Ez nagyon merész haditerv volt (a magára maradt VII. hadtestet megsemmisíthette volna a császári sereg), de Görgei eddigi tapasztalata alapján a nehézkes osztrák vezérekkel szemben érdemes volt megreszkírozni. A pontos menetelési ütemtervet Klapka György, az I. hadtest parancsnoka dolgozta ki. A II. hadtestet Aulich Lajos, a III.-at Damjanich János vezényelte, míg a VII. hadtestnél ez a feladat az önálló vezérként csak április 2-án Hatvannál – győztesen – debütáló Gáspár Andrásra hárult. Ellentétben a korábbi fővezérekkel, Görgei képes volt összefogni alvezéreit, akik tisztelték őt korábbi eredményeiért, miközben el is fogadta javaslataikat. Klapka kiváló vezérkari tiszt volt, Aulich minden helyzetben higgadtan és helyesen döntött, míg Damjanich soha nem hátrált, és ha kellett, brutális erővel volt képes támadni.

Április 2-án Gáspár András seregteste Hatvannál vereséget mért a császáriakra, akik tényleg elhitték, hogy az egész magyar haderővel állnak szemben. Két napra rá azonban a megkerülés gyakorlatilag lelepleződött a Tápióbicskei csatában. Ez az ütközet Klapka határozatlansága miatt csaknem megakadályozta a tavaszi hadjárat kibontakozását, de Damjanich hadteste végül megfordította a csatát, amely így magyar sikerrel ért véget. Windischgrätz császári hadvezér képtelen volt rájönni, hol is van a magyar honvédsereg, így annak előrenyomulását sem volt képes akadályozni. Mindez azért is feltűnő volt, mert összességében az osztrák erők enyhe túlsúlyban voltak (55 ezren a 47 ezerrel szemben), ám képtelenek voltak egy helyre koncentrálni a döntő napokban.

Április 6-án aztán Klapka legelöl haladó hadteste újból ellenségre bukkant az Isaszegtől nem messze fekvő Királyerdőnél. Az égő erdő birtokáért heves harc folyt, amely nem alakult jól a honvédek számára. Görgei csatatérre érkezésekor Klapka éppen visszavonulást rendelt el, mondván. csapatai fáradtak, és kifogytak a lőszerből (a nekik kiosztott lőszer egy része szabotázs következtében puskapor helyett homokot tartalmazott, így a katonák eldobálták a jókat is). Ekkor találkozott a főparancsnokkal. Klapka elmagyarázta a helyzetet, mire Görgei letorkollta, hogy csapatai nagy tempóban hátrálnak, úgyhogy nem lehetnek túl fáradtak, annyi lőszerük pedig még biztosan van, hogy szuronyrohamot intézzenek. Közölte továbbá, hogy Aulich úton van a segítségére, Damjanich pedig tartja az állásait, ma vagy győzni kell, vagy újból visszavonulni a Tisza mögé. Klapka erre megfordította csapatait, majd ellentámadásba ment át. Aulich csapatainak érkezése ténylegesen döntött. A 19 órakor még a császári győzelemnek látszó csata menete megfordult. A honvédek elfoglalták Isaszeget, majd a Királyerdőből is kiszorították az ellenséget. A magyar sereg balszerencséjére a távoli jobbszárnyon a Gáspár-féle VII. hadtest nem támadott kellő eréllyel, így a császári fősereg elkerülte a bekerítést, így súlyos veszteségekkel, de vissza tudott vonulni Pest felé.

Míg a 8 évig tartó Rákóczi-féle szabadságharc alatt a „kurucok” egyetlen nagy csatát sem voltak képesek megnyerni, 1849. április 6-án bebizonyosodott, hogy most más lesz a helyzet. A honvédsereg nem állt le, Görgei ezután egy hatalmas ívű bekerítő hadműveletre vezette katonáit, ezúttal Vácon át Komárom felől kívánt a Pesthez visszavonuló császáriak hátába kerülni. A diadalmenet Vácnál, majd Nagysallónál folytatódott.

A képen Than Mór festményén látható az isaszegi csata.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom:
Hermann Róbert: Az 1848–1849-es szabadságharc nagy csatái. Bp. Zrínyi, 2004

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.