A kőhalomból újra vár lesz


Gyimesben, az ezeréves határon álló Rákóczi-vár inkább egy nagyobbacska őrtorony volt, de sokáig ez volt a legkeletibb erősségünk. Most a Thúry György Múzeumban őrzött, és a MaNDA adatbázisában is elérhető, negyvenes években készült képeslapok segítségével meséljük el a vár történetét. A várét, amely a hírek szerint újjáéled haló poraiból.

Már az elején elárulhatom, hogy nem szól ez a történet különös vitézségről, betolakodó hadseregeket megállító hősies védekezésről. Nem, ahhoz kicsi volt ez az „Antalok sorkára” ragasztott erődítmény. Kevés volt a hely a Moldvába tartó Tatros folyó fölé magasodó sziklaormon, sarkon, amit valószínűleg egykori tulajdonosairól neveztek el. Talán éltek is még Mohács után 100 évvel ezek az Antalok, amikor Bethlen Gábor fejedelem kőből és téglából őrtornyot emeltetett ide a szoroson keresztül gyakran betörő rablóbandák, kósza tatárok ellen. A vélhetően csak néhány kisebb kaliberű ágyúval bíró váracska nem nagyon került bele az írásokba, 1677-ben említik meg, hogy békeidőben mindösszesen két katonája van, akiknek feladatai közé tartozik a Moldva felől érkezők megvámolása is. Az épületet nem egészen egy évszázaddal később II. Rákóczi Ferenc erősíttette meg, aki Erdély fejedelme is akkoriban, kötelessége volt tehát országának megóvása.

A fejedelem és a kurucok elbujdosása után persze a Habsburgoké lett a vár, de nagy valószínűséggel akkor is székely határőrzők szolgáltak benne. És mászták meg naponta többször azt a 134 lépcsőfokot és 30 méteres szintkülönbséget a völgyből, a vámháztól az erődbe. Orbán Balázs híres leírásában egy Lacz András nevű huszárról is tud, aki a francia forradalom évében, jó lovával egy szuszra fel is és le is megtette ezt az utat.

A váracska valamikor a 19. század első felében, közepén néptelenedett el, és annak rendje és módja szerint össze is dőlt, mint minden olyan hajlék, amit tartósan nem laknak. Pusztulásának fázisait a különféle metszeteken, majd pedig fotográfiákon jól végigkövethetjük. A környék csak az 1890-es évek végén telt meg egy kicsit élettel, amikor a „magyar álladalom” vasutat épített a Tatros völgyében Moldva felé.

Ekkor, 1897-ben húzták fel a vár alatt álló, 30-as számot viselő bakterházat is, ami jelenleg szépen felújítva, vasúttörténeti gyűjteménnyel várja látogatóit. És ekkor készült el az a bevágás, ami vagy 15 métert szelt le az Antalok sorkából. Így a 134 lépcsőfokból csak 95 maradt meg, de ez most is épen, szépen megvan, dacolva az idővel.

Az egykor valószínűleg fedett lépcsővel (nemcsak az eső, hanem a nyilak, puskagolyók ellen is védett a tető) tehát nem nagyon kell foglalkoznia annak a lelkes csapatnak, akik hat év engedélyeztetési hercehurca után idén belevágnak a vár újjáépítésbe. Ígérik, egy év alatt meg is lesz a munka, optimizmusból sincs tehát hiány, csak még egy kis pénz kéne, 200 ezer eurós a költség, aki teheti, áldozzon eme nemes célra!

A képen a Rákóczi-vár, képeslap 40-es évek, Magyar Filmiroda (forrás: Thúry György Múzeum/MaNDA adatbázis)

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu

2016.07.02