával kapcsolatban Győrben már az 1900-as évek elejétől beszéltek egy hűtőház építéséről. Ezek a hangok felerősödtek az 1930-as években, amikor a jelentős mezőgazdasági termelést folytató csallóközi területek visszatértek Magyarországhoz.

Amint arra sorozatunk 5. részében már utaltam, az 1857 őszén indult Győri Közlöny másfél évtizeden keresztül vetélytárs nélkül maradt, csupán az 1870-es évek első felében indulnak újabb helyi újságok Győrött. Az alábbiakban ez utóbbiakról szeretnék röviden szólni.

Az eddig közzétett négy részben két nagyobb jelentőségű győri újságról – Hazánk (1847-1848), illetve Győri Közlöny (1857-1896) –, valamint néhány rövidebb életű, de érdekes alkalmi kiadványról ejtettem szót. Ezúttal egy olyan időszaki kiadványt szeretnék bemutatni, melynek nemcsak a győri időszaki sajtó története szempontjából van nagy jelentősége, de országosan is az volt a maga korában, és fontos forrás ma is – ráadásul tartalma több szaktudomány számára is hasznosítható.

Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc bukása után hosszú évekig nem jelenhetett meg Győrött időszaki sajtótermék. 1857 tavaszán csupán egy német nyelvű hetilap indítására kapott engedélyt a kérelmező Anton J. Rosenzweig. A Raaber Geschäftsanzeiger című, kereskedelmi és szépirodalmi jellegű újság május 17-én indult, és hetenként kétszer jutott el az olvasókhoz. Utolsó száma szeptember 27-én látott napvilágot, néhány nappal később, 1857. október elsején pedig immár magyar nyelvű újság indulhatott: a Győri Közlöny, a város egyik leghosszabb ideig fennmaradó lapja.

Hesz József a Tolna megyei Gyönk községben született 1878. december 16-án. Középiskolai tanulmányait a kecskeméti híres református kollégiumban végezte, ahol 1897-ben sikeres érettségi vizsgát tett.

Az első győri élclap Garabonciás címmel 1882. január elsején indult hódító útjára. Alapító főszerkesztője Szávay Gyula, aki a folyóirat indulásakor mindössze 21 esztendős volt.

Amint arra sorozatunk előző részének befejező soraiban utaltunk, a dr. Kovács Pál által szerkesztett, 1847. január 2. és 1848. augusztus 10. között megjelent Hazánk című újság nemcsak a győri olvasók számára volt fontos, de a környező megyékben élők is ebből tájékozódhattak; a szomszédos megyeszékhelyeken ugyanis nem jelent meg ekkortájt időszaki kiadvány.

1847. január 2-án látott napvilágot a Hazánk című folyóirat, az 1846 végéig megjelenő, német nyelvű Das Vaterland „utódjaként”. A dr. Kovács Pál által szerkesztett lap nemcsak Győrött volt e műfajban az úttörő, de országosan is az első vidéken megjelenő magyar nyelvű újságként tartják számon.

Mielőtt az első Győrött készült időszaki kiadványokról – újságokról és folyóiratokról – szólnék, szeretném felhívni a figyelmet egy általam különösen fontosnak tartott érdekességre! Akár véletlennek is tekinthető, de mindenképpen tény: az első magyar nyelvű újság, az 1780 januárjában Pozsonyban megindult Magyar Hírmondó szerkesztője, „a magyar újságírás atyjaként” tisztelt Rát Mátyás Győrött született 1749-ben.

„Az élet küzdelmeiben nekem legtöbb vigaszt a művészet nyújtott.” Angyal Armand a 19-20. századi Győrben három évtizeden keresztül működött mint rendőrfőkapitány (1888-1919), aktívan részt vett a város közéletében különböző egyesületek vezetőjeként, és kiemelt szerepet játszott a város zeneművészeti életében.

A 19-20. századi Győrben Angyal Armand a város nagyra becsült, elit vezető köréhez tartozott. Három évtizeden keresztül működött mint rendőrfőkapitány (1888-1919), ezalatt modernizálta a város közrendészetét, a Magyarországi Rendőrtisztviselők Országos Egyesülete elnökeként (1908-1913) küzdött a vidéki rendőrség államosításáért, illetve számos helyi társadalmi egyesületben vállalt aktív, vezető szerepet.

Az első világháború idején a bosznia-hercegovinai 4. gyalogezred látta el a helyőrségi feladatokat Győrött. A békeidőben Mostarban állomásozó egység katonái a világháború kitörését követően kerültek a városba, és a háború végéig maradtak is.

Reinthaller Nándor, a Rajna vidékéről származott német, illetve győri iparosok, kézművesek leszármazottja, 1898. szeptember 2-án született Győrben. Iskolai tanulmányait 1905-ben, a Győrvárosi Római Katolikus elemi iskolai önkormányzat által fenntartott népiskolában kezdte meg.

Így védd magad! Jogtudatosan az iskolában címmel tartottak konferenciát 2023. január 12-én a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karán azzal a céllal, hogy az oktatás felnőtt szereplői többféle megközelítésből kapjanak képet a járványként terjedő iskolai agresszióról.