A tanítóképzőben elkezdődött zenei képzése a Győri Ének- és Zeneegylet Zeneiskolájában folytatódott, ahol maga az igazgató, Hermann László tökéletesítette hegedű- és brácsatudását. Képességei gyorsan fejlődtek, nem sokkal később már a Győri Zeneegylet zenekarában játszott. Az 1937/38-as tanévben a budapesti Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola énekszaktanító tanszakára került a Győr városától kapott ösztöndíjjal, ahol Ádám Jenő, Bárdos Lajos, Harmat Artúr és Vaszy Viktor oktatta.

Érdeklődése azonban a komponálás felé fordult, ezért a következő tanévben zeneszerzés tanszakra felvételizett. Az első évben Kodály osztályába járt, majd az összevont második és harmadik évfolyamon Siklós Albert tanítványa volt, végül 1942-ben megszerezte Kodálynál a zeneszerzői oklevelet. Közben brácsát is tanult Temesváry Jánosnál. A Székesfővárosi Zenekar brácsása volt 1939 és 1942 között. 1941-ben Mareschről Marosra magyarosította vezetéknevét. Következő évben Pécsre költözött, ahol a zeneiskola tanára lett (1942-1949). Az iskola 1943-ban konzervatóriummá alakult át, 1948-ban egy rövid időre Maros lett a megbízott igazgató.

A tanításon túl bekapcsolódott a város zenei életébe: kollégáival vonósnégyest alapított, a Pécsi Bőrgyári Dalárda karnagyi feladatait is ellátta, és a Pécsi Nemzeti Színház zenei munkatársa volt.

1949-ben fél évre Prágába utazott, ahol Alois Hába zeneszerzői mesterkurzusán vett részt.  Hazatérve Budapestre tette át a székhelyét, itt tanított a Zeneakadémián (1949-1978), először partitúra olvasást, majd fúvós kamarazenét, hangszerelést és zeneelméletet. Közben maga is aktívan zenélt egy vonósnégyesben.

Számos zenét komponált színházak, illetve népi együttes felkérésére, és több film számára. Külföldi megrendelésre is szerzett zeneműveket. Fúvós együttesek, gyermekzenekarok számára átiratokat készített. Korai műveit a magyar népzene és Kodály Zoltán hatása jellemzi. Első sikereit kórusokkal, népdalfeldolgozásokkal aratta. Az Állami Népi Együttes számára komponált Ecseri lakodalmas több mint ezer előadást ért meg. Kiemelkedő zenekari hangszíntanulmánya az Eufoniák című sorozat (1963-1965). Jó néhány művét előadták külföldi fesztiválokon is: Varsóban, Madridban, Bazelben, Koppenhágában.

Az ötvenes évek végétől részt vett a „Varsói Ősz” Kortárs Zenei Fesztivál rendezvényein, illetve Darmstadtban. Radikálisan szakított addigi – Kodály hatását mutató – munkásságával, elkezdte tervszerűen gyűjteni az új zenei felvételeket. Kortárs zenei tájékozódásának tapasztalatait beépítette kompozícióiba. Később a hagyományos eszközök és az új zenei nyelv szintézisére törekedett. Pályájának minden állomásán végighúzódik műveinek két jellemző vonása: a gyakorlati muzsikálás öröme és a minél színesebb hangszeres képzelőerő.

1971-től 1972-ig Berlinben élt a Zeneakadémia ösztöndíjasaként. 1971 és 1975 között a Modern Zene Nemzetközi Társasága elnökségi tagja volt. Megismerkedett a kortárs zene vezető egyéniségeivel: Lutoslawskival, Pendereckivel, Ligeti Györggyel, Luigi Nonóval, Zeno Vanceával és Franz Willnauerrel, akivel baráti kapcsolata volt. 1978-tól haláláig a Magyar Rádió kortárs zenei lektoraként tevékenykedett.

Háromszor tüntették ki Erkel-díjjal (1954, 1955, 1957). Érdemes művész (1973), Kiváló művész (1980), posztumusz Bartók-Pásztory-díjas (1991).

Maros Rudolf 1982. augusztus 3-án hunyt el Budapesten. Sírja a Farkasréti temetőben található. Emlékére 1993. február 15-én a Győri Filharmonikus Zenekar Győrött koncertet adott.

Vargáné Blága Borbála

Felhasznált irodalom:
Várnai Péter: Maros Rudolf. - Budapest : Zeneműkiadó, 1967. - 31 p.
Brockhaus Riemann zenei lexikon. - 2. köt. -  Budapest : Zeneműkiadó, 1984. - 648, [1] p.
Győri Életrajzi Lexikon. - [Győr] : Győri Városi Könyvtár, 1999. - 529 p.
Dalos Anna: Maros Rudolf. -  Budapest : Mágus K., 2001. - 32 p.

A kép felhasználása a Zeneműkiadó írásos engedélyével történik.