Pedig hol vannak már azok a kezek, akik mondjuk Magyar Benigna imádságos könyvét másolgatták az 1490-es évek elején, Vázsonyban, a pálos kolostorban, amelynek romjairól Révhelyi Elemér révén láthatunk régi fotókat a MaNDA adatbázisában. És amit Magyar Balázs, Mátyás egyik legtehetségesebb és legtöbbször bevetett hadvezére közösen alapított kedvelt vejével, Kinizsi Pállal az ismert lakótoronytól vagy 300 méterre, valamikor 1480 és 1483 között. A költségeket a legenda szerint egy gazdag török fogoly váltságdíjából fedezték, de az biztos, hogy a kor szokásai szerint járt el a két alacsony sorból az ország legfőbb méltóságai közé emelkedő ember: biztosították a rangjuknak megfelelő temetkezési helyet, és persze a szerzetesközösség imái révén az örök életben is reménykedhettek. (A korszak krónikái, forrásai amúgy pozitív képet festenek a két jeles személyiségről, talán csak Kinizsi volt a szokottnál keményebb, mikor 1494-ben felelősségre vonta a nándorfehérvári várat a töröknek átjátszani szándékozó katonákat.) Magyar és Kinizsi egész életükben a királyt és a hazát szolgálva hol Morvaországban, hol pedig a déli végeken hadakoztak, ritkán térhettek csak meg pihenni Vázsonyba, vagy más birtokaikra. Kinizsit viszont itt helyezték végső nyugalomra 1494 novemberének végén, miután elesett a török által elfoglalt Szendrő ostrománál.

Nagyvázsony az 1930-as, 1940-es években, Révhelyi Elemér fotóin (forrás: Kuny Domokos Múzeum/MaNDA adatbázis)

Ő volt az a magyar hadvezér, aki pályafutása alatt egyszer sem vesztett csatát, Magyar Balázs beosztottjaként emelkedik ki az ismeretlenségből Mátyás sikeres 1468-as morvaországi hadjáratában, ami a cseh királyi cím megszerzését eredményezte. Kinizsi pedig szolgálataiért 1472-ben Vázsony várát kapja a nagy királytól. Közvetlen felettesétől, Magyartól, aki állítólag a fiává is fogadta, pedig Benigna lánya kezét nyeri el 1480-ban. Az 1450-es évek közepén született arának két imádságos könyvet is készítenek a pálos atyák, közülük az 1493-ra elkészülő Festetics-kódexként emlegetett az ismertebb. A négy vázsonyi, pálosok által másolt kódex között van még egy veszprémi apácáknak készített munka, és 1518-ra készül el a kolostortól pár kilométerre északra található Csempelyben lakó Simonnak a kódexe is. Csempely Veszprém török által történő elfoglalása után (1552) néptelenedik el, a vázsonyi kolostor sem áll már ekkor, azt a magyarok robbantják fel, hogy a török ne tudja megerősíteni, várként használni. A pálosok már jóval korábban, Székesfehérvár eleste (1543) után elmenekültek az épületekből, a robbanás által szétvetett falak köveit előbb a vár megerősítésére használták, majd a békésebb korokban a falu házaiba építették be.

Nagyvázsony az 1930-as, 1940-es években, Révhelyi Elemér fotóin (forrás: Kuny Domokos Múzeum/MaNDA adatbázis)

Hogy aztán annyi más egyházi építményhez, kolostorhoz hasonlóan miért nem tűnt el nyomtalanul ez az építmény, nem tudjuk. Az biztos, hogy jól meg volt építve, a közeli Tálodról áttelepülő pálosok (1200-as évek végén itt épült kolostorukat a ferenceseknek adják át) impozáns méretű, 31 méter hosszú és 9 méter széles templomot építenek a kolostor oldalába. A gótikus hálóboltozatú Szent Mihály templom legépebb részét, a keletre néző szentélyét nézve könnyen elképzelhetjük annak hajdani pompáját. Ebben segít bennünket a Révhelyi Elemér által rögzített rekonstrukciós rajz is. A történethez még hozzátartozik, hogy Kinizsinek nem született utóda, a mohácsi csata évében jobblétre szenderülő Bengina második férjét, Horváth Márkot is a levegőbe repített templomba temették el. Kereki Gergely, a harmadik férj pedig megcsalta az úrnőt, ezért ki lett hajítva – a vár tetejéről. Kinizsi nyughelyét ugyan 1706-ban feldúlták, de sodronyingét és kétkezes kardját a Nemzeti Múzeumban, vörösmárvány szarkofágját pedig a vázsonyi lakótoronyban láthatjuk.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu