Nincs min csodálkozni, hiszen ezek többnyire mindig ugyanazt a szerelmes etapot járták körbe, csak a körítés és ennek tálalása változott, melyet eddig hol a kimért úr, Colin Firth vagy a félmeztelen, adoniszi Matthew McConaughey, hol pedig a sármos mosolyú Hugh Grant és a nagyi bugyiban feszítő Renée Zellweger szervírozott. A Mielőtt megismertelek film számára adott volt, hogy ezekre a konvenciókra rácáfoljon, és a műfaj létjogosultságáról meggyőzze a filmipart két blockbuster és képregény-adaptáció között beékelődve. Mégis hiába az alapot képező Jojo Moyes azonos című bestseller könyve, amely komoly erkölcsi kérdéseinek, hiteles karaktereinek és keserédes végkicsengésének köszönhetően elkerülte a hatásvadász, giccsbe hajló direktbe siratást, ha az adaptáció mindezt kiölte magából, ezzel tudatosan egy szirup-cunamit elszabadítva. De vajon a kikopott, régi vágású tündérmesékre már tényleg nincs szükségünk?

Ha az optimista Louisa Clarknak (Emilia Clarke) tesszük fel a kérdést, akkor biztosan hevesen kapálózna a szivárványszínű öltözékében, és a műfaj védelmére kelne. Még akkor is, ha éppen megszűnt a kávézó, ahol eddig dolgozott. Az ifjú, mindig fülig érő mosollyal kelő vidéki lány kénytelen tehát új állás után nézni, hogy a családjában egyedüli keresőként eltarthassa őket. Bár ápolónői tapasztalattal nem rendelkezik, a környék milliomos titulussal rendelkező családja úgy dönt, felveszik őt egy szörnyű balesetben teljesen lebénult, egykoron kalandvágyó gyermekük, Will (Sam Claflin) mellé. A megkeseredett és mogorva férfi a kezdetekben nem hajlandó elfogadni a cserfes és suta segítőjét, viszont – ahogy az lenni szokott – idővel megtörik a jég, a kettejük közötti románc pedig rendíthetetlenül formálódik. Lou ezért a fejébe veszi, megmutatja a már küzdelmet éppen feladó szerelmének, hogy miért is érdemes élnie, nekünk meg, miért is lenne érdemes még mindig jegyet váltanunk az ilyen alkotásokra.

Ugyanis az elsőfilmes Thea Sharrock Mielőtt megismertelek darabja magában hordozza mindazt a Nicholas Sparks-féle bájt és szentimentalizmust, amiért több mint 20 évvel ezelőtt a romkomok belopták magukat a szívünkbe. Persze korunk divatjához igazítva, melyben a készítők a könnyfátyolos szemekre való törekvésük mellett – többek között a francia Életrevalókból is ismerős – morális kérdések feszegetését is igyekeztek beleépíteni a cselekmény szövetébe, Will kálváriáján keresztül. Nagy kár azonban, hogy a saját bestselleréből forgatókönyvet kreáló Jojo Moyes nem mert kockáztatni, és inkább egy A szépség és a szörnyeteg által képviselt tündérmesét kreált belőle, annak összes elengedhetetlen összetevőjével: a többre hivatott, szegény lány megismerkedik a kastélyban kényszerűségből bujkáló, saját testének rabjává vált herceggel, majd a történet előrehaladtával megváltoztatják egymás életét és szemléletmódját. Minek is tagadjuk, a Mielőtt megismertelek egy siratós, giccses alkotás, kiszámítható és ékegyszerűségű cselekménnyel, mely az eredetiséget még hallomásból sem ismeri. A valódi mélységek fölött poénkodva suhan át a könnyedén megoldódó bökkenők közepette, ezzel életszerű jelenetek nélkül süppedve a közhelyes és felejthető darabok közé. Minden apró mozzanatát áthatja ez a hatásvadász, túlcsorduló szirupból való építkezés, melyet az Imagine Dragons és Ed Sheena talpalávalók képezte érzelmi nehéztüzérség igyekeznek nyomatékosítani és minket zokogásra kényszeríteni.

A Mielőtt megismertelekben pedig a Trónok harca sárkánymániás Daeneryse, Emilia Clarke eleget is tesz a mesebeli hercegnő megformálásának. A képében elénk táruló teljesen hétköznapi szomszédlány, aki a hurráoptimista mentalitásával és méhecske csíkos harisnyáival még a halottakat is táncra perdíti, néhol már idegesítően elbűvölő és naiv. De mindez tökéletesen illeszkedik a történetbe, ahogy Sam Claflin (Az éhezők viadala, A Vadász és a Jégkirálynő) megtört, életunt és kifinomult, egykori szívtipró karaktere is hálás szerepnek bizonyult. Aki viszont tarol, és szórakoztató humorral tölti fel a rózsaszín felhős egészet, az a mindenki Neville Longbottomja, Matthew Lewis. Futóbolond és kalóriaszámláló Patrickként hatalmas erőbedobással aknázza ki a való életében bekövetkezett – és felkapott – rút kiskacsából szőke herceg effektust, egyszerűen képtelenség ettől elvonatkoztatni. Hatalmas mosollyal az arcán csinál magából hülyét, így a film legemlékezetesebb momentumaként megmaradva az emlékezetünkben.

Merthogy a Mielőtt megismertelek összességében mindezt nem mondhatja el magáról. Az eutanázia és a halál problémakörének felszínét csak nyomokban kapirgálja, és helyette a giccs mezejére kormányoz, ahogy tette azt a Mégis, kinek az élete? című alkotás is. Hitelesség nélkül azokat a bizonyos könnyeket sem sikerül kipréselnie belőlünk, ami Shailene Woodley-nak a Csillagainkban a hibával sikerült. Bár a moziteremből kifele jövet azonnal elszáll majd a fejünk felől a mérhetetlen szeretet okozta illúzió, és ezzel a felejthető átlag masszájába süllyed, de azt mindenképpen a javára kell írni, hogy Sharrock képes volt egy régen látott romantikától fulladozó történetet összerittyenteni, amely a szíveket ha minimálisan is, de megmelengeti.

Köller Kristóf
Forrás: TheScreen.hu