Parfüm vagy méreg?


Ki tudná eldönteni, hogy parfümöt, valami illatos olajat vagy éppen mérget tartottak ebben a kecses üvegamforában, amit 2000-ben, Fenékpusztán a déli erődfalnál, a 141-es számú sírból fordított ki a régészek ásója. Amit a Balatoni Múzeum munkatársai digitalizáltak 3D-ben, és töltöttek fel a MaNDA adatbázisába.

A fenékpusztai, pontosabban valcumi későrómai erődítményről és a civilizáció népvándorlás kori továbbéléséről már többször is írtunk ezeken a hasábokon. A római technológiákat használó kézművesség produktumai mellett éppen a város kereskedelmi központ jellegéből is adódóan olyan sírmellékletek is előkerülnek Keszthely határában, amik valószínűleg nem helyben készültek. A most vizsgált fúvott üveg amfora kidolgozottsága, formai tökélye is komolyabb, nagyobb múlttal rendelkező műhelyre utal. A rómaiak Krisztus után 20 körül kezdték el használni tömegével ezt a technikát, de a titokzatos etruszkok tombáiban (sírjaiban) már találtak fúvott üvegeket. A birodalomban Rómán és a keleti területeken kívül Hispániában, Galliában voltak huták, de Köln (Colonia) városa is üveggyártásáról volt híres. Pannónia provinciában Aquincumban, Savariában és Szőnyben (Brigetio) alapították a második század végén az első műhelyeket. Amikben az edények mellett nagy számban állítottak elő színezett üveggyöngyöket is, amelyeket a helyi felhasználás mellett a barbároknak értékesítettek nagy tömegben. (Ugyanakkor a szarmatáknak már saját gyöngykészítő műhelyei voltak.)

Az üvegfúvás technikája végül is nem sokat változott a századok folyamán, a 2000-ben előkerült amfora elkészítéséhez is nélkülözhetetlen volt a 2-3 méteres fúvócső, vagy pipa használata, és természetesen kellett hozzá egy jó, egészséges tüdő is. Mert a magas hőfokon megolvasztott üvegmassza, olvadék, ami a 1,5-2 centiméter átmérőjű acélcső végére ragadva fúvással, forgatással vagy lóbálással nyeri el alapformáját, amit aztán különféle eszközökkel fogókkal még tovább lehet alakítani. Emellett már a kezdet kezdetén használták a formába fúvás technológiáját, amivel mindenképpen tetszetősebb, szimmetrikusabb eredményt lehetett elérni. Talán így készült az általunk most vizsgált zöldes edényke is, amit felső pereménél és talpánál díszítettek is. Ha a nagyító funkciót használjuk, megfigyelhetjük, hogy a folyamat végén felragasztott füllel már siettek, nem is sikerült olyan szépre, mint az üvegtest. Amiben a méretekből következtetve egykoron illatszereket, vagy éppen mérget tarthatott tulajdonosa.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu

2016.05.10