A Felkavar a szél című filmjével 2006-ban Arany Pálmát nyert Ken Loach 19. alkalommal kapott meghívást a seregszemlére. Az Én, Daniel Blake (jobbra) főhőse egy 59 éves özvegy asztalos, akinek a szívrohama után az orvosa nem tanácsolja, hogy visszatérjen dolgozni, miközben a társadalombiztosítás illetékesei alkalmasnak ítélik a munkára. Az angliai Newcastle-ben játszódó történet címszerepét Dave Johns színházi színész alakítja.

„A világ, amelyben jelenleg élünk, veszélyes helyzetben van, mert a neoliberálisnak nevezett ötletek katasztrófához vezethetnek – mondta a brit rendező, miután átvette a díjat. – A neoliberális folyamatok milliókat taszítottak nyomorba Görögországtól Portugáliáig, miközben egy törpekisebbség szégyenletes módon gazdagodik. Ki kell mondani, hogy egy másfajta világ is lehetséges, sőt szükséges” – tette hozzá franciául és angolul, miután a szélsőjobboldal megerősödésének veszélyére figyelmeztetett.

A fődíjas film főhőse kafkai útvesztőbe kerül a munkanélküli hivatal bürokráciájában, amiért nem tudja az internetet kezelni és elfogadható életrajzot írni. Emberség és megértés helyett azonban a szabályok be nem tartása miatt folyamatosan pénzelvonással fenyegetik a hivatalban. Az elesett, de büszke férfi csak fiatal, fekete bőrű szomszédjánál és egy gyermekeit egyedül nevelő anyánál talál szolidaritásra, aki szintén áldozata a rendszernek, és amely ellen együtt veszik fel a harcot.

A George Miller ausztrál filmrendező vezette kilenctagú zsűri – amelynek egyik tagja Nemes Jeles László, a Saul fia című Oscar-díjas film rendezője volt – a Nagydíjat a kanadai Xavier Dolannak A Juste la fin du monde (Épp a világ vége) című filmjéért ítélte oda (balra lent). A 27 éves rendező az 1995-ben elhunyt francia Jean-Luc Lagarce színdarabja alapján készült hatodik filmjét olyan francia világsztárokkal forgatta, mint az Oscar-díjas Marion Cotillard, Vincent Cassel, Nathalie Baye, Léa Seydoux és Gaspard Ulliel.

A legjobb rendezés díját megosztva vehette át Christian Mungiu a román társadalmat eluraló korrupcióról és megalkuvásról szóló Érettségi című drámájáért és a francia Olivier Assayas Personal Shopper című angol nyelven forgatott thrilleréért. Andrea Arnold brit filmrendezőnő kapta a zsűri díját az Egyesült Államokban játszódó American Honey című, marginalizálódott fiatalokról szóló road-movie-jáért, míg a legjobb forgatókönyv díját az Oscar-díjas iráni Aszgar Farhadi The Salesman (Az ügyfél) című letisztult családi drámája érdemelte ki. A film főszerepét alakító Sahab Hosszeini kapta meg a legjobb férfi alakítás díját. A The Salesman főhőse Emad, egy színész, akit a bosszúvágy vezérel, miután feleségét bántalmazták.

Jaclyn Rose kapta a legjobb női alakítás díját Brillante Mendoza Fülöp-szigeteki rendező Ma’Rose című filmjének főszerepéért. A Manila egyik szegénynegyedében játszódó kétórás film egy kábítószer-kereskedelem miatt letartóztatott házaspárról szól, akiknek három kamaszkorú gyermeke különböző módon próbálja megszerezni a korrupt rendőrök által követelt összeget ahhoz, hogy a szülőket elengedjék. A történetet az anya szemszögéből meséli el az alkotás.

A legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálmát Gimenez Juanjo spanyol rendező vihette haza Timecode című alkotásáért, az A Moca que Dançou com o Diabo (A lány, aki az ördöggel táncolt) című brazil kisfilm, Joao Paulo Miranda Maria alkotása pedig elismerő oklevelet kapott. A fesztivál hivatalos és párhuzamos szekcióiba beválogatott elsőfilmek közül a legjobbnak járó Arany Kamera-díjat Houda Benyamina francia rendezőnőnek külvárosi fiatalokról szóló Divines című filmje kapta, amelyet a Rendezők kéthete elnevezésű válogatásban mutattak be. A Francois Truffaut filmjeiből ismerős Jean-Pierre Léaud munkásságát pedig életműdíjjal jutalmazta a fesztivál, amelyet Arnaud Desplechin francia rendező, a zsűri tagja adott át a 72 éves amatőr színésznek.

Megosztott harmadik díjat kapott Andrasev Nadja A nyalintás nesze című animációs rövidfilmje a filmes egyetemek legjobbjait felvonultató Cinéfondation programban. A magyar diplomafilm a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció tanszékén (MOME Anim), a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával készült. A Cinéfondation versenyébe 2300 benevezett alkotás közül 18 vizsgafilm, közülük 14 fikciós és 4 animációs mű kapott meghívást. A kategória díjairól Kavasze Naomi japán rendező elnökletével döntött a nemzetközi zsűri. A magyar animációs film a harmadik díjat a venezuelai Michael Labarcával megosztva kapta. Az első díjat az izraeli Or Sinai vehette át Anna című alkotásáért, a második díjjal a brit Hamid Ahmadit jutalmazták In the Hills című filmjéért.

Andrasev Nadja az MTI-nek Cannes-ban elmondta: egyáltalán nem számított díjra, miután látta a nagyon erős mezőny alkotásait, amelyek közül több is a kedvence lett. Azt gondolta, hogy elsősorban az élőszereplős, illetve a mélyebb társadalmi mondanivalóval rendelkező vizsgafilmeket fogja előnyben részesíteni a zsűri az ő személyesebb animációs alkotásával szemben. Ugyanakkor a Fesztiválpalotában rendezett díjkiosztó előtt az egyik szervező azt tanácsolta neki, hogy inkább a sor szélén foglaljon helyet, amelyből sejteni lehetett, hogy majd színpadra fogják hívni.

A nyalintás nesze (jobbra) című 9 perces digitális rajzanimációt Bodor Ádám Megbocsátás című novellája ihlette. Andrasev Nadját elsősorban a történet abszurditása és hangulata fogta meg, amely alapján egy szürreális, meseszerű világot képzelt el. A kisfilm főszereplője nagy gonddal locsolgatja különleges növényeit, miközben nap mint nap figyeli őt a szomszédasszony macskája. Perverz játékuk egészen addig fajul, amíg egy nap a macska eltűnik. A következő tavasszal pedig férfiként tér vissza. A nyalintás nesze producere Fülöp József, vágója Czakó Judit, a sound design Lukács Péter Benjámin munkája. A diplomafilmet a magyar filmkritikusok idén januárban a legjobb animációs film díjával jutalmazták, és a cannes-i premiert követően az animációk legfontosabb nemzetközi seregszemléjén, Annecy-ban is a versenyprogramban szerepel. Andrasev Nadja 2015-ben végzett a MOME Anim mesterképzésében, majd az Animation Sans Frontiéres (ASF) nemzetközi animációs workshop résztvevője volt. Jelenleg már következő filmtervét készíti elő, miközben animációs filmek gyártásvezetőjeként is dolgozik.

Talán soha nem volt még annyira vitatott a zsűri döntése a cannes-i fesztiválon, mint vasárnap este. A díjkiosztót követő sajtótájékoztatón az újságírók huhogással fogadták a kilenctagú testületet, amelynek tagja volt Nemes Jeles László is. George Miller, a Mad Max-sorozat ausztrál rendezője szerint „amikor ezer ember van egy fesztiválon, és véleményt alkot, mindig lesz olyan, aki bírálja a díjazást, ez része a játéknak, a fesztivál kellemes részének”. A fesztiválpalota sajtótermében a díjkiosztás alatt az újságírók néhány kivételt leszámítva valamennyi díj bejelentését hangos nemtetszéssel fogadták, majd az első Twitter-bejegyzések és cikkek is azonnal vitatták a zsűri választását. Az idei gyönyörű versenyt elrontotta az elvakult zsűri – írta a Les Cahiers du Cinéma francia filmes folyóirat a Twitteren, míg a másik legjelentősebb francia filmes lap, a Le Positif vezető kritikusa, Philippe Rouyer csalódott a díjakban, amelyekből szerinte kizárólag a társadalmi és humanista jellegű filmeknek jutott, a nagyszabású, innovatív alkotások rovására.

A sajtó egyöntetűen hiányolta a díjazottak közül a Tony Erdmann című német versenyfilmet, Maren Ade vígjátékát, Kleber Mendonca Filho brazil rendező Aquarius című filmjét és az Elemi ösztön holland rendezőjének, Paul Verhoevennek Elle című erotikus thrillerét Isabelle Huppert főszereplésével. A berlini Maren Ade, aki meghódította a szíveket, üres kézzel megy haza. Mi marad a cannes-i fesztiválból? – írta honlapján a Süddeutsche Zeitung német lap.

„Huszonegy film volt versenyben, nagyon sok lehetőség volt, de csak nyolc díjat adhattunk át – válaszolta a zsűrielnök arra a kérdésre, hogy a kritikusok körében favoritnak számító Toni Erdmann miért nem kapott semmilyen díjat. – Megpróbáltunk nem figyelni a filmkritikákra, mert magunk akartunk dönteni, mi így dolgoztunk. Szigorúan és energikusan dolgoztunk, sokkal hosszabban, mint más zsűrik szoktak” – mondta el. Nemes Jeles László, a tavalyi fesztiválon a zsűri Nagydíját elnyert Saul fia rendezője üdvözölte, hogy az idei nagydíjas Juste la fin du monde (Épp a világ vége) című kanadai alkotást 35 milliméteres filmre forgatták, s annak a reményének adott hangot, hogy a jövőben több 35-ös filmet válogatnak be a versenybe. Elmondta, hogy mennyire megérintette őt Xavier Dolan ambiciózus filmje. Emlékeztetett arra, hogy az alig 27 éves kanadai rendező tavaly abban a zsűriben foglalt helyet, amely a Saul fiának ítélte a Nagydíjat, de hozzátette, hogy nem ez volt az oka, hogy támogatta a kanadai alkotást. „Nagyon tetszett nekünk a film. Az elejétől meghallottuk a rendező különleges hangját. Boldog vagyok, hogy léteznek olyan rendezők, akik a saját útjukat járják, másfajta filmeket csinálnak, mint amilyenek korábban készültek” – hangsúlyozta a magyar zsűritag.

Az egyik leginkább vitatott díj a női alakításé, amelyet a Fülöp-szigeteki Jaclyn Jose vehetett át Brillante Mendoza Ma’Rose című dokumentarista módon forgatott filmjének főszerepéért, amelyet több kritikus is epizódszerepnek tekintett. „Ez egy nagy szerep, ő viszi végig a filmet, nekem megszakadt a szívem” – mondta Donald Sutherland kanadai színész. Dán kollegája, Mads Mikkelsen szerint „csodás színésznőről” van szó, aki egyáltalán nem epizódszereplő a filmben.

Venczel Katalin
Forrás: MTI