A remek elbeszélőtechnika, az ízes, de érthető nyelvezet és élvezetes anekdotái is a megírásuk idején a hatvanadik életéve felé járó, sokat látott ember munkái mellett szólnak, aki korának talán a legismertebb magyarja volt a világban. Ezt az ismeretséget a tiszaeszlári várvád kapcsán végzett ügyvédi tevékenysége, a vádlottak felmentése hozta meg neki, de ne szaladjunk ennyire előre. Az 1842-ben Mezőszentgyörgyön a napvilágot meglátó, a főnemesi családdal csak névrokon Eötvös Károly útja is meg van határozva, mi más is lehetne, mint jogász, vármegyei hivatalnok egy olyan világban, amikor néhány pálya volt csak igazán nyitva a nemesség számára. Eötvös még a tanulmányai alatt belekeveredik az Almássy-féle összeesküvésbe, így majdnem meghiúsul a jogászi/hivatalnoki pálya, de a rokonság a segítségére siet. És ez a népes, a Bakonyra koncentrálódó família lesz az, ami kiáll máskor is mellette, és a köreiben hallott és átélt történeket pedig irodalmi munkásságának szilárd alapját adják. A jogi vizsgák letétele után, a kiegyezés évében már Veszprém vármegye alügyészeként ténykedik (innen jönnek bűnügyi történetei), majd négy év után a királyi ügyészi kinevezéssel dolgozik a megyei igazság érdekében.

Mégpedig olyannyira tehetségesen, hogy egy év múlva már a Deák-párt színeiben ott ülhet a Képviselőházban. Politikai pályafutása kisebb megszakításokkal egészen az 1900-as évek elejéig tart, mindvégig következetesen az 1848-as alapokon marad. (1892-től kezdődően három évig a Függetlenségi Párt elnöke is volt.) 1977-ben Deák unszolására végül Pestre költözik, nézeteit, elképzeléseit előbb a Pesti Hírlap, majd az Egyetértés című pártlap vezércikkeiben fogalmazza meg. Ha pedig valaki személyesen is találkozni akar vele, akkor az Oktogonon lévő Abbázia kávéház egyik sarokasztalánál szinte minden este megtalálhatja. Népszerűsége oly töretlen, hogy van év, amikor húsz kerületben is jelölik képviselőnek. Ebben csak az 1883-as esztendő hoz változást, amikor 41 évesen az Izraeliták Országos Irodájának a megbízásából, fellépve a „gyilkos ostobaság ellen”, elvállalja a vérvád miatt bíróság elé állított 15 ember képviseletét. A nyíregyházi perre (június 20. – augusztus 3.) az ország mellett az egész világ is figyel – már ekkor olyan fenyegetéseknek, támadásoknak van itthon kitéve, hogy munkatársaival együtt testőrök vigyáznak rá. A felmentő ítélet után pedig többek között honoráriumának elképesztő voltát is terjesztik, így nem is meglepő, hogy népszerűsége jelentősen csökken, nem versengenek már a választókerületek, hogy kinek legyen a jelöltje.

A per történetéről szóló háromkötetes munkája 1904-ben jelenik meg (a PTE Egyetemi könyvtárának Digitális Univerzumában elolvashatók), válaszul a vizsgálóbíró, Bary József is megírja később az emlékiratait. Máig legolvasottabb művének is van valós alapja: egy 1875-ben, negyedmagával a Balaton körül tett utazás. Ennek emlékei, a sok hallott történet és persze a vármegye érdekesebb bírósági esetei adják a mű alapját, ami íróként is híressé tette. A Révai kiadó 27 kötetben adta ki életének utolsó 15 esztendejében megírt munkáit. És ezekben az években is ott ül a „Vajda” – mert így nevezték barátai és ellenfelei is – az Abbáziában, és sokan hallgatják a történeteket és a tanácsokat egészen 100 évvel ezelőtti haláláig.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu