Brunner Tamás ügyvédként dolgozik. Olyan szerző, aki több műfajban is alkot. A Kánkán hármasban, de kié a nyakék, a Szóljatok a portásnak és a Virágbolt című bűnügyi játékait már több helyen láthatta a közönség. Szépprózai kötetei, melyek A torony és Alíz, a dizőz és más történetek címmel adták ki, szintén a krimi lehetőségeit feszegetik.

Az Ötórai gyilkosság című darabját most felolvasó-színházi formában tekinthetik meg a nézők. Ez a mű mindeddig nem került színre. Katona Imre rendező elárulta, a darabot most oly módon mutatják be, hogy az előadás bizonyos értelmű beavató színházi élményt is hordoz magában. „Brunner Tamás behatóan ismeri a nyomozati eljárás műhelytitkait. Történetei viszont gyakran játszódnak valami ismerős, ám beazonosíthatatlan európai országban, kicsit délen, kicsit északon – nehezen tudnánk megmondani, hogy merre. A helyszín nem is fontos, hiszen a történet a lényeg. A szerző kitűnően tudja szerkeszteni a párbeszédeket, melyek pontosan hordozzák a szereplők karaktereit, eleven módon tárják fel a változó helyzeteket, frappáns és elegáns stílusban hangzanak el” – hangsúlyozta a rendező.

Az Ötórai gyilkosság egy szállodában történt gyilkosság nyomozása. Mindenki gyanús, és mindenkinek oka volt megölni az áldozatokat. A szereplők a legváltozatosabb részeiből érkeznek a világnak és a társadalomnak, azért, hogy egy délután kiderüljön, ki közülük gyilkos, ki áldozat, és miért történnek láthatóan sorsszerűen a dolgok így ahogyan történnek.

Részlet az előadásból: „A Treff Király Hotel recepciósa a szeme sarkából figyelte a vendégeket, akik beléptek a szálló halljába, miközben apró bejegyzéseket tett a pulton előtte heverő vendégkönyvbe. Nem sokan voltak most, akik ezt a hotelt választották a víkendre. Talán az időjárás volt az oka, a hétvége nem sok jóval biztatott, havazást jósoltak. A szálloda, közel a határhoz, a hegyek között, egy völgy végében állt, ott, ahol a hegy elhatározza magát, és az égbe szökken, holott egészen addig csak tétova domb volt. Nyaranta kiránduló családok gyerekekkel, telente gazdag sízők a szeretőikkel vendégeskednek erre. Most így ősz végén csak néhányan tévednek a szállodába, hó még nem volt, és a sáros lejtők nem kedveznek a túrázóknak sem. Ám aki szereti az elszigeteltséget, aki magányra vágyik, vagy akinek titkolnivalója van, annak első rangú ez a szálló, és ez a november végi idő is éppen alkalmas.

A hallba egy férfi és egy nő lépett be az imént. Tegnap érkeztek, az autót, egy kétüléses Mercedes sportkocsit a nő vezette. Nem sok csomaggal jöttek. Elfoglalták a szobájukat, és ki sem mozdultak onnan egészen a mai nap délutánjáig.

A recepciós most intett a pincérlánynak, aki a körmeit reszelgette elmélyülten a pultnál. Intett, hogy mozduljon, és vegye gondjaiba az érkezőket. A lány lustán nyújtózott, mint aki álomból ébred, eltette a reszelőt, felpróbált egy mosolyt a bár tükrös polcán, megigazította fekete haját, és az érkezőkhöz lépett. Most tehát négy óra van. Már sötétedik. Rövidesen itt a teaidő. Odakinn éppen esni kezdett a hó. Alkalmas idő egy gyilkosságra.”

Katona Imre – aki ezúttal egy személyben tölti be a dramaturg, díszlet, jelmez, fény, zene és rendező szerepkörét, ráadásul még egy kisebb szerepet is alakít – három évtizeddel ezelőtt már hozott létre emlékezetes produkciót a Pécsi Nemzeti Színházban Agatha Christie A tíz kicsi néger című darabjának előadásával, mely a műfaj hazai térfoglalásában korszakos jelentőségű volt.

Varga Róbert
Soproni Petőfi Színház