Dr. Békési István Peresztegről, szülőfalujáról írt könyvet tett le az asztalra képletesen, és szó szerint is a rendezvényen a beszélgetőtárs, dr. Horváth József igazgatóhelyettes és saját maga közé. A kötet eredettörténete profán: a szerző szűkebb családi köre iránti érdeklődése egyre tágult a felhalmozott új és új információk kapcsán, s így a családtörténeti érdeklődés egyre inkább településtörténetet ígért kirajzolni. A falun belüli, összefonódó emberi kapcsolatok szükségszerűen vezettek a historiográfiai munkához.

Nem szoros értelemben vett kronológiai rendben tálalt történésekről van szó, így ha a településtörténet fogalmi rendszerébe akarjuk sorolni, mindenképpen meg kell állapítani, hogy szokatlan a hasonló jellegű munkákkal egybevetve. Ezt a beszélgetést vezető dr. Horváth József mellett a mű szerzője is megerősítette.

Dr. Békési István családja – anyai és apai ágon egyaránt – Bajorországból vándorolt be valamikor a XVI. és XVII. század fordulóján, új „honfoglalásukban” valószínűleg az erdőirtás motiválta őket. Ezen a vidéken magyar, német és horvát közösség egyaránt élt, a mai Pereszteg két közigazgatási egység integrálásával jött létre. Jobbára mezőgazdasági tevékenység adta a lakosság mindennapi kenyerét. A három nemzet jelenléte egyébként a szomszédos községekre is jellemző. A település a Széchényiek földesúri joghatósága alá tartozott. El kell mondani, hogy a család a kor parancsát megérezve előbbre járt az átlagos főnemesi famíliákhoz képest, ezért itt a jobbágyfelszabadítás az önkéntes örökváltság lehetőségének törvényerőre emelkedésével realizálódhatott.

A szerzőt a könyv megírására az a szándék sarkallotta, hogy ne engedje a „feledés kútjába” végképp elmerülni az általa megélt és a nála idősebb generációk által felidézett múltat. Egyre kevesebben élnek azok közül, akik kortársként, közvetlen szemtanúként megélték a könyv lapjain rögzített múltat. Mégsem a szó szoros értelmében vett történelmi szakmunka, hanem szilánkok a falu múltjából. Figyelemre méltók a sajátos fejezetcímek. Megismerhetünk számos olyan fogalmat, amely a ma embere számára kevésbé vagy nem ismert, a helyi folklór elemei, hagyományok, szokások is visszaköszönnek e könyv olvasása kapcsán.

Pereszteg értelmiségi embereit is kutatta: talált például egy 1742-ben született jogásztanár bencés szerzetest, aki a kalapos király szerzetesrendeket feloszlató rendeletét követően egy vidéki plébánián tevékenykedett, majd amikor I. Ferenc a bencés rendet helyreállítva feltételül a tanítást szabta, visszatért rendjébe és a katedrára. A szerzetest Kovács Pál Rupertnek hívták (ez utóbbi a szerzetesi neve volt). A tudós egyházi férfiú kiemelkedő gyűjtést végzett a helyi szólások és közmondások terén, erről a monográfia írója külön könyvben emlékezett meg.

A köztudatban kevésbé ismert tény, hogy Peresztegen hadifogolytábor is működött szovjet ellenőrzés alatt. Egy egykori levente tábori élményeit tartalmazó dokumentumát sikerült a tábor lakójától a közelmúltban megszerezni, aki sajnos a tábor emlékére szervezett rendezvényt már nem élte meg.

A szülőfalu múltjával kapcsolatban nagyon sok dokumentumot tanulmányozott át Dr. Békési István, valamint olyan általános munkákat, melyek a téma szempontjából jól felhasználhatóak voltak. Igényként merült fel a téma továbbfűzése egy átfogóbb, nagyobb teljességre törekvő szakmonográfia megalkotása. Erre a szerző mellett társként egy, a faluból elszármazott egyetemi tanár közreműködésére lehet számítani.

A beszélgetés zárásaként Dr. Horváth József megköszönte a szerző részvételét, a megjelentek érdeklődését. Képet rajzolt arról, hogyan illeszkedik ez a mű a megyei helytörténeti vállalkozások sorába, majd felhívta a közönség figyelmét a közeljövő színvonalas és vonzó programjaira.

Csiszár Antal
Fotók: Pozsgai Krisztina