Ha jobban belegondolunk, nincs is a magyar művészet történetében olyan család, ahol három, kvalitásaiban egyenrangú és remek szobrász nőtt volna fel. A túrkevei Finták mellett talán csak a Ferenczy famíliát említhetnénk, de hát ott a művészet más területei is megjelentek a családi asztalnál. Az 1892-ben már Nagyváradon született Sámuel mindenesetre a polgári elvégzése után bátyjai hatására kezdett el szobrászkodással foglalkozni, akik nyilván tanítgatták is a szakma fortélyaira. A fővárosba költözvén a Bajza utcában bérelt műhelyt, a kenyérrevalót pedig sírkövek és árnyképek készítésével teremtette elő. A Nagy Háború után, mikor rövid ideig műhelyében együtt dolgozott a három testvér, márványból kifaragta bátyjai szoborterveit is.

Sámuel 1934-ben költözik haza, Túrkevére feleségével, ahol megint csak sírkövek faragásából élnek, és már leginkább csak kedvtelésből készít szobrokat. Az egyik ilyen alkotást, annak minden részletét nézhetjük meg most három dimenzióban. A szobrász által 1961-es datálással ellátott terrakotta szobrocska Molnár Kálmánkáról készült, aki úgy hat, hét éves lehetett ekkoriban. A 33 centiméter magas brüsztön jól ki van dolgozva a fiúcska ruházata, az állig begombolt ing mellett a kantáros rövidnadrág is, amiből arra következtethetünk, hogy Kálmán az esztendő azon hónapjaiban ült modellt, amikor ilyen nadrágot lehetett hordani. A most legszebb férfikorában lévő egykori modellről a Finta Múzeumnál érdeklődtünk. Kapás János Zsolt igazgatótól megtudtuk, hogy Molnár Kálmán jelenleg Svájcban él, 2011-ben hazalátogatott, és megtekintette a Finta Múzeumban az őt ábrázoló szobrot is.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu