Jókai Anna: Ne féljetek

Eszmecsere egy sikerkönyvről és egy életútról a könyvfesztiválon

Nem túl nagyszámú, de elkötelezett rajongótábor gyűlt össze a Millenáris Park Supka Géza termében a 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon április 23-án, hogy Jókai Annával találkozhasson. A szerző Ne féljetek című regénye 1998-ban jelent meg először, s zajos sikert aratott, s arat ma is. A fesztiválon a 27. kiadás megjelenése alkalmából találkozhattunk az írónővel.

A beszélgetést vezető Mezey Katalin felidézte a szerző 1998-ban elhangzott mondatát: „Ez lesz az utolsó könyvem”. Az azóta eltelt idő alatt megbizonyosodhattunk arról, hogy ez a jóslat nem vált valóra. Merre tart most az írói életútja, és mit várhatunk tőle a közeljövőben? – kérdezte a moderátor.

Jókai Anna a válaszát kis kiigazítással kezdte, mert ő nem arra gondolt akkor, hogy soha, semmit nem fog írni, hanem arra, hogy fikciós műre, regényre nem készül a továbbiakban. Annak ellenére gondolta ezt, hogy a Ne féljetek fogadtatása egészen frenetikus volt. Ő maga sem értette, s a közönségtől sem kapott igazán megfogható választ arra nézve, hogy miért éppen ez a könyv az, amely ilyen sokakat megérint. A regény az öregedés, az elmúlás kérdését járja körül négy ember szemszögéből – mindenkit érintő, de korántsem könnyű téma. A Ne féljeteket esszék, tárcák, elmélkedő írások sora követte. 2007-ben jelent meg aztán a Godot megjött című regénye, amit ma a legfontosabb könyvének érez. Aki ezt kézbe veszi, és elolvassa, az tulajdonképpen bölcseleti, szakrális végrendeletével szembesül. Öt esztendő elteltével született meg egy újabb nagylélegzetű mű, az Éhes élet című regény, amit Jókai Anna témája és hangvétele alapján a Ne féljetek testvérregényének nevez.

Hogy most min dolgozik? Azon a memoáron, melyet valóban az utolsó kötetének szán. A könyv címe már megvan: Átvilágítás. A mű várhatólag 2017-ben fog megjelenni. Jókai Anna kritikus embernek gondolja magát, most magával szemben is megpróbál az lenni. Szeretné elkerülni a megszépítő messzeség okozta torzítást. Őszinte és szókimondó könyvet akar írni, olyat, ami tulajdonképpen a tisztítótűz szerepét tölti be itt, ezen a világon. Igen, ez egy szenvedő ember könyve lesz, aki visszatekintve tisztábban látja hibáit, megpróbál azokkal szembenézni, és nem feledkezik meg arról, hogy ha nem is a végállomás, de az „átszállás” napról napra közelebb van.

A Széphalom Kiadó vendége volt ezen a beszélgetésen Tenke Sándor irodalomtörténész is, aki nagy munkában van, a Jókai Anna breviárium második kiadását rendezi sajtó alá. Az első kiadást 2005-ben vehették kézbe az olvasók, s a szerkesztő az azóta megjelent művekből válogat szemelvényeket. Mezey Katalin kérésére, miszerint Milyen változásokat fedez fel a most olvasott szövegek és a korábbiak között?, Tenke Sándortól elgondolkodtató választ kaptunk: nem csak az írások témájában fedezett fel hangsúlyeltolódást – nagyobb hangsúlyt kap a közösség, a család, az ember és az író felelőssége. Jókai Anna sokkal többet foglalkozik a kapcsolatok témájával: az ember és ember, ember és Isten közötti viszonnyal, munkáiban sokkal erőteljesebben jelenik meg a transzcendens dimenzió és a spiritualitás. És ami igen szembetűnő: a megváltozott stílus. A megfogalmazás melegsége, a lényegre törekvés, a mondandó sűrűsége. A készülő idézetgyűjtemény majdani olvasói ezzel az új anyaggal együtt a gazdag életmű igazi esszenciáját vehetik majd kézbe.

Berente Erika
Fotók: Vas Balázs

2016.04.28