A nagyobb szabású koncertek már ismertek voltak a számunkra, ám igazán kellemes meglepetés volt azt hallani, hogy a Magyar Televízió komolyzenei tehetségkutató műsorában, a Virtuózokban – annak egyetlen élő adásában – a mi muzsikusaink fognak közreműködni. Igen megtisztelő felkérés ez, hiszen ez a produkció – megítélésem szerint – televíziózás-történeti mérföldkő. Az itt készült felvételeket akár évtizedek múltán is használni fogják – egy-egy művész ifjúkorának felidézésekor.

A koncert első műsorszáma a címadó Kis éji zene volt (Eine kleine nachtmusik, Kv. 525.), amely talán Mozart legnépszerűbb zenekari műve. A szerző érett fővel, nem sokkal apja halála után, 31 évesen írta meg ezt a művét. Lehetne ez a darab a korra jellemző szerenádmuzsikák egyike, amit olykor-olykor beillesztenek egy előadásba, de nem az, több annál. Követi ugyan a 18. század aktuális zenei formakincsét, de korántsem közhelyes, megoldásait tekintve pedig feszegeti a műfaj határait, tulajdonképpen kis szimfóniának is tekinthetjük. A gyors ritmusú, fényes, olykor játékos, máskor lírai dallamok hallatán némi nosztalgiát érzünk az után a korszak után, amelyben a férfiak még zenekart verbuváltak, s szerenádot adtak szívük választottjának. A szépséges hölgy pedig a függöny mögül kukucskálva, szívdobogva tett gyertyát az ablakba – amennyiben tetszett neki a muzsika és a hódoló.

Másodikként Joseph Haydn öccsének, Michael Haydnnak muzsikáját hallhattuk. Ő – lévén a salzburgi dóm karnagya – különösen az egyházzene területén alkotott jelentőset, de figyelemre méltóak egyéb zeneművei is. Az est során az 1767-ben keletkezett D-dúr szerenádból hallhattunk két tételt: a 4. (adagio) és 5. (allegro molto) részt. A mű előadásában közreműködött Gál László kürtön és Fejér András harsonán. Ritkán van alkalmunk ezeket a hangszereket szólószerepben hallani, ez a darab pedig olyan, hogy a muzsikusok számot adhattak felkészültségükről, megcsillogtathatták virtuozitásukat. Ünnepi, szép pillanatoknak voltunk tanúi. A közönség élénk tapssal jelezte elégedettségét.

A szünetet követően J. Brahms III. (F-dúr) szimfóniáját (op. 90) hallhattuk. A mű 1883-ban született, bemutatója december 2-án volt Bécsben, a világhírű, győri születésű Richter János vezényletével. Grandiózus mű, a színpadon szinte zsúfoltság, hiszen a rendkívül kifinomult hangszerelés interpretálásához nagy apparátusra van szükség. Berkes Kálmán karmester jelenléte itt érződött legintenzívebben. A sodró lendületű, mozgalmas muzsika összefogottságot, pontos irányítást igényel. Ugyanakkor a szimfónia harmadik tétele egészen különleges, lírai hangulatú, érzelmes, ennek megfelelő tolmácsolása finomságot, érzékenységet feltételez mind a dirigenstől, mind a zenekar tagjaitól. Úgy érzem, a produkció megnyerte a hallgatóság tetszését: előbb a feszült figyelem, aztán az ütemes taps árulkodott erről.

Az est egésze kellemes élmény szerzett, jól kezdődött a bérletes előadások sora.

B.E.

A kép az everystockphoto.com szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a  linken található.