1692

Trónbitorlás, kvarcóra-dallamok, prágai leporelló

Regények a XVI. Győri Könyvszalonon

A bemutatott regények témafelölelése a XVI. Győri Könyvszalonon a hagyományos színvilágot mutatta fel november 18-20. között. Az érdeklődők a kötetbemutatók során többek között kalandozhattak a történelem, a társadalomkritika, a családregény, vagy a szórakoztató krimi területén.

Marcellus Mihály: A trónbitorló

Csiszár Antal írása

A trónbitorló című regényével, új sorozatának, az Aeterna Roma 1. kötetének bemutatójára érkezett az idei Könyvszalonra Marcellus Mihály, akinek Benkő László – szintén kiváló és termékeny történelmi regényíró – volt a beszélgetőtársa november 19-én a pódiumszínpadon. A kötetben Commodus római császár életét, tevékenységét követhetjük nyomon. Marcus Aurelius kiváló uralkodó volt, Commodusban annak reményteljes utódját várták, a jó kezdetet azonban rossz folytatás követte. Zsarnoki hajlama már gyermekkorában kitűnt (nem volt elég meleg a fürdővíz, a fürdőmestert kazánba akarta dobatni. A szolgák megtévesztéséül egy birkabőrt dobtak a tűzbe, s az égett bőr szaga elhitette a fiúval, hogy teljesítették parancsát), ekként is emlékezik rá a történelemírás.

Pannónia ebben az időben római provincia volt, a Duna képezte határ másik partján vad germán törzsek éltek, melyek állandóan veszélyeztették a kiterjedt birodalmat. Védelemül a folyó mentén kisebb-nagyobb erődláncolatot építettek ki a rómaiak, a határt pedig válogatott légiók őrizték. A két part világa merő kontrasztot alkotott: az egyik oldal erdő, a másik művelt táj, márványoszlopok, paloták, római villák, színházak, amfiteátrum. Commodus tevékenysége – hosszabb távon – rombolónak bizonyult. Nem lehetetlen, hogy ereiben csak részben csörgedezik nemes vér, anyja házasságon kívüli, rangon aluli kapcsolatának gyümölcseként. Marcellus Mihály – bőséges szakirodalmi forrásokra támaszkodva – számos téves nézetet oszlat el: Commodus például nem fojtotta meg az apját, pestisbe halt bele, meg sem merte közelíteni. Jól látható, hogy a történelem számos példával szolgál arra, ha egy tehetséges uralkodót nem követi méltó utód, műve veszendőbe megy (lásd Attila, Nagy Sándor… stb.).

Portré - Beszélgetés Dragomán Györggyel

Rozán Eszter: Amanda

tmoni írása

A szombathelyi író-újságíró-szerkesztővel, Rozán Eszterrel szombat délben találkozhattak az érdeklődők a megyei könyvtár muzeális gyűjteményében, ahol Csuti Borbála kérdezte új regényéről, az Amandáról, mely második a prózai írások sorában, hiszen Maroknyi heroin címmel már megjelent az Amanda előzménye. Nem szó szerinti előzményről van szó, hiszen külön-külön is olvashatóak a könyvek, de azért a főszereplő ugyanaz, illetve mindkettő krimi. Legalábbis első pillantásra szimpla bűnügyi történetnek tűnnek, pedig ennél jóval többről van szó: társadalomkritikáról és görbe tükörről. Életkép korunk társadalmáról, mely a mindennapjainkat nyomasztó kérdésekre ad választ. Megmutatja, hogy az életben semmi sem megváltoztathatatlan, a legnehezebb szituációkban is ott bujkál a reménysugár, csupán rajtunk múlik, hogy felfedezzük-e.

Az Amanda tanulságos regény minden korosztály számára, szórakoztatva tanít. A fiatalabbaknak példát mutat arról, hogy korunk technikai bűvöletében milyen fontosak az emberi kapcsolatok, a felnőttekkel pedig megláttatja, hogy mennyire alapvető és elengedhetetlen a kiállás önmagunk meggyőződése mellet. A hangjátékokon (20 évig írt egy hangjátéksorozatot a szombathelyi rádiónak) edzett dramaturgiai érzék a legmesszebbmenőkig megmutatkozik, hiszen a könyv olvastatja magát, az ember figyelme egy pillanatra sem lankad, nehezére esik letenni a kötetet.

Benedek Szabolcs: A kvarcóra hét dallama

Csiszár Antal írása

Benedek Szabolcs A kvarcóra hét dallama című legújabb regényét hozta el bemutatni a Könyvszalonra november 19-én, az íróval dr. Horváth Sándor Domonkos, a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér igazgatója beszélgetett. A könyv főszereplője egy általános iskolás gyermek, aki majdani felnőtt élete folyamán mind a késői Kádár-kor, mind pedig a rendszerváltozás viszonyairól is bőséges tapasztalatot szerez. Iskoláskorában a „szocialista” társadalmi rítusok a meghatározók: hogyan készül egy iskola az illetékes, fontos elvtárs látogatására, miként próbálják el a fogadást, hogy minden olajozottan működjön. Ekkor az osztályfőnök mozgalmi tisztséget is visel, „hivatalból” rajvezető.

A regényben megtapasztalhatjuk, hogyan írja felül az élet egy balesettel a forgatókönyvet ott, ahol „minden beszabályozott”, betekintést nyerünk az osztály belső viszonyaiba, feltűnik annak szépe, akibe minden fiú, köztük hősünk is reménytelenül beleszeret. A főhős találkozik a beszervezésre irányuló szándékkal, tiltott szektás összejövetel is szerepel a történetben, kiderül, hogy az osztály szépének apja is politikai nyomozó. A szerző mesterien fűzi a cselekményszálat, a kisfiúból történész lesz, a lány pedig tragikus véget ér. A címben szereplő kvarcóra jelenti a Nyugatot a szocialista világban: közel az iskolához elkobzott csempészárukat értékesítettek, melyek a vámhivatalból érkeztek; itt olcsóbban lehetett ezekhez a termékekhez hozzájutni. A kvarcóra tulajdonlása örömérzést, netán egyfajta presztízst jelentett az ilyennel nem rendelkezők szemében. Végezetül pedig Benedek Szabolcs további regényterveiről is kaphattunk ízelítőt.

Darvasi László: Taligás

Szávai Géza: Makámaszútra

tmoni írása

Szávai Gézával szombat délután találkozhattak olvasói a megyei könyvtár muzeális gyűjteményében, ahol új regényéről, a Makámaszútráról Szalai Zsolt költő, kritikus beszélgetett vele. A vaskos könyv az író sokadik kötete, életműsorozatának legújabb darabja, melynek van kapcsolata a korábbi művekkel, hiszen az idézetek, mottók azokból származnak.

Már a cím is figyelemfelkeltő, hiszen három különböző keleti műfaj keveredik benne: a Kámaszútra (ezt mindannyian ismerjük, a szanszkrit szerelem tudománya), a szútra (szintén szanszkrit szöveges formájú aforizma vagy aforizmagyűjtemény) és a makáma (arab rímes, ritmikus próza). S ha még azt is hozzávesszük, hogy a regény (a szintén arab) Az ezeregy éjszaka meséire is hajaz annyiban, hogy lazán egymásba kapcsolódó történetekből áll össze, akkor teljes a keleti vonulat, mégse gondolja senki, hogy valami keleti témájú műről van szó. Ez a könyv jóval több annál, mint amit a cím kifejez: történelmi regény, családregény, sőt traumafeldolgozás is (háborús és nemzettudati), melynek regényideje az első világháborútól a rendszerváltásig tart. Emberi sorsok, emberi történetek állnak össze egységes egésszé, míg végül úgy érzi az ember, hogy amit olvas, az maga a történelem. S nem is téved nagyot, hiszen a szerző szerint az élet emberi kapcsolatok hálója, melynek szerves része a mesélés, olyan történetek ismételt elbeszélése, amelyek vissza-visszatérnek a szereplők memóriáján át- meg átszűrve, s melyek minden generáció tagjait újra és újra fejbe kólintanak. Így léphetünk ki az emberi érintkezés ideiglenes zónájából, juthatunk el valamiféle világregényszerű életérzéshez, melyet a szereplők sokféle nemzetisége is erősít.

Érdekes még, hogy bár Farkas Géza a központi figura, a nőalakok köré szerveződnek a történések: a női sorsok, a megaláztatások, a porba taposások, a lesüllyedések és a felemelkedések adják a mű sajátos ritmusát (mármint a makámákon kívül). Ez persze nem annyira meglepő, mert az író más regényeiben is fontosak a nők; az viszont annál inkább, hogy úgy tűnik, mintha az összes szereplő elbukna a végére: életek siklanak ki és zuhannak mélybe, melyen nem segít mást, mint egy teljes memóriareset.

Száraz Miklós György: Apám darabokban

Szilvási Krisztián írása

November 19-én Száraz Miklós György mesélt a pódiumszínpadon a családja történetének egy szakaszát feldolgozó Apám darabokban című regényéről a közönségnek, valamint Illés Andreának, aki beszélgetőtársként foglalt helyet mellette. Bármilyen furcsának tűnhet, a József Attila-díjas írónak csupán 39 éves korában, 1997-ben jelent meg első regénye, Az Ezüst Macska, hogy 6 évvel később, harmadik könyve után megkapja addigi szerzői tevékenysége elismeréséül a nívós irodalmi díjat. Száraz Miklós György mindemellett művészettörténeti albumokat is jegyez, amelyekről szerényen vélekedik: „Vagy így, vagy nem pont így, de ezeket az albumokat bárki meg tudta volna írni”, holott nem puszta szakkönyvről beszélünk, hanem irodalmi értékű szövegekről. „De amit szépirodalomnak nevezünk, azt senki más nem írhatta volna meg helyettem, akkor se, ha nem jó.”

Valamennyi könyvében jelen lévő motívum a múlt, a történelem. Az Apám darabokbant trianon- és/vagy 56-os könyvként emlegetik, sokáig, 15 évet váratott magára utolsó nagyprózája óta. Tényregény, édesapja életének egy szakasza tárul fel benne. „Amikor írtam, könnyű volt, mert ilyenkor nem a családtagjáról ír az író, hanem regénye tárgyának szereplőjéről. Később jön a kínlódás, hogy szabad-e. Utána válik nehézzé, illetve előtte a döntés. Hogyan beszéljek? Ki legyen az elbeszélő?” Végül azt a megoldást választotta, hogy marad ő az elbeszélő (bár az első verzióból majdnem teljesen kihagyta magát).

Bár az Apám darabokban dokumentumregény tele igaz történelemmel, Száraz Miklós György mégis azt gondolta, hogy színes, magával ragadó, fantáziadús regényt akar írni úgy, hogy mégis tényregény legyen a vége. „Az elesésnek ezer módja van, de aki tiszta marad, azt el kell ismerni.” A legnagyobb kérdése saját maga számára talán az, hogy láthatja-e bűntelennek az apját a történet alapján. Ha kiderült volna egyértelműen, világosan, hogy igen vagy nem, nem írta volna meg a művet. „Anyám hogy vállalhatta fel apámat? Nem tudom, mennyit tudott róla, én amit tudtam, beleírtam a könyvbe.” – éppen emiatt egyfajta nyomozás is ez a regény. „Ezt a könyvet meg kellett írnom ahhoz, hogy el merjem mondani, nem ismertem a szüleimet. Irtó sokat köszönhetek a saját könyvemnek.”

D. Horváth Gyöngyi: Prágai leporelló

Ősze Mária írása

A Győri Nemzeti Színház Kisfaludy Termében került sor D. Horváth Gyöngyi Prágai leporelló című regényének bemutatójára. A szerzővel Wenczel Imre, a Révai Miklós Gimnázium tanára beszélgetett. Indulásként meghallgathattuk Mozartnak a Don Giovanni című operához komponált nyitányának rövid részletét. A milánói Scala előadásának érdekessége, hogy tükröt állít a nézőkkel szembe, így korunk nézőtéren ülő Don Giovannijai láthatják magukat, ezzel is igazolva, hogy a 229 éve bemutatott remekmű örök érvényű. A milánói rendezéshez hasonlóan szembesíti olvasóit D. Horváth Gyöngyi is tükörképükkel. Véleménye szerint a férfiakba kódolva van a csábítás, a hódítás, az élvezetek hajszolása, minden erkölcsi törvényt áthágva. Ahogy Mozart operája, úgy a Prágai leporelló is nyitányból és három felvonásból áll. Azért háromból, mert a szerzőnő Prágában egy olyan változatát látta a Don Giovanninak, amelyet három részben adtak elő.

A fiktív szerelmi történet napjainkban játszódik, fontos elemei Prága, Mozart, a zene és a Don Giovanni című opera. A szerzőnő elárulta, hogy a történethez nem saját élete eseményeit használta fel, de érzései, gondolatai természetesen benne vannak a regényben. Írás közben egyfajta maszk mögül szemlélte a cselekményt, ezért is került a hátsó borítóra egy álarcos fotója. A 18. században álca mögé bújtak az emberek, nem fedhették fel valódi érzéseiket. Csalárdsága miatt rejtőzik a regény főszereplője is álarc mögé.

Főhőse Károly, maga a modern Don Giovanni, aki megjelenésével, intelligenciájával, tudásával válik ellenállhatatlanná. Az elcsábított nő, ahogy az operában is, az Anna nevet viseli. Férje, Márk, az opera Donna Annájának vőlegényéhez, Don Ottavio-hoz hasonlít, aki kissé pipogya, kissé erőtlen a nőért való harcban, ámde felesége számára mégis a biztonságot, a kiszámíthatóságot jelenti, azt az embert, akihez végül vissza lehet térni. Az opera Leporello-ja sem hiányzik a műből, Károly legjobb barátja kíséri végig a hódításokat.

A beszélgetés közepén a nézők meghallgathattak egy részletet Mozart egyik hegedűszonátájából Leczky Sebastian, a győri Richter János Zeneművészeti Szakközépiskola, Általános Iskola, AMI és Kollégium diákja előadásában. Zongorán kísért Yagi Maki, az iskola tanára. A könyvbemutató nem zárulhatott mással, mint a Regiszter-áriával. Leporello ebben az áriában árulja el Donna Elvira-nak, hogy gazdája mennyi hölgyet hódított meg szerte a világon, függetlenül kortól, alaktól és társadalmi státusztól.

Kamarás István: Kétfülűek

Csiszár Antal írása

Kamarás István két kötetét is bemutatták az érdeklődőknek a Könyvszalon utolsó napján, november 20-án. A jól ismert szociológussal, egyetemi tanárral, szépíróval, az Isten Bohócai Rend alapítójával Homor Tivadar erkölcstani tantárgypedagógus beszélgetett.

A második kötet, amiről a közönség a szakirodalmi kiadvány mellett hallhatott, a Kétfülűek címet viseli. A Tényregény alcím is utal arra, hogy ezúttal szépírói produktummal van dolgunk. A történet maga érdekes módon egy munkahelyi olvasókör végével kezdődik. A kisközösség még a kádári pártállam idején jött létre, majd évekig működött. A rendszerváltás, a családalapítás, az élet egyéb vonatkozásai eltérően hatottak az egyes tagokra. Az új szisztémában különbözőképpen találták meg helyüket. A történetben a valóság és a fikció elegyedik.

Lőrincz L. László

tmoni írása

Lőrincz L. László, alias Leslie L. Lawrence is a Könyvszalon vendége volt, vasárnap délután a nagyszínpadon találkozhatott vele az érdeklődő közönség, ahol Simon Róbert Balázs országgyűlési képviselő beszélgetett vele. A kérdések nyomán kirajzolódott előttünk egy sikeres író életútja, aki 77 évesen is meglehetősen fitten, s teljes szellemi pompájában mesélt műveiről, kalandjairól, alkotói módszereiről. A derűs humorral átitatott beszélgetésből megismerkedhettünk Lőrincz L. László gyermek- és kamaszkorával (kedvenc könyvei Karl May útirajzai voltak), fordulatos fiatalságával, melynek során mongol szakos hallgató, majd orientalista lett, s azt is megtudhattuk, hogyan kezdett el regényírással foglalkozni (szakmai írásait előtte is publikálta). Az író úgy vélte, hogy szakterülete annyira kicsi, s az érdeklődés iránta annyira lanyha, hogy az neki kevés. Úgy érezte, hogy más utakat kell keresnie, hogy tudását és a kelet iránti vonzalmát szélesebb körben is megoszthassa. Így kezdett el kalandregényeket írni Karl May nyomán, melyek izgalmasak, fordulatosak és szórakoztatóak, és ami a legfontosabb, tanulni is lehet belőlük, hiszen az emberek többsége nem olvas szakkönyveket. Na és az sem volt utolsó szempont, hogy el is lehet adni őket (legnagyobb példányszáma 160 ezer volt).

Hallhattunk utazásairól is: mindenhol járt, amiről írt, de persze Mongóliában és Tibetben többször is megfordult, hiszen ez a szakterülete. Kiderült, hogy a mongolok rokonoknak tekintenek bennünket, és volt szerencséje még a dalai lámával is találkozni. A beszélgetés során szóba kerültek az írói nevek is: mi szükség volt többre? A különböző műfajú regényeket (ifjúsági és tudományos-fantasztikus – Lőrincz. L. László; kaland – Leslie L. Lawrence; krimi – Frank Cockney) különböző olvasóközönség kedveli, és azt szerette volna, ha már az első pillantásra kiderül, hogy az adott könyv melyik fajtához tartozik. Ma már persze nincs jelentősége, mert a különböző táborok nagyjából összeolvadtak. A nevében található extravagáns L. betűre pedig azért volt szükség, hogy megkülönböztessék egy másik Lőrincz Lászlótól, aki szintén író volt. Mesélt az alkotói folyamatáról is: hogyan tanulta meg az írás technikáját, az érdeklődés fenntartásának trükkjeit, a feszültségteremtés módjait, a jó párbeszédek írását. Elmondta, hogy az évi két könyv megjelentetése milyen szoros napirendet követel meg tőle, s mennyire fontos az ütemtervek és határidők betartása.

Szóba kerültek a lámaista szerzetesekről keringő híresztelések, mely szerint természetfeletti képességekkel rendelkeznek (tulpa, lebegés, thumo). Ezekből saját szemével csak a thumot (belső hő fejlesztése, amit 8 év intenzív gyakorlással bárki megtanulhat) látta, a másik két jelenségre nincs semmi bizonyíték, de nem is várható el, hogy egy ilyen misztikus és spirituális dolgot külső szemlélő előtt végezzenek. Attól, hogy még nem látta senki, nem biztos, hogy nem létezik, keleten a természetfeletti fogalma teljesen más, mint Európában.

Mesélt az olvasóival való kapcsolatáról, a visszajelzésekről, a vizuális kultúra előtérbe kerülésének köszönhető változásokról a könyvkiadásban, s az is kiderült, hogy még mindig egy Erika írógépen ír, bármilyen nehéz is szalagot, alkatrészt vagy szerelőt találni hozzá.

Megtudtuk, hogy milyen könyveket olvas (kalandregényeket, valamint klasszikus és kortárs orosz írókat), hogy miért vált védjegyévé a zsinórnyakkendő (kényelmes, mert nem kell begombolni az ingnyakat), hogyan tartja magát jó erőben (futópad), hogy jó nagyapának tekinti magát, hogy nem tervez életrajzi könyvet, és a Sindzse szemét ajánlja első olvasásra az életművéből a kalandregények kedvelőinek, illetve a Kicsiket a tudományos-fantasztikus irodalom rajongóinak. Arra a legbüszkébb, hogy vannak, akik az ő könyvein keresztül szerették meg az olvasást, és végezetül beszélt a terveiről is: 2017-ben nem két, hanem három könyve fog megjelenni márciusban (Báthory Orsi-sorozat), májusban és karácsony előtt pedig egy-egy kolostori regény. És természetesen most is megjelent egy, A kútba ejtett szobor kolostora. A beszélgetés végére a hallgatóság úgy érezhette, hogy egy kicsit jobban megismerhette a szerzőt, akinek annyi regényét olvasta.

Benkő László: Ilona

Csiszár Antal írása

Benkő László számtalan (több mint 40) könyv szerzője, írásai történelmünk jeles korszakaira, személyiségeire, államférfijaira irányulnak. Az elmúlt évhez hasonlóan az idei Könyvszalonon is vendégként köszönthettük, „szokásos” beszélgetőtársával, Horváth Ferenccel a Zrínyi-trilógia befejező kötetéről társalogtak a közönség előtt. Ezúttal tehát a „két pogány közt egy hazáért” aggódó, tevékenykedő család egyik hölgytagja, a címadó Ilona állt a középpontban, ő a regény főhőse.

A Zrínyi-család meghatározó volt a késő magyar középkor századaiban óriási vagyonuk és társadalmi presztízsük révén, a kor főúri társadalma közül is kiemelkedtek. Zrínyi Miklós 1566-ban hősiesen védte Szigetvárt, s bár társaival együtt életét vesztette, az oszmán diadalt is beárnyékolta I. Törvényhozó Szulejmán halála. Dédunokája, szintén Zrínyi Miklós, kora kiemelkedő műveltségű politikusa, írója, kiváló hadvezére, kinek ígéretes pályafutását törte derékba a vadászbaleset (vannak, akik vitatják a vadkan-históriát, helyette merényletre esküsznek). A család viszonya a Habsburgokhoz – hosszabb távon – ambivalensnek volt mondható: az irányukba történő lojalitás akkor ingott meg, mikor a hazai érdekek háttérbe szorulását tapasztalták. Zrínyi Miklóst személyében is érintette a nádori tisztség elnyerésének sikertelensége.

Zrínyi Ilonát édesanyja, Frangepán Anna a Habsburgok elleni gyűlöletre kondicionálta. Lányát sokoldalúan képzett hölggyé nevelték, több nyelvet tudott, ismerte a kor viszonyait, értett a fegyverekhez. A család számos tragédiát ért meg. Ilona első férje I. Rákóczi Ferenc volt, így két kiemelkedő befolyású család élete fonódott össze. I. Rákóczi könnyen befolyásolható volt, Zrínyi Ilona viszont határozott egyéniség – ezt anyósa, Báthory Zsófia nehezen viselte, amely beárnyékolta meny és anyós között a viszonyt. A Wesselényi-féle összeesküvésbe I. Rákóczi Ferenc is bekapcsolódott, de édesanyja (anyagi áldozattal) megmentette fiát.

I. Rákóczi Ferenc halála után Zrínyi Ilona újraházasodott, férje Thököly Imre lett, aki egy rövid életű Felső-Magyarországi Fejedelemséget hozott létre. Ilona két gyermeke, Rákóczi Ferenc és Julianna így nevelőapát kapott. Thököly kiváló hadvezér, de rossz politikus volt, a Bécs elleni támadáskor az oszmán oldalra állt. A törökök bukása magával rántotta őt is. Zrínyi Ilona Munkács várát három évig védte, csalárd ígéretek hatására feladta, gyermekeitől elszakítva évekig fogságban tartották, majd fogolycsel révén Törökországban lelt férjével együtt végső menedéket. Fia, II. Rákóczi Ferenc a 8 évig tartó szabadságharca után szintén török földön kötött ki. Zrínyi Ilonát mindenképpen kitüntető hely illeti meg a főúri nagyasszonyok között.

Fotók: Szabó Béla, Vas Balázs, Zilahy Márta

2016.11.25