Templomaink tegnap és ma

Berente Erika írása

Egy régen vár kiadvány, a Templomaink tegnap és ma című kiállítási katalógus bemutatóját tartották november 18-án, pénteken a Kisfaludy Teremben. A rendezvényen Hartmann Gergely, a kötet szerkesztője, Czigány Tamás építész és dr. Fehérváry Jákó bencés szerzetes beszélgetett. A kötet megjelenésének ürügyén fontos kérdésekre keresték a választ: Mi a templom? Szükség van-e szakrális terekre, avagy elég Isten jelenlétének belső megtapasztalása? Más-e templomot tervezni, mint egyéb épületet? Mennyire köti meg a liturgikus hagyomány az építész kezét? Az adott kor miképpen képeződik le egy-egy templomon? A mai, ezerarcú egyház idején beszélhetünk-e „adekvát” templomról? Mi lesz a jövő templomának szerepe? Reális vízió az ökumenikus templomépítészet Magyarországon?

A kötet maga egy 2014-ben összeállított és Győr-Moson-Sopron megye legújabb kori templomépítészetét bemutató kiállításhoz készült. A tárlatot annak idején a győri Rómer Flóris Múzeumban, a budapesti FUGÁ-ban és Debrecenben, a Hajdú-Bihar Megyei Építész Kamara kiállítótermében láthatta a közönség. A kiállítás anyagát a Győr-Moson-Sopron Megyei Építész Kamara illetékességi területén található, történelmi egyházakhoz köthető templomok köréből válogatták össze a szakemberek. Végül negyvenöt, 1897 és 2014 között épült templomot mutattak be az érdeklődőknek.

A kiállításhoz készített kétnyelvű (magyar/angol) katalógus külön fejezetet szentel a katolikus templomépítészet 1930-at megelőző évtizedeinek (1.), az 1945 előtt épült protestáns templomoknak (2.), az 1930 után épült katolikus templomoknak (3.), a század közepén épült falusi plébániatemplomoknak (4.), a II. vatikáni zsinat (1963) utáni építményeknek (5.), és három fejezetet (6-8.) a közelmúlt alkotásainak. Egy-egy épületről minimum 4-5 külső és belső felvételt, valamint alaprajzot láthatunk; s az építész nevét és az építés időpontját olvashatjuk. Az 1985 utánra datálható épületek esetében megkeresték, és röviden megszólaltatták a tervezőket is. Néhány kiemelt fontosságú templomnak még ennél is nagyobb terjedelmet juttattak. A fejezetek elején és a kötet végén rövid összegzést olvashatunk az adott, illetve a teljes időszakra vonatkozóan. A katalógus végén érdekes adalékként archív tervek és pályázati anyagok láthatók. A kiadványt záró irodalomjegyzék három oldal terjedelmű.

A kötetben található fotókat Szokolay Béla, Ripszám Ágnes, Lőrincz Gergely és Árvai András készítette. A kiadvány melléklete egy DVD, amin három felvétel található: két interjú Fehérváry Jákóval és Czigány Tamással; valamint a Hat templom – hat vasárnap című rövidfilm. Rendező: Árvai András.

Biczó Zalán: A Győri ETO (1904-1945): Emlékek és sikerek

Szabady János – Takács Géza: Ménfőcsanaki Helytörténeti Kötetek 2.

Horváth Gábor írása

Idén jelent meg a Ménfőcsanaki Helytörténeti Kötetek 2. része, melyet a Könyvszalon rendezvénysorozatának keretén belül november 18-án a Kisfaludy Károly Könyvtár megújult, második emeleti rendezvénytermében mutattak be. Sulyok Attiláné könyvtáros a két szerzővel, Szabady Jánossal és Takács Gézával beszélgetett a műről, mely során érdekes részleteket ismerhettünk meg Ménfőcsanak múltjából. Elsőként Takács Géza a település régészeti leleteiről beszélt, hiszen Ménfőcsanak múltja nem pusztán levéltári anyagokban kutatható, hanem ott van a talpunk alatt. A hiánypótló tanulmány bemutatta az ásatások eredményeit. Éltek itt illírek, kelták, rómaiak, avarok, akik mind gazdag leletanyagot hagytak hátra, s melyet a régészek szorgalmas munkával tárnak fel.

Szabady János három fejezetet jegyez a kötetben. Kezdetnek Csanak és temploma történetét mutatta be, majd a három település (Csanakfalu, Csanakhegy és Ménfő) 1934-es egyesülését Ménfőcsanakká. Talán legérdekesebb részlet volt, hogy micsoda harc folyt le a közösen megalkotott új település nevéért (kedvencem a felmerült lehetőségek közül az Abapéter, amely a ménfői csata miatt jött elő, mint ötlet), s mely küzdelmet Ménfő nyerte meg, a csanakiak nem kis bosszúságára. Az eredetileg csak átmenetinek szánt Ménfőcsanak név aztán állandósult. Végezetül a térség szőlőművelésének történetét hallgathatták meg az érdeklődők. A kötet újdonságaként megismerkedhettünk a Ménfőn és Csanakon szőlőbirtokkal rendelkező győri polgárokkal is, miközben a háttérben a kötetből származó fényképek tették átélhetőbbé Ménfőcsanak elmúlt évszázadait.

Rechnitzer János: A területi tőke a városfejlődésben – Győr-kód

Ősze Mária írása

Prof. Dr. Rechnitzer János közgazdász, egyetemi tanár, a győri Széchenyi István Egyetem Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskolájának vezetője A területi tőke a városfejlődésben címmel, a Győr-kód alcímmel írt monográfiája a Dialóg Campus kiadó Studia Regionum sorozatában jelent meg 2016-ban. A kötet bemutatójára a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér muzeális gyűjteményében került sor. Rechnitzer János beszélgetőtársa Fekete Dávid, Győr Megyei Jogú Város alpolgármestere, a Széchenyi István Egyetem tanársegédje volt.

A területi tőke elmélet 2006-2008 körül jelent meg a szakirodalomban. A neves egyetemi professzor ezen elmélet módszerei alapján mutatja be könyvében Győr fejlődési folyamatait, legrészletesebben a rendszerváltozás utáni városfejlődési tendenciákat, különösen annak gazdasági, társadalmi és kulturális összefüggéseit. Győr ugyanis kétségkívül Magyarország egyik legdinamikusabban fejlődő városa, éppen ezért a kötet célja a Győr-kód megfejtése, azoknak „az együttes hatásrendszereknek a bemutatása, amik ezt a város sikeressé teszik”. Az egyik fontos területi tőke a gazdaság. A szerző a beszélgetés során elmondta, hogy Győr gazdasági nagysága a dualizmus időszakában indult. A 19-20. század fordulója igazi mérföldkő volt. Például az itt működő ágyúgyár és vagongyár olyan innovációs mozgatóelemek voltak, amelyek meghatározták és előrevitték a város fejlődését. Jelenleg a győri gazdaságot a járműipar határozza meg, de fontos többek között a kreatívipar vagy épp a logisztika.

Fekete Dávid kérdésére, hogy mi a siker titka Rechnitzer János a mindenkori győri polgárokat és vállalkozásokat nevezte meg. Ugyanis a társadalmi tőke következő eleme épp a társadalom. Az itt élőknek ugyanis sokat jelent a város, amelyben örömmel élnek, tudásuk, tehetségük, rátermettségük révén képesek hatni a gazdaságra, a közösségekre, az intézményrendszerre, a marketingre, stb. Amíg az 1970-es években az itt élők 38%-a volt munkás, ma ez 18%. Győr munkavállalói azonban magasan képzettek, a városba is azok tudnak csak betelepülni, akik megfelelő kvalifikációval rendelkeznek. A város inspirálóan hat az itt élőkre, nagy energia van az emberekben, akikkel éppen ezért törődni kell, hangsúlyozta ki a szerző.

A harmadik területi tőke a kultúra. Rechnitzer János ezen a területen látja Győr legnagyobb fejlődési potenciálját. A különböző kulturális akciók, attrakciók nagy Győrre irányuló figyelmet hozhatnak. Fekete Dávid ekkor kérdezett rá arra, hogy ezen a területen jelentős előrelépést jelenthet-e az, hogy Győr városa is pályázni kíván a 2023. évi kulturális főváros címre. Rechnitzer János szerint mindenképp. Győr az innovációs robbanásoknak, a sikeres modellváltásoknak köszönheti, hogy egyfajta példaként szolgálhat más városok számára is. Ebben segíthet ez a 270 oldalt tartalmazó monográfia is.

Azt is megtudhatták az érdeklődök, hogy a kutatás során milyen érdekességek bukkantak fel: például – a teljesség igénye nélkül –, hogy olasz zsoldosok, várépítők telepedtek le a városban, és a toszkán udvarok ezért épültek. Napóleon mindösszesen 15 órát töltött a városban, de pontosan meghatározta, hogy mi mindent kell lerombolni, stb. Fekete Dávid utolsó kérdése arra vonatkozott, hogy az egyetemi professzort milyen újabb kutatási téma foglalkoztatja. Elárulta, hogy most legjobban Kelet-Közép-Európa fejlődése érdekli, továbbá szerinte fontos lenne a magyarországi régióközpontok összehasonlítása is, magánemberként pedig szeretne egy újabb kötetet kiadni a műgyűjtésről.

Daloló sorozat - dalolva - Barsi Ernő Emlékkönyv

Végtelen pályatérben – Jeles pedagógusok Győr-Moson-Sopron megyében 7. kötet

Ősze Mária írása

A Megyei Honismereti Munkacsoport 2006-ban célkitűzésként fogalmazta meg, hogy a Győr-Moson-Sopron megyéhez kötődő egykori jeles pedagógusok életútját emlékkönyv-sorozat formájában dolgozza fel. A közelmúlt és a régmúlt neves tanáraival egyaránt foglalkoznak. A kiadványfolyam 2009-ben indult, és 2016-ban az érdeklődök immáron a hetedik kötetet tarthatják kezükben. A Végtelen pályatérben címmel megjelent kiadvány 21 jeles pedagógus életrajzát tartalmazza. A sorozat fáradhatatlan szerkesztői Dr. Gönczöl Lászlóné és Kallós Károlyné.

A munkacsoport idén jeles jubileumot ünnepel, ugyanis 10 évvel ezelőtt alakultak. Az eddigi hét kötetben 178 fő életrajzát tették közzé 122 önkéntes társszerző közreműködésével. A kiadványsorozat jelentősége továbbá az is, hogy képekkel, dokumentumokkal gazdagon illusztrált. A Végtelen pályatérben címmel megjelentetett könyv tartalmazza a hét kötetben megjelent életrajzok mutatóját, a társszerzők névsorát, képeket a munkacsoport életéből, valamint az emlékhelyek és emléktáblák fotóját is.

A kutatások során a fényképek, dokumentumok mellett tanítványok, családtagok visszaemlékezéseire is támaszkodhatnak a szerzők, éppen ezért a jól ismert tanárokról is sokszor még nem ismert adatok derülhetnek ki, hangsúlyozta ki dr. Horváth József, a kötet ajánlója.

A Könyvszalon keretei belül került sor a Végtelen pályatérben című kötet bemutatójára, amelyen a győri kötődésű tanárokra emlékeztek vetítettképes irodalmi műsorral. Ezen közreműködött az „Emelj fel emlék!” Alapítvány művészeti csoportja. A vetítés során a következő pedagógusokhoz kapcsolódó képeket láthattak az érdeklődök illusztrációként: Bajkó Mátyás (1913-1998), Bajkó Mátyásné (1918-2006), Benedek Vince (1856-1950), Jáki Sándor Teodóz (1929-2013), Kontra József (1928-1991), Patay Károly (1904-1986), Pohárnok Jenő (1898-1962), Dr. Pongor Lászlóné (1915-2013), Dr. Vajda Emil (1858-1916). Mindeközben elhangzott néhány rövid életrajzi adat, visszaemlékezések, idézetek, sőt egy Jáki Sándor Teodóz által gyűjtött egyházi ének is.

Fotók: Szabó Béla, Vas Balázs, Zilahy Márta