A rézkort valamikor a Krisztus születése előtti harmadik évezred közepétől indítják a szakemberek, erre az időszakra már a fémművesség megjelenése mellett a földművelés és az állattenyésztés is magasabb fokra fejlődött. És ebből adódóan megindult egy erőteljes vagyoni rétegződés is, akinek több állata volt, az a csiszolt kőeszközök mellett már a rézből készült szerszámokhoz, ékszerekhez is hozzájuthatott. A vadászat, a halászat persze fontos volt, de már inkább csak kiegészítő szerepe volt a közösségek élelemellátásában. Ahol a juhocskánkat megtalálták, Pilismaróton 37 régészeti lelőhelyet tartanak számon. A bőséges ivóvíz, a jó vadászati lehetőségek és könnyen művelhető talaj, no meg a Pilis hasadékai, barlangjai miatt már 20 ezer évvel ezelőtt is lakott volt a terület. Akkoriban még hidegebb idők jártak, és rénszarvasokra vadásztak itt eleink, majd pedig az időjárás javulásával lehetőség nyílt a földművelésre és az állattartásra is.

Ezt bizonyítja az a 110 sírt tartalmazó rézkori temető, amit a falu felső végén, Basaharcon tártak fel. Az akkori emberek elhamvasztották halottaikat, a hamut edényekbe tették, vagy a földre szórták és kövekkel, tálakkal fedték le. A sírmellékletek jobbára agyagedények voltak, de öt sírban kis állatfigurákat is találtak, négyben juhokat és egy borjút. A feltételezések szerint ezekkel helyettesítették az elhunyt érdekében bemutatott állatáldozatokat. Tehát becsapták volna isteneiket, ami az a történelem más korszakaiban is gyakran előfordult. De az is lehet, hogy abban a bizonyos öt sírban olyan gyermekek hamvai nyugodtak, akikkel eltemették játékszereiket is. Tudom, hogy ez a magyarázat teljesen tudománytalan, de nekem mégis szimpatikusabb, mint a kis mütyürrel kiváltott állatáldozat.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu