Itt, Győrben mi szeretjük Egressy Zoltánt, kedvenc dramaturgunkat, aki először színdarabjaival lopta be magát szívünkbe – ki ne ismerné például a Portugált –, majd mikor megpróbálkozott a regény műfajával, ugyanolyan lelkesen fogadtuk azokat is, hiszen kiderült, hogy egyéni hangjával, egyedi gondolataival, olvasmányos stílusával, profi szerkesztéssel és szerethető karaktereivel legalább olyan kitűnőek, mint a drámái.

Több könyvbemutatót, beszélgetést is láthattunk-hallhattunk már az íróval, ahol mondott szépeket-jókat-érdekeseket, beszélt magáról, művészetéről, de számomra ez volt az első alkalom, amikor a szó szoros értelmében sziporkázni láttam. A humora lehengerlő volt, válaszai könnyedén, lazán és azonnal jöttek, de a spontaneitás mögött érezni lehetett, mennyire fontos számára a munkája. Ehhez persze olyan partner kellett, aki intelligenciájával, érzékenységével, lényeglátásával és profizmusával sorban adja neki a magas labdákat. Pedig nem volt könnyű dolga Alindának, hiszen hiába készült fel tisztességgel a regényből, Egressy már a beszélgetés elején leszögezte, hogy spoilerezés nem lesz, mert azok számára, akik még nem olvasták, „lelőné a poént”. A műsorvezető azonnal alkalmazkodott a helyzethez, s a cselekmény helyett a szereplőkről, a mondanivalóról, s a 2011-ben megjelent Szaggatott vonalhoz való kapcsolódási pontokról kérdezte (melynek ismerete nélkül is tökéletesen olvasható a könyv).

A regény Mátyás Anna, harmincnégy éves budapesti anyakönyvvezető monológja, melynek segítségével bekerülünk gondolatainak belső birodalmába, s nagyon hamar kiderül, hogy valami nincs itt rendben… S ehhez minden hetedik fejezetben felbukkan egy rejtélyes barátnő, Jócsajeszter, aki a főhősnőénél bátrabb, szabadabb, lazább világot képviseli, s jól ellenpontozza, valamint saját magával is szembesíti a boldogtalan, sérült lelkű, magányos, útkereső, mindent gyászoló, talpa alól talajt vesztett Annát. Megtudhattuk, hogy azt volt a legnehezebb elérnie a szerzőnek, hogy a főszereplő furcsaságairól ne tudja azonnal eldönteni az olvasó, hogy valós dolgok-e vagy képzeltek… És persze előkerül a szarvas is, valamint Azrael, a halál angyala… Sikerült is felcsigázni a közönség érdeklődését, főleg, hogy a szarvas-motívum kapcsán személyesebb vizekre evezett Alinda („Nincs neked egy kis szarvas-fóbiád?” „Már nincs, kiírtam magamból.”), s írói szokásairól, módszereiről, valamint jövőbeli terveiről kérdezte az írót.

Egressytől egyszer azt kérdezte az egyik barátja, hogy minden rendben van-e vele, mert az összes karaktere negatív… pedig nem is, csak a főszereplők :). És valóban, jellemzően problémásak a hősei („ez nem igaz!, a mellékszereplők teljesen normálisak”), de ettől emberközeliek, s ennek segítségével ábrázolja, mutatja be az aktuális témát. Drámát és regényt is ír, s mindkettőt kedveli, bár teljesen különböző írástechnikát követel a két műfaj. Most pillanatnyilag a próza áll hozzá közelebb, de regényírás közben használja a színdarab műfajából fakadó korlátokat és szabályokat (maga készít ilyeneket a prózához), mert segítik az alkotásban. Örül, hogy több műfajban is tud jót írni, de egyszerre csak egyfélével tud foglalkozni. Következő munkája egy darab lesz a győri színháznak, s azt tervezi, hogy a novelláskötete összes szereplőjét beleszövi… Mi kíváncsian várjuk, hiszen kedveljük sokoldalúságát, sokszínűségét és bevállalósságát, amelyről a győriek újfent meggyőződhetnek, hiszen a szombat este bemutatott Beatles.hu-ban – melynek ő a dramaturgja – kipróbálja magát színész szerepkörben is…

tmoni
Fotók: Vas Balázs