2869

A győr-nádorvárosi kamillus templom

Várostörténeti puzzle – 56. rész

A kamillánus (vagy kamillus, régies használattal kamilliánus) rend tagjai kis kitérő után 1761-ben telepedtek le Győrben, és feloszlatásukig, 1786-ig működtek a városban. Forgách Pál gróf, váci püspök hívta be őket Magyarországra, aki Rómában végezte hittudományi tanulmányait, és itt ismerte meg a Szent-Kamill rendjéhez tartozó szerzetesek áldozatos betegápoló tevékenységét.

Kérelmére két rendtagot küldtek Vácra, Rómából Negretti Fabriciust, Firenzéből pedig De Liancourt Ker. Jánost. Ők 1758 augusztusában érkeztek meg, a váci püspök azonban egy év múlva elhunyt, így a számukra ígért rendház nem épülhetett fel. A következő püspök, Esterházy Károly már nem támogatta letelepedésüket.

A szerzetesek ezután Mária Teréziához fordultak, aki pártfogásába vette őket, és Zichy Ferenc gróf győri püspök támogatását kérte, aki ígéretet is tett befogadásukra. A szerzetesek azzal a kérvénnyel fordultak Győr város tanácsához, hogy míg más lakásról nem gondoskodnak, engedje át nekik Győr-Újvárosban a Szentháromságról elnevezett kórházhoz tartozó és vele összefüggő házat. Ennek fejében kötelezik magukat, hogy a szegényházi betegeket még akkor is, ha pestis ütne ki, szerzetesi fogadalmuknak megfelelően díj nélkül gondozzák azokat. Ezen kívül kijelentik, hogy a kért házra tulajdonjogot nem formálnak, és a győri plébániahivatalnak és egyéb szerzetesrendnek semmiféle jogát nem sértik meg.

Az 1749-50-ben épített kórház hátsó homlokzata a régi Rác-, a mai Bálint Mihály utcában. (Forrás: Petz Aladár: Győr szabad királyi város Szentháromság közkórházának múltja és jelene. Győr, 1929.):

A városi tanács a szegény sorsú betegek ápolásának helyiségeit féltve ragaszkodott az épülethez, majd a bérleti díjhoz is. A kifogások ellenére, a királynő utasítására végül át kellett engedni a szerzeteseknek a kért házat. 1762-ben beköltöztek a két szobás lakásba, amiért 40, később 70 forintnyi lakbért fizettek. A kórház felújítása során, amikor a kamillánusok által lakott részre került a sor, a városi tanács felszólította őket, hogy 1765 Szent György napjáig keressenek másik lakást.

A szerzetesek végleges letelepedésére az akkori Majorok (1848-ban Nádorvárosnak elnevezett) városrészben került sor. Ezt a Dilts Józsefné Stadler Johanna Franciska tekintélyes vagyonáról szóló 1761-es végrendelet tette lehetővé: „Minthogy pedig a külső városrészekben a lelkek száma napról napra szaporodik, azért 2000 forintot hagyok avégre, hogy e külső területen egy kis templom építtessék. Ha azonban e külvárosi lakosok számára más módon épülne a templom, akkor ezen összeg fordíttassék a lakosság közepette emelendő plébánia háznak és a közelében egy tanítói lakásnak az építésére.” További összeget, 4000 forintot tett még a város kezelésébe, hogy ennek kamataiból a lelkész szolgálatait fizessék meg.

Zichy Ferenc püspök a végrendelet végrehajtása során az eléje terjesztett kérésre azt javasolta, hogy az alapítandó lelkészséget legcélszerűbb lenne az Újvárosban működő kamillánusoknak átadni. A városi tanács nem ellenezte ezt a megoldást, de a város a kegyúri jogait a jövőben is érvényesíteni akarta.

Mária Terézia 1765. április 10-i rendeletével közölte, hogy végérvényesen a kamillánusoknak juttatja a Diltsné-féle alapítványt, elrendelte, „minthogy pedig Majorokban sok magyar nyelvű lakos is van, ezért a szerzeteseknek magyar rendtag felvételére kell törekednie”. Ez év május 23-án ünnepélyes beiktatásuk is megtörtént, ahol a szerzetesek és a város közti szerződést felolvasták. Ezek után átadták a kamillánusoknak a Lelovits-féle telket, és a rajta épült tanítólakást, valamint a Diltsné által hagyott 6000 forintot.

A helytartótanács rendeletében összesen hat, magyarul és németül tudó kamillánus rendtag, úgymint négy felszentelt pap és két novícius tartózkodását engedélyezte, ennyi főre tervezhették a kolostoruk megépítését.

A templom építésének pontos ideje nem ismert, a helytartótanács 1766 februárjában kérte be a templom és a kolostor alaprajzát, az elbírálás után valószínűleg 1767 tavaszán kezdődött meg az építkezés. Stengl Marianne kutatásaiból tudjuk, hogy a tervek elkészítésével 1766-ban Froon József katonai építészt bízták meg. 1769-ben már a készülő templom egyik mellékoltáránál istentiszteletet is tartottak, a főoltárt 1772-ben állították fel. A főoltárkép 1780-ban készült el, a Szent Kamillt ábrázoló festmény hátuljára a következő felirat került: „Antonius Capacci Florentinus Pinxit”, azaz velencei Capacci festő készítette. Ő olasz származású művész, aki Győrben telepedett le. Michael Vogler győri lakos készítette a mellékoltárokat és valószínűleg a szószéket is.

1773-ban a kamillánusok megkapták a püspöktől azt a 2000 forintot is, melyet Szentzy püspöki jószágigazgató adott toronyépítésre.

A kolostor építéséről külön nem maradtak feljegyzések, valószínűleg a templommal egy időben készülhetett. Az alapítványokból, azok kamataiból és adakozók pénzéből történt az építkezés, de érdekes módon 1773-ban megszakadtak az ezekre vonatkozó, addig részletesen vezetett feljegyzések.

A torony építését a felső párkánynál abbahagyták, és csak hevenyészett tetőt tettek rá, a kolostor épületét sem fejezték be, valamint kórház megépítésére sem került sor. Németh Ambrus, a téma kutatója azt feltételezi, hogy ennek oka az volt, hogy mivel az uralkodó 1773-ban feloszlatta a jezsuita szerzetesrendet, a kamillánusok azt feltételezték, hogy ők is hamarosan erre a sorsra jutnak. 1782-ben, amikor II. József több szerzetesrendet eltörölt, a kamillánusok eladták téglakészleteiket is.

A kolostor főnöke superior címmel Negretti Fabricius volt, helyettese De Liancourt Ker. János. Az évek során a szerzetesek száma a magyar rendtagok belépésével szaporodott. „Külső működésük istentisztelet tartásából, szentbeszédek tartásából, betegek látogatásából, gyámolításából és végső szentségekkel való ellátásából és az iskolás gyermekek vallástanra való oktatásából állt.” (Németh Ambrus). Buzgóságukat a hívők adakozások sorával hálálták meg, amelyekkel a szerzetesek jól gazdálkodtak.

A Szent Kamill-rend feloszlatására ténylegesen 1786 végén került sor. II. József rendelete a győri kamillánusokat is az eltörlendő rendek közé sorolta, nem lévén kórházuk a fő foglalkozásuk sem a betegápolás volt. Ekkor készült kimutatás a vagyonukról. A feloszlatott rendház 24000 forintnyi vagyonát a vallásalapba utalták át.

Öt hónap türelmi idő után a szerzeteseknek el kellett hagyniuk a kolostort. Ötük közül az egyik volt kamillánus, Gassner Antal azt a megbízást kapta, hogy míg a kamillánus templomnak és kolostornak plébániává alakítása nem történik meg, addig maradjon helyén, és végezze tovább a teendőket.

1789 végén a templom és a kolostor Győr város kegyurasága alá került, amely plébános-választási jogán Gassner Antalt választotta meg Majorok (Nádorváros) első plébánosává. E feladatot 1803-ig, haláláig látta el. Majorok területét 1856 lakossal kihasították a belvárosi plébánia területéből, és önálló plébániát hoztak létre.

Az elkövetkező időkben járványok, tűzvész nehezítette a városrész lakóinak életét. 1835 júliusában egy villám a templom homlokzatán álló ideiglenes fatoronyba sújtott, mely a következő pillanatban már lángokban állt, a harangok megolvadtak, a templom erősen megsérült. A tűzeset után a kamillánusok által az első párkányzatig fölépített tornyot is befejezték. Ez először lépcsőzetes tetőt kapott, amelyet 1839-ben csúcsalakú tetővel fedtek be. Ez 1881-ig állt így, akkor a tetőt újra leszedték. A tűz után Asztl János kanonok toronyórát és gyertyatartókat ajándékozott a templomnak. A megolvadt harangok helyett nagyobbakat öntettek. A 4 mázsás nagyharangot 1842-ben Szodfried József adományozta, a másik 4 és 2 mázsásat Győr városa adta.

Szükségessé vált a rossz állapotú épület teljes restaurálása. Tóth Antal plébános a renováláshoz adományokat gyűjtött, az adományozókat a Győri Közlönyben rendszeresen megjelentették.

Győri közlöny, 1864. november 17.:

Győri Közlöny, 1864. december 18.:

A gyűjtött adományokat a város kiegészítette, így 1865 áprilisában megkezdhették a renoválást. Ez év október 8-án szentelte fel Simor János püspök a felújított templomot.

Győri Közlöny, 1865. október 12.:

1881-ben a torony bádogtetejét leszedték. Egy év múlva, 1882. július 23-án az újonnan feltett tetőre a keresztet felhelyezték. A rézöntő munkákat és a kereszt feltűzését Hauzer György végezete, az ácsmunkákat a Hets testvérek. A torony golyójában történelmi dokumentumokat, emlékeket helyeztek el.

Győri Közlöny, 1882. július 23.:

1889-ben ünnepelték a nádorvárosi plébánia 100 éves létrejöttét – mivel az Győr kegyúri joga alatt 1789. szeptember 10-én jött létre. Az 1890-es években a város újabb renoválást hajtott végre, a plébániaházat is átjavíttatta.

A plébániatemplom 100 éves történetét Tóth Antal plébános írta meg:

A városrész fejlődésével, a lakosok számának növekedésével a lelkipásztori munka is egyre több lett. A Winter Antal által 1872-ben alapított leányárvaház is a plébániához tartozott, valamint a Nádorvárosba telepített Szentháromság kórház lelki gondozását is ellátták 1931-ig (a kórházi lelkészség megalapításáig.)

Templombelső az 1930-as évekből (forrása: Bedy Vince: Győr katolikus vallásos életének múltja. Győr, Győregyházmegyei Alap, 1939.):

A plébánia későbbi történetében szomorú esemény történt 1945. március 28-án. Szalay Alajost, a Szent-Kamillus egyházközség segédlelkészét egy orosz katona a plébánián agyonlőtte. A plébánián emléktábla őrzi emlékét, melyet az egyházközség hívei állíttattak saját kezdeményezésükből 1997-ben.

Gülch Csaba: A kamillus káplán mártíruma. Hatvan éve: Két katolikus pap áldozata volt a győri szovjet bevonulásnak. Kisalföld, 2005. március 26.:

Felvétel az 1950-es évekből (forrás: Borbíró Virgil-Valló István: Győr város építéstörténete, Bp. 1956.):

2009-ben Kónyáné Kovács Ildikó 14 darabból álló keresztutat ajándékozott a templomnak. 

Kisalföld, 2009. március 4.:

A 2010-es években a templom újabb felújítása vált szükségessé.

Kisalföld, 2013. július 8.:

A felújítás során megszüntették az épület vizesedését, megújult a homlokzat, majd díszkivilágítást kapott a templom és a plébánia.

2010-ben Berkes Gyula plébános kezdeményezésére a plébániára került a torinói lepel egy hiteles másolata. A Jézus szenvedéseire emlékeztető kegytárgyat a plébánia folyosóján tekinthetik meg a látogatók. Magyarországon ez az első olyan másolat, amely a leplet őrző és kezelő, Torinóban tevékenykedő bizottság hivatalos engedélyével készült

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:
Bedy Vince: Győr katolikus vallásos életének múltja. Győr, Győregyházmegyei Alap, 1939.
Csizmadia Andor: A magyar városok kegyurasága. Győr, Győregyházmegyei Alap, 1937.
Gülch Csaba: A kamillus káplán mártíruma. Hatvan éve.  Két katolikus pap áldozata volt a győri szovjet bevonulásnak. In: Kisalföld, 2005. márc. 26. p. 1, 11.
Gülch Csaba: A torinói lepel mása Győrben: a vallási turizmus egyik leglátogatottabb látnivalója lehet. In: Kisalföld, 2010. nov. 17. p. 1., 4.
Harcsás Judit: A keresztút a művész kivételes ajándéka. A tizennégy darabból álló stáción Jézus szenvedése. In: Kisalföld, 2009. március 4. p. 6.
Imre Béla: A kamillánus szerzetesek építették. Megújuló győri műemléktemplom. In: Kisalföld, 1993. június 19. p.10.
Jótékony koncert a templomért. Kisalföld, 2013. július 8. p. 5.ű
Németh Ambrus: Szent Kamill-rendi szerzetesek Győrött (1761-1786). Budapest, Szent István Társ., 1915.
Orbán Márta: Győri emlékhelyek és köztéri alkotások. Győr, Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár, 2006.
Stengl Marianne: Győr műemlékei. Doktori értekezés. Győr, Győregyházmegyei Alap, 1932.
Petz Aladár: Győr szabad királyi város Szentháromság közkórházának múltja és jelene. Győr, 1929.)
Tóth Antal: Győrnádorváros plébániája és templomának története. Győr, 1889.
A források a megyei könyvtár helyismereti gyűjteményében megtekinthetők.

A címlapkép az 1880-as évek végén készült kép, forrás: Tóth Antal: Győrnádorváros plébániája és templomának története. Győr, 1889.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: 
Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom
 – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist  Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten  Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: 
Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás
- 54. rész: A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár
- 55. rész: Blaha Lujza és Győr

2016.03.31
52