Már az idejét sem tudom, mikor voltam utoljára állatkertben, így örömmel fogadtam kedvenc kollégám, Black Cat ötletét – menjünk el a Halloween est-re! Négyen vettük magunknak a bátorságot; jó hangulatban, alaposan felszerelkezve közeledtünk a bejárathoz 3 fényképezőgép, egy boszorkánykalap, egy álarc és egy zseblámpa társaságában. Hosszú sorok a pénztárak előtt kinn, fények és elemlámpák csóvájával sétáló kicsiny „felfedezők” odabenn.

Belépés után jobbra vettük az irányt, követve a töklámpásokat, így érkeztünk az előttünk sétáló gyereksereg után a zsiráfokhoz. Még sosem láttam zsiráfot közelről, így ez számomra nagy élményt jelentett. Nyugodtak voltak és méltóságteljesek. Fittyet hányva a körülöttük bámészkodókra, csakis egymásra figyelve aprólékosan eszegettek. A zebrák kicsit izgatottak voltak, a fekete antilop pedig időnként szarvával „dörgedelmesen” az ajtót megütve ijesztgette a fiatalokat. A Cuki makik egy Halloween tökből falatozgattak vidáman.

Azt hittük, lemaradtunk Drakula gróf érkezéséről, de kiderült, hogy csak más irányban kanyarodtunk a sötétben. Végül megtaláltuk a sort a hintónál, miközben a pókhálóval beszőtt felüljárón közeledtünk. Fekete hintó töklámpással világítva, elé két ló fogva, benne a vámpír gróf, aki mellé be lehetett ülni és fényképezkedni.

Az állatsimogatót keresve körülnéztünk a gyerekekkel zsúfolt játszótéren, ahol a kis boszorkák nagy élvezettel gyakorolták a repülést a drótkötél-csúszkán. Következett a lézer-show, melyet a tömeg ütemes visszaszámlálással várt. Halloween zene, fényjáték, sejtelmes villódzás, repülő boszi, koponya, szellemek, denevérek, vámpírok és sikolyok nagyjából 30 percig. Felvonultatták a teljes repertoárt, és még humort is sikerült belecsempészniük, ezért a gyerekek egyáltalán nem találták félelmetesnek.

Ezután végre a várva várt állatsimogató! Bevallom, ez a gyengém, nem véletlenül dolgoztam már többször is külföldi farmokon – kedvenceim a bárányok, de örültem a kiskecskéknek is, bár az egyik megkóstolta a táskámat. Itt aztán tényleg közelről láthattuk az állatokat (persze nem a vadakat), ott mászkáltak közöttünk, és hozzánk dörgölőztek.

Már csak a medvéket meg a tigriseket kellett megtalálnunk a sötétben. Elhaladván a seprűlovagló verseny mellet rácsodálkoztunk, mennyi ügyes kis boszi van Győrben. Black Cat is szerzett seprűt egy autentikus fotóhoz. A flamingók a kis tóban állva pózoltak a fényképezőgép vakujában a hüllőház közelében, ahol a kígyósimogatásra kétfelől kígyózott a sor. Jelentem, a királypiton tapintásra – a közhiedelemmel ellentétben – nem hideg és nyirkos, ez az este egyik nagy tanulsága.

A macik kint sétáltak, és a hangokat követve – a tigrisüvöltés jó messzire elhallatszik – végre megpillantottuk a nagy vadászt a sötétből előbukkanva. A fehér tigris ritkaság, és gyönyörű – persze a csíkosak is azok, de ez valóban kivételes példány.

A kijáratnál még lencsevégre kaptunk egy hihetetlen „éjszakai állatot”, egy mókás kedvű állatkerti dolgozót – akikből nem volt hiány a zoo területén –, amely egyértelműen bizonyítja, hogy milyen lelkes csapat üzemelteti a mi – nem is olyan kicsi – vadasparkunkat. Viszlát töklámpások, villódzó fények – jövőre veletek ugyanitt!

Téem

Fotógaléria: Halloween a győri állatkertben

63 kép