Nem létezne acid muzsika, ha lelkes japán mérnökök nem ütnek össze egy basszus alapokat generáló analóg szintetizátort, a TB-t, azaz Tranzisztor Bass 303-t. Az 1982-ben boltokba került basszusgitáros pótlónak szánt hangszer többek között arra volt képes, hogy egy zenész például egy dobgép és egy TB 303-as segítségével egyedül is trióban zenélhetett, azaz előre beprogramozott dobtémára és basszuskíséretre gitározhatott. 1987-ben három egyesült államokbeli fiatalember úgy döntött, hogy nem arra használja a TB 303-t, amire a gyártói szánták… Dj Pierre, Spanki és Herb J, azaz a Phuture, még abban az évben előjött az Acid Tracks című maxival, ami örökre megváltoztatta a zene arcát.

Az acid zene bár az USA-ból indult, de először Angliában ért el sikereket. A nyolcvanas évek végére a punk, a new wave, az eurodisco elfáradt, és mint egy falat kenyér, úgy kellett egy új irányzat az elektronikus tánczenére fogékony és/vagy újdonságra vágyó közönségnek. A Shoom és a Future nevű londoni klubokban voltak az első underground partik, és a kilencvenes évekre az egész világon elterjedt. Ez volt az első könnyűzenei irányzat, mely nem évtizedekkel nyugati áttörése után, valamilyen mutáns verzióban jutott el Magyarországra, hanem időben, eredeti formájában mutatkozott be.

Az acid zene legfőbb jellemzője egy erőteljes alapütem és egy lecsupaszított motívum. Vokált csak ritkán tartalmaz, és az sem mindig teljes szöveg, sokszor csak szavak és részletek. A hangzás alapja a már említett TB-303-as. Az acid hang jellegzetesen eltéveszthetetlen, tekeredő-csavarodó, érdes, torzított hang. Fontos még, hogy ez a zene minimalista, mely a kor hangszer- és effektparkja (maihoz képest) viszonylagos fejletlenségének is köszönhető.

Acid alatt a legtöbben az acid house-t értik, ami nem csoda, hiszen ez az alstílus terjedt el legelőször. Sleezy D. I've Lost Control című lemeze volt az első, majd jött a Hithouse, a brit S’Express, a The KLF, a 808 State és a skót The Shamen. Sorolhatnám napestig az előadókat, de jobban járnak, ha meghallgatják Nicky Dungeons Lets Go Back!! Acid House című mixét a műfaj legjobb műveiből. A kilencvenes években élte másodvirágzását az acid. Olyan előadókra gondoljunk, mint a Westbam, a Quazar, a The Shamen, a Hexagon, a Winx vagy Josh Wink.

A kilencvenes évek elején jelent meg az acid techno, mely az acid house leszármazottjának tekinthető. Elődjéhez képest kevésbé populáris, inkább a ritmusra és a textúrára összpontosít.  1990-91 táján jelentek meg az első felvételek, és bár Amerikában kezdődött, Európában maradt meg tartósan a stílus iránti érdeklődés. Itt elsősorban Anglia, majd Németország volt az alkotások hazája. Komolyabb sikereket a Perplexer és az Awex ért el.

A kilencvenes évek közepén hódított az acid trance, mely nevét - nem véletlenül - az acid techno és a trance ötvözetéből kapta. A techno mellékágaként jelent meg, de annál gyorsabb, mert egy tizenhatod ütemű. Jellemző hangszerei a szintetizátor és a Roland TB303-as. Többnyire vokál nélküli, dinamikus, kemény, minimalista és olykor hosszú zeneszámokról beszélünk. Előadók: Union Jack, Antiloop, Plasma, Juno Reactor… és így tovább.

Az acid jazz a jazz, a funk és a hip hop stílusok afro-cuban hatásokkal átitatott izgalmas keveréke, amely csekélyebb soul, house, acid rock és disco hatásokkal is bír. Amerikában groove jazz-nek nevezik ezt a gyors, ritmuscentrikus zenét. Élõben és lemezeken egyaránt kedvelt volt ez a sokgyökerű, színvonalas fúzió. (Pl. Stereo MC's, James Taylor Quartet, Incognito, Brand News Heavies, Mondo Grosso, Outside). Az Egyesült Királyságban alakult ki a nyolcvanas és kilencvenes évek fordulópontján, a jazz-funk és az elektronikus tánczene házasságából. Az acid jazz atyjainak olyan jazz-funk zenészeket tartanak, mint Roy Ayers, Donald Byrd és Grant Green.

tmoni

Forrás: wikipédia, regiujzenek.blogspot.hu, borsa.hu

A kép az everystockphoto.com szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A kép felhasználása a licenszfeltételek (http://creativecommons.org/licenses/by/2.5/) alapján forrásmegjelöléshez kötött. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: A klasszikus elektronikus zene
2. rész: Az ambient