Hároméves korában kezdte a hegedülést, első tanára Sigmund Anker volt. Hét évesen mutatkozott be a közönség előtt, Mendelssohn hegedűversenyével a San Francisco-i Szimfonikus Zenekarral, annak székhelyén. Sidney Ehrman ottani jogász felfigyelt a csodagyerekre, és támogatta taníttatása és utazásai költségeit. Így került Európába és tanulhatott Enescu és Busch hegedűművészektől. A következő néhány évben végigturnézta Európát a legjobb zenekarokkal, mindenhol ámulatba ejtve hallgatóit.

Tizenegy évesen mutatkozott be a Carnegie Hallban, Beethoven hegedűversenyét játszotta Fritz Busch vezényletével. A közönséget és a kritikusokat is megragadta kivételes zenei intelligenciája és érzékenysége. Az egyik koncertje után Albert Einstein meghatottan állt fel a nézőtérről, és a pódiumon át egyenesen odalépett hozzá: „Most már tudom, hogy van isten a mennyekben”.

1935-ben tette meg első világ körüli útját, ennek során tizenhárom ország hatvanhárom városában 110 koncertet adott. Két év szünet után, 1937-ben visszatért a koncertpódiumra, rendkívüli mesterségbeli tudásról téve tanúbizonyságot, miközben nem veszítette el az intuitív művész érzékenységét sem.

A II. világháború alatt több, mint 500 alkalommal játszott a szövetségi erők katonáinak, és Benjamin Britten angol zeneszerzővel a bergen-belseni koncentrációs tábor túlélőinek is adott koncertet. Németországban Wilhelm Furtwänglerrel is dolgozott, hozzájárulva a náci-szimpátiával vádolt karmester rehabilitációjához. Támadták emiatt is, majd később akkor is, amikor az egyik afrikai országban nem fogadta el, hogy a színes bőrűek nem mehetnek be a koncertjére. Bevallotta, hogy a békéért vívott küzdelmei nem hoztak igazán sikert, ő mégis mind tudatosabban vállalt közéleti szerepet, mind többször állt ki az igazságért.

Mély emberségéért Menuhint több ország becsületrendjével is kitüntették, és számos lovagrend tagjává választotta. Erzsébet királynő tiszteletbeli lovaggá ütötte. Megkapta a Nehru Békedíjat is a nemzetközi megbékélésben vállalt kiemelkedő szerepéért. 1969-ben titkos szavazással az UNESCO Nemzetközi Zenetanácsának elnökévé választották, és a későbbiekben többször is elnyerte ezt a címet.

1949-es fellépésén, a Luzerni Szimfonikus Zenekarral, találta meg igazi, egyéni stílusát, fejlesztette ki különleges technikáját és hangvételét.

Az új zenészgeneráció támogatásának is elkötelezettje volt, iskolát alapított Stoke d’Abernonban, Surreyban, Gstaadban, Svájcban, és többek között létrehozta a „Live Music Now” jótékonysági szervezetet. Tanítványai közé tartozik például Nigel Kennedy és Erdélyi Csaba magyar brácsaművész is.

Menuhin a zene több stílusát is kedvelte, jazz-felvételeket készített többek között Stéphane Grappellivel, és a kelet zenéjéből Ravi Shankar szitárművésszel. 1985-ben megkapta a brit állampolgárságot. Surrey megyétől bárói rangban részesült, és élethosszig tartó peer címet kapott. 1990-ben életművéért kitüntették a „Glenn Gould” díjjal is.

Kedvelt zeneszerzői sorába tartozott Bartók Béla is, aki az ő felkérésére írta a Szonáta szólóhegedűre című művét, amelyet természetesen Menuhin előadásában ismert meg New York közönsége 1944-ben, majd a magyar közönség 1946-ban.

Ahogy idősödött, egyre filozofikusabban közelített az élethez, egyre gyakrabban mélyült el a napi események átgondolásában és értékelésében.

„Magas kort elérni és közben megőrizni az értelmet, humort, viccet és kedvességet, talán ez a legszebb ajándék, amit az élet adhat.” Nemcsak a 20. század zeneművészete, hanem maga a század is nehezen képzelhető el nélküle, hiszen nem csupán művész, hanem gondolkodó is volt.

Yehudi Menuhin javasolta 1975-ben, hogy október 1-én tartsák a zene világnapját. Az első alkalom tiszteletére köszöntőt írt. Ennek részletében megfogalmazódik ars poeticája, melynek középpontjában a testvériség és egyetemesség eszméje állt.

„Szavakkal már nagyon sokszor visszaéltek, különösen a korunk társadalmában egyre növekvő tudatlanság következtében. A zene azonban továbbra is módot ad arra, hogy az emberek ma is megértsék egymást, amikor az emberiségtől a múlt előítéletei távolabb állnak, mint valaha, de megerősödve kerülnek előtérbe azok az örök értékek, amelyek mindig részét képezték bármely nép minden művészi megnyilvánulásának. Az igazság, ami a világ minden népművészetében, zenei stílusában, ezernyi színben mutatkozik meg, képessé tesz bennünket arra, hogy egyetértésre jussunk egymással.”

Összeállította: Szabados Éva

A Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér kínálatából:

Yehudi Menuhin saját írásai:

• Befejezetlen utazás: életem emlékei / Yehudi Menuhin 785 M 53
• Életreceptek: egy világjáró hegedűs gondolatai, gyakorlatai és elmélkedései / Yehudi Menuhin 613 M 53
• Az ember zenéje / Yehudi Menuhin, Curtis W. Davis 780 M 53
• Violin: Yehudi Menuhin hat hegedűleckéje / Yehudi Menuhin 781 M 53
• Hódolat és tisztelet (megemlékezés Kodály Zoltánról) /  Yehudi Menuhin
• Muzsika, 1972. (15. évf.) 12. sz. 2. old.

Zenei és hangzó dokumentumok:

karmesteri munkásságából

• Solo Cantatas & Vocal Works L12-B12
• Vadim Repin L18-R58

előadóművészként

• Menuhin; Hg. Sir Yehudi Menuhin L18-M53
• Masters of the Strings L18-M39
• Violin Concerto & Romances L18-M53
• Furtwängler / Brahms L18-F95

Életrajzi művek:

• Menuhin-varázs / Bruno Monsaingeon (ford. Rácz Judit) 780 M 84
• Yehudi Menuhin / Norman Wymer  780 W 99

Cikkek:

• Antal Imre: Yehudi Menuhin Bartókról (Magyar zene, 1974. (15. évf.) 4. sz. 339-349. old.)
• Breuer János: Búcsú Yehudi Menuhintól (Népszabadság, 1999. (57. évf.) 61. sz. 10. old.)
• Demény Attila: Yehudi Menuhin-Curtis W. Davis. Muzica omului (ismertetés, Korunk, 1985. (44. évf.) 4. sz. 346. old.)
• Devich Márton: A zene erejével – Budapesti MUS-E szeminárium Yehudi Menuhinnal (Muzsika, 1996. (39. évf.) 7. sz. 22-23. old.)
• Eősze László: Kodály Zoltán: „Utam a zenéhez”: A könyv három előszava (Ernest Ansermet, Benjamin Britten és Yehudi Menuhin írásai, Magyar zene, 1967. (8. évf.) 2. sz. 189-191. old.)
• Fábián Imre: Yehudi Menuhin Hepzibah Menuhin (Muzsika, 1964. (7. évf.) 12. sz. 6-7. old.)
• Feuer Mária: Normann Wymer: Yehudi Menuhin (ismertetés, Magyar zene, 1967. (8. évf.) 4. sz. 415. old.)
• Fittler Katalin: Yehudi Menuhin-Curtis W. Davis: Az ember zenéje (ismertetés, Magyar zene, 1982. (23. évf.) 3. sz. 326-328. old.)
• Harcsás Judit: A vonósnégyes győri tagja: Yehudi Menuhin előtt játszik Londonban (Kisalföld, 1996. szept. 30.)
• Kenesei Éva: Irányzatok a külföldi zenei nevelésben (Tanító, 2013. (51. évf.) 8. sz. 28. old.)
• Kocsis Zoltán: A csoda megmarad: Yehudi Menuhin emlékére (Muzsika, 1999. (42. évf.) 4. sz. 3. old.)
• Martin József: Elhunyt Yehudi Menuhin (Magyar Nemzet, 1999. (62. évf.) 61. sz. 18. old.)
• Révész Dorrit: Az ember zenéje – Yehudi Menuhin és Curtis W. Davis varázslata (ismertetés, Muzsika, 1981. (24. évf.) 11. sz. 34-36. old.)
• Rónay László: Yehudi Menuhin-Curtis W. Davis: Az ember zenéje (ismertetés, Kortárs, 1983. (27. évf.) 4. sz. 662-664. old.)
• Solymosi Tari Emőke: Erkölcsöt csak példamutatással lehet tanítani: Budapesti beszélgetés Yehudi Menuhinnal (Parlando, 1996. (38. évf.) 5-6. sz. 1-5. old.)

Forrás:
Wikipédia
https://olvassbele.com/2013/01/06/a-zseni-mindig-aktualis-yehudi-menuhin-befejezetlen-utazas/

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.