Honnan indult Budai Ilona, milyen gyermekkora volt? A népdal, a zene szeretete már akkortól elkíséri?

Egy tanyán születtem, amely Felpéchez tartozott. Egy éves voltam, amikor szüleim beköltöztek Gyömörére. Minden megtartó földi emlékem ehhez a kedves faluhoz köt. Édesanyám és édesapám is nagyon szépen énekelt, nem volt rádiónk, és tévénk is csak tizenhét éves koromban lett. Édesanyám énekkel altatott és énekkel ébresztett, édesapám munka közben dalolt, fütyült, tehát az éneklés örömét a szülői házból hoztam magammal. Nehéz, de szép gyermekkorom volt, sokat dolgoztunk a földeken, kapáltunk, répát egyeltünk, állatokat tartottunk, már korán libákat őriztem a falu melletti réten, de nemcsak én, a többi lánypajtásom is. Énekes játékokat játszottunk, daloltunk szinte egész nap. Gyönyörű egyházi ünnepek részese voltam, ahol mindig szólt az ének, de a szüreteken, az őszi kukoricafosztások alkalmával is. Ez egy gyermek lelkét szépíti, gazdagítja, így voltam ezzel én is.

Milyen kedves emlékeket őriz a ménfőcsanaki gimnáziumi évekből? Hogyan gondol vissza erre az időszakra?

A ménfőcsanaki gimnáziumban kezdtem el a középiskolai tanulmányaimat, akkor, és így visszagondolva is úgy érzem, életem legszebb négy évét köszönhetem ennek az iskolának. Nagyszerű tanáraim voltak, akik tiszta emberséggel és szeretettel irányították a tanulmányaimat, és pallérozták a lelkemet is.

Ki fedezte fel gyönyörű hangját, és hogyan indult el a népdalénekesi pályán? Mikor döntötte el, hogy népdalénekes lesz?

Az, hogy népdalénekes lettem, egyetlen embernek – egy nagyszerű magyar tanárnak –, Asbóth Mártának köszönhetem. Ő figyelt fel a hangomra, s készített fel a megyei és országos diáknapokra, a KI-MIT-TUD, a „Nyílik a rózsa” televíziós vetélkedőkre, vagy a Röpülj páva országos népdalversenyre. Ha ő nincs, akkor egészen más irányt vesz az életem. Örökre hálás leszek neki!

Hol gyűjtött népdalokat és népmeséket?

Az első gyűjtőutam Erdélyben, a mezőségi Széken volt, 1970-ben. Az eltelt közel ötven év alatt sokat jártam Felvidéken, Délvidéken, de még Kárpátaljára is eljutottam, és 1990 után Moldvába is. Sok-sok településen megfordultam Erdélyben, s amikor az ének elfogyott, megszólaltak a mesék. Közel száz mesét is találtam Erdély-szerte, a dalok mellett. Ezekből jelent meg egy válogatás CD melléklettel, Székely mesebeszéd címmel 2002-ben.

Mit jelent számára a tanítás? Melyik korosztályt tanítja?

Harminc éve tanítok az Óbudai Népzenei Iskolában. Európában egyedülálló intézmény, csak népi hangszereket és népi éneket tanítunk. A legifjabb tanítványom 7 éves, a legidősebb 22 éves. Öröm minden perc, amit velük tölthetek, mert érzem a kíváncsiságukat, az érdeklődésüket, a népdal és az éneklés iránti szeretetüket. Így érdemes dolgozni, és nem is fárasztó.

Hogyan fogadják a mai fiatalok a népdalokat, a népzenét?

Az attól függ, ki és hogyan próbálja velük megszerettetni a műfajt. Ha érzik, hogy az ember hiteles, őszinte, akkor figyelnek rá, és örömmel tanulják a népdalokat. De bármi hamisságot éreznek a tanár részéről, akkor elutasítóak. Nincs ok az aggodalomra, sok nagyszerű tanár van, akik vállalják a népzene tanítását.

Mekkora a mai világban a népdalok iránti érdeklődés? Milyen szerepet játszik ebben a szülői ház és az iskola?

Az országot járva nyugodtan mondhatom, nagyon nagy az érdeklődés, hiszen sok helyen folyik az iskolákban néptáncoktatás, ezzel együtt jár az ének, a dalolás öröme is. Gyakoriak a megyei, városi népdalversenyek, ahol nagy számban vannak fiatalok, iskolások is. Nagyon lényeges, hogy mit hoz otthonról a gyermek, a szülők fontosnak tartják-e, hogy dalolgassanak a gyermekeikkel, és az sem mindegy, hogy mit. Az iskolának, a szülői indíttatásnak óriási szerepe van, lám az én példám is mutatja, hogyan tud a kettő egymásra építeni.

Mit tekint élete fő céljának, feladatának?

Életem fő célja még ma is – mint régen – az, ahol csak lehet, terjeszteni és felhívni a figyelmet arra a csodára, amit magyar népdalnak hívunk. Ha nem ragaszkodunk a kultúránk eme szép ágához, akkor egy szomorú, lélek nélküli nemzedék fog felnőni, akit bármilyen idegen kultúra maga alá tud gyűrni.

Sok szép és értékes kitüntetése közül melyikre a legbüszkébb?

Az eltelt évek alatt valóban sok szép díjban részesültem, ezek közül a legkedvesebb a Magyar Örökség-díj, és természetesen mindezek koronája, a Kossuth-díj. Büszke vagyok rájuk, bár az ember nem a díjakért teszi a dolgát, de jólesik, ha elismerik a munkáját.

Milyen érzés hazalátogatni a szülőföldjére és Ménfőcsanakra?

Mindig szívesen jövök haza, egyrészt kicsit nosztalgiázni Ménfőcsanakra, és szembesülni azzal, hogy mennyi tehetséges gyermekünk van. Jó itt lenni! Persze az édesanyámról sem szabad elfeledkeznem, aki mindig, ilyenkor is nagyon vár haza.

Hogyan érzi magát nálunk, a „Hegyalján innen, Sokorón túl…” népmesemondó versenyen?

Ez egy jól szervezett, színvonalas vetélkedő, öröm látni, hogy ebben a furcsa értékvesztett világban még vannak gyermekek, pedagógusok és szülők, akiknek fontos a népköltészetünk eme szép ága, a mesemondás. Remélem, ad még a Teremtő elég erőt és időt, hogy még sokszor részese lehessek ennek a csodának!

Budai Ilona életének fő célja: ahol csak lehet, terjeszteni, tanítani a népdalokat, és elültetni azt a lelkiséget az emberek, a fiatalok szívében, amit ezek a dalok hordoznak; a hitet, az emberséget, a hazaszeretetet és a hűséget. Feladatának tekinti, hogy mélyebb tiszteletet ébresszen e kultúra iránt, amelybe beletartozik az ország, a nép tisztelete, szeretete, és e nép hithez való ragaszkodása. Szeretné kitárni az emberek szívét, hogy észrevegyék: „ha megtagadjuk kultúránkat, amelynek szép ága népi kultúránk, akkor a nép arctalan és színtelen lesz, és nem lesz jövője a Kárpát-medencében”.

Nagyon szép kitüntetéseket kapott – Magyar Örökség-díj, a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje, Életfa-díj –, amelyeket a csaknem 50 éves pályáján elért. A 2016 márciusában kapott Kossuth-díja egész munkásságának a koronája! „Bízom abban, hogy még sokáig szól magyar ének, magyar népdal a Kárpát-medencében” – mondta a díj átvétele után. A művész a magával ragadó és a tradicionális magyar népi kultúra hiteles továbbörökítését szolgáló pályája, a népzenét ismeretterjesztő tevékenységével népszerűsítő előadóművészete és értékteremtő oktatómunkája elismeréseként kapta a díjat. Sok szeretettel gratulálunk neki!

Sulyok Attiláné