1694. november 21-én született Párizsban François-Marie Arouet néven. Polgári családból származott, anyját korán elvesztette. A jezsuiták párizsi kollégiumában tanult, majd a libertinusok Temple körébe járt. Epés humora közkedveltté vált, de amikor kigúnyolta a züllött orleans-i herceget, egy évre a Bastille-ba zárták. 1718-ban nagy sikerrel mutatták be Oidipusz című tragédiáját, majd eposzt írt a vallásháborúknak véget vető IV. Henrikről. Sikerei nyomán a régens évjáradékot utalt ki számára – Voltaire kis híján udvari költő lett.

Miután összeveszett egy főnemessel, ismét a Bastille-ba került, szabadulása után már csak Arouet de Voltaire, vagy egyszerűen Voltaire néven ismerték. A név eredetéről viták keringenek, egyesek szerint egy gyerekkori becenév, a „le petit volontaire” rövidítése. A legelfogadottabb elmélet szerint azonban a név egy anagramma, mégpedig az „Arouet le jeune”-ből származik, ami egyszerűbben írva „Arouet l.j.”, ahol az általános szabály szerint az 'u'-t 'v', a 'j'-t pedig 'i' váltja fel: Arovetli = Voltaire.

1726-ban kitoloncolták Franciaországból. Ezután Angliába ment, ahol főleg Shakespeare drámái hatottak rá, 1729. évi hazatérte után írt tragédiáival (Brutus, Eriphyle) kis sikerrel utánozta őt. 1731-ben készült a XII. Károly svéd király története, amelyben elítélte a király háborúit, míg Péter cárt a civilizáció terjesztőjének vélte. Filozófiai leveleiben (1734) az angliai viszonyokat dicsérte, a vallási türelmet, Locke ismeretelméletét és Newton fizikáját. Ezt a könyvét betiltották és elégették. Madame du Chatelet – aki az élettársa lett – Cirey-i kastélyában keresett menedéket. Itt írta 1738-ban a Newton filozófiájának alapelemei című művét, történelemmel és bibliai szövegmagyarázatokkal foglalkozott. Levelezett a porosz trónörökössel, a későbbi II. Frigyessel, az osztrák örökösödési háború idején titkos diplomáciai utat tett Berlinbe.

Miután elnyerte Pompadour márkiné, XV. Lajos kegyencnője bizalmát, udvari történetíró és kamarás, 1746-ban az Akadémia tagja lett. 1742-ben bemutatták Mahomet című darabját, amelyet nagy sikere dacára katolikusellenes éle miatt csakhamar betiltottak. A király nem kedvelte, a katolikus klikk ellenségének tartotta. Konfliktusai miatt ismét elhagyta az udvart. Ekkor írta filozofikus meséit, a Micromégas, a Vision de Babouc és a Memnon az ember kicsinységével, s a filozófiai optimizmus cáfolatával foglalkozik. 1749-ben elvesztette társát, Madame du Chatelet-t. Ekkor írt darabjai, a Nanine és a Semiramis megbuktak. Voltaire elszigetelődött, és 1750-ben elfogadta Frigyes berlini meghívását. Itt eleinte jól érezte magát, de Mapertuis csillagász, az akadémia elnöke ellen írt pamfletje miatt 1753-ban távoznia kellett. Hazafelé, Frankfurtban lefogták, mivel XV. Lajos kitiltatta.

Innen előbb Mainzba, Mannheimbe, Strasbourgba majd Colmarba menekült, végül Genfben kötött ki. Svájcban eleinte a tolerancia bajnokaként fogadták, de később Genfben betiltották darabjainak házi előadásait is. A svájciak elfordultak tőle, nem kis részben az Enciklopédia Genfről szóló cikke miatt, amit d’Alambert Voltaire hatására írt. 1758-ban birtokot vett Ferney-ben, amelynek egy része akkoriban Franciaországban, egy része Svájcban, egy része pedig Németországban terült el, így ha zaklatták a hatóságok, átsétált birtoka másik országhoz tartozó részébe. Ekkor írta a Candide-ot, legnépszerűbb művét, amely cáfolja Leibniz tételét, hogy ez a lehetséges világok legjobbika, s a boldogságot a „műveljük meg kertjeinket” elv alapján véli elérni.

Birtokán modern módon gazdálkodott, a helyi ügyekben a parasztok érdekeit védte. Ekkor már világhírű volt, arisztokraták, uralkodók, írók, filozófusok leveleztek vele. (2006-ban rekord összegért, 583,2 ezer euróért, vagyis 153,3 millió forintnak megfelelő összegért cserélt gazdát egy londoni árverésen Voltaire 25 levele, amelyeket Nagy Katalin orosz cárnőnek írt.)

1764-ben írta meg saját enciklopédiáját, a Filozófiai ábécét. Voltaire 83 évesen hősként ünnepelve tért vissza Párizsba, hogy megnézze utolsó színdarabja, az Irene bemutatását. Az utazás, az ünnepségek és a fogadások okozta izgalmak azonban túlzottan megterhelték szervezetét, ágyba fektették, és még aznap, 1778. május 30-án meghalt. Az egyházat ért kritikái miatt nem temethették egyházi földbe, ezért titokban, egy kolostorban temették el Champagne-ban. Csontjait 1791-ben ünnepségek keretében szállították át egy másik nyughelyre, Párizsba, a Panthéonba.

Voltaire élete is műalkotás, és a 19. század vége óta mintha életvitelét könyveinél is fontosabbnak tartanák: „Élete volt a legnagyobb alkotása, és ez akkor is megmaradna, ha írásai elkallódnának” – mondta róla a századforduló egyik legtekintélyesebb francia kritikusa. Ferney városát, ahol élete utolsó 20 évét töltötte, ma Ferney-Voltaire-nek hívják, egykori kastélyában múzeum működik. Könyvtára épen és sértetlenül megtekinthető az Orosz Nemzeti Könyvtárban, Szentpéterváron.

Nagy Mária

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.