3474

A belvárosi-gyárvárosi Meller-féle olajgyár

Várostörténeti puzzle – 54. rész

Az egykori Vásártér (mai Szent István út) nyugati részén épült fel Austerlitz Henrik olajgyára 1877-ben, amely Meller Ignác és Társai Olajgyár néven vált később közismertté. Ezt megelőzően Győr első olajgyárát 1851-ben Győrszigetben a Rábca partján az 1848-ban idetelepült Kohn Adolf sógorával, Austerlitz Henrikkel együtt alapította. Három évig közös vállalkozásukat 1854-től Kohn Adolf egyedül vezette tovább, aki Győrben élt feleségével, Austerlitz Ceciliával egészen 1893-ig.

Austerlitz Henrik Bécsben telepedett le és alapított családot, vállalkozásokat vezetett. Győr képviselőtestületét 1876 végén kereste meg, hogy a Vásárszeren olajgyárat szeretne építeni. Ez a terület a vasútvonalhoz közel esett, ami az áruszállítást olcsóbbá tette és megkönnyítette. A város támogatta az új munkahelyeket létesítő vállalkozást. 1876 decemberében megegyeztek a négyszögölenként 2 forintos telekárban, mely 1877 elején jóváhagyásra került, és az építkezés megkezdődött. 1877 júniusában már fel is épült az olajgyár, melyet Cornwall rendszerű gőzkazánnal láttak el. Az országban itt alkalmaztak elsők között – egyes források szerint elsőként – gőzgépet az olaj sajtolására. Austerlitz Henrik gyárát 1878. szeptember 5-én Austerlitz’sche Oelfabrik mit Dampfröstung néven jegyezte be a Győri Törvényszék.

Győri Közlöny, 1876. december 7.:

Az olajgyár elhelyezkedése a Vásárszeren, térképrészlet 1893-ból:

A modern gépekkel felszerelt gyár megkezdte a termelést, de hamarosan tulajdonosváltás következett be. 1879 októberében, 58 éves korában Austerlitz Henrik Bécsben hirtelen meghalt, és így a Győrben élő örököseié lett a gyár. Meller Ignác olajgyári alkalmazottként nősült be az Austerlitz-családba, és 1880. június 13-án vette feleségül a gyáralapító akkor húszéves lányát, Matildot. Olajgyár tulajdonosnak említi még a korabeli sajtó Austerlitz Sándort is, aki valószínűleg Austerlitz Henrik fia volt, valamint özv. Austerlitz Henriknét.

Austerlitz Henrik halálhíre a Vasárnapi Újság 1879. évi 43. számából, a Halálozások rovatból:

Austerlitz Henrik síremléke:

A belvárosi üzemben főleg repcét, lenmagot használtak alapanyagként. Ezeket a magvakat más-más célra használták fel, előállításuk is külön őrlő és sajtoló gépeken folyt. Világításra szolgált a repceolaj, míg a lenmagokból festékolajakat és lenolajkencét (firnisz) állítottak elő, amely a bútorokon lakkszerű, gyorsan száradó bevonatot képezett. A sajtolás után visszamaradt olajos anyag őrlésével melléktermékként készült a takarmánycélú olajpogácsa, olajdara, melyet állatokkal etettek meg. Az olaj keresett ipari termék volt, amelyet a győri gyár az Osztrák-Magyar Monarchia területén, valamint Svájcban, Olaszországban értékesített. 1881 karácsonya után az Austerlitz-féle olajgyárban kisebb tűz keletkezett, a fahordók, tárolóedények készítésére szolgáló pintérműhely gyulladt ki.

Győri Közlöny, 1881. december 29.:

A jól felszerelt, nagy kapacitású Austerlitz-féle olajgyárat 1882-től 1893-ig győri Kohn-gyárként is emlegették, mert Kohn Adolf bérelte, használta a győrszigetivel együtt. A felszereltségét jelzi, hogy 40 lóerős gőzgépet használtak és 8 Siegl-féle olajsajtolót. Kül- és belföldre szállították a különféle olajat és az olaj készítésekor nyert olajpogácsát. Az olajgyári munkások fizetése pedig magasabb volt az átlagos munkáskeresetnél. A belvárosi olajgyár „gőzerővel” működött, gyárkéményének füstje ellepte a környéket, a többnyire északnyugati szél Ferdinándvárostól egészen Nádorvárosig vitte a füstszagot. Meller Ignác és Austerlitz Sándor igazgatók az olajgyár alkalmazottjaként dolgoztak, szereztek tapasztalatot, kapcsolatokat, és gyűjtöttek tőkét.

A vásártéri Kohn-féle olajgyár mellett fatelep létesül, értesülünk a Győri Közlöny 1882. november 5-i számából:

A vásártéri, ún. győri és a szigeti Kohn-olajgyár termelése, felszereltsége. Győri Közlöny, 1884. március 2-i számából:

A vásártéri, ún. győri olajgyárból az irodát a győrszigeti Kohn-olajgyárba helyezik át. Győri Közlöny, 1892. július 14.:

A vásártéri Kohn Adolf-féle olajgyárat újra az Austerlitz-Meller család vezeti. Győri Közlöny, 1893. április 27.:

1893 júliusától az újra önállósodott vásártéri olajgyárat Meller Ignác vezette Győri Olajgyár Meller Ignácz és Társai néven. A gyár vezetőjévé vált Meller Ignác új piacokat keresett, valamint fejlesztette, bővítette a gyárat. Részt vett az 1896-os városligeti országos millenniumi kiállításon, ahol Ferenc József is megtekintette a cégbemutatóját, kivitel- és versenyképességéért és a nagybani termelés értékeléséül kitüntetést is kapott.

A hivatalos tudósítás a cég bejegyzéséről az 1893-as Központi Értesítőben (szeptember 28.):

Meller Ignác portréja:

A gyár hirdetése 1898-ból:

A gyár ismertetése a Magyarország és Külföld című 1901-es kiadványból:

A Meller-féle olajgyár munkásai 1897-ből:

Az 1896-os országos millenniumi kiállítás győri olajgyári bemutatójának hatása Ferenc József királyra, beszámoló az 1897-es Hölgyek-urak naptárából:

1896-ban már Meller Ignác szakértelmének, kereskedelmi érzékének olyan elfogadott híre lett, hogy a nehézségekkel küzdő Almásfüzítői Rt. felkérte, hogy tapasztalatával segítse ki a bajba jutott céget. 1896 februárjától a győri városi képviselőtestületnek is tagja lett, mely tisztséget halálig látta el. 1899-ban a Meller Ignác és társai cég kérelmére a város közgyűlése – mert „szolidsága s jó hírneve ellen kifogás nem emelhető” – engedélyezte a cég városcímerrel kombinált védjegyének használatát. 1901-ben a gyár közvetlen szomszédságában megépült a Magyar kir. Állami fa- és Fémipari Iskola (a későbbi Jedlik Szakközépiskola), a Vásártéren egyre több középület létesült. 1902-ben az akkor alakult Gyáriparosok Országos Szövetségének Meller Ignác a választmányi tagja lett.

Az olajgyár tovább folytatta a fejlesztést: 1905-ben gyártelepük villanyvilágítását bővítették, kisebb energiaigényű (teljesítményű) gépeiket nagyobbra cserélték. Az 1900-as évek elején az üzem 120 munkást foglalkoztatott, 50 ezer mázsa repce és 40 ezer mázsa lenmagot dolgozott fel évente, melyből 16 ezer mázsa repceolajat, 12 ezer mázsa lenolajat, 32 ezer mázsa repcepogácsát, 25 ezer mázsa lenmagpogácsát gyártott. 1906. októberétől a Győri Kereskedelmi és Iparkamara rendes beltagjává, 1908. szeptemberében pedig a kereskedelmi tagozat elnökévé választották meg Meller Ignácot.

Hirdetés a Meller-féle olajgyár bővítéséről. Győri Közlöny, 1896. március 22.:

Győri Közlöny, 1896. február 11.:

Képeslap Polgár Bertalan kiadásában, 1900-as évek eleje:

Képeslap a Meller-féle olajgyárról, 1910 körül:

1907 végére a pénzügyi nehézségek miatt a Győri Olajgyár újabb tőke bevonására szorult, ezért 1907. november 29-én részvénytársasággá alakult át Győri Olajgyár Meller Ignác és Társai Részvénytársaság néven. 1908 júniusának végétől a munkások sztrájkja nehezítette két hétre a termelést, de a tulajdonosok a béremelési és egyéb követeléseket nem adták meg. A győri olajgyárak közösen a Győrvármegyei Gazdasági Egyesülettel a dunántúli repcetermesztés bővítését támogató akcióba kezdtek, hogy a nyersanyagot gazdaságosan biztosítani és a termelést növelni tudják. A növényolaj iránti élénk kereslet miatt a győri gyárak termékeiknek piacot könnyen találtak. Meller Ignác Győrben a legtöbb adót fizetők (virilisták) sorába került. 1909. áprilisában a Győri Lloyd elnöke lett, 1911 januárjában kereskedelmi tanácsossá nevezték ki. A győri olajgyár 84 munkást és 30 napszámost foglalkoztatott. Vezetésében az utódaként kívánt fia, Meller Károly gépészmérnök is helyet kapott.

Újsághír a részvénytársasággá alakulásról: Pesti Napló, 1908. január 5.:

Újsághír a részvénytársasággá alakulásról: Dunántúli Hírlap, 1907. december 1.:

A részvényesek névsora 1908. februárjában:

Az olajgyári sztrájkoló munkások követelései. Népszava, 1908. július 9.:

Győri Hírlap, 1908. augusztus 13.:

Képeslap a Vasuti levelezőlapárusítás kiadásában, 1910 körül:

A növényolajgyártás folyamatának és gépeinek ismertetése Meller Károly előadása alapján. Dunántúli Hírlap, 1911. január 15.:

A vegyi üzemek gyúlékonyság szempontjából különösen veszélyesek, ezért az 1909 októberében keletkezett robbanás és tűz megijesztette a város lakóit. Ekkor a Meller Olajgyárban a gyantaolvasztó tartálya túlforrósodott, felrobbant és kigyulladt. Az alig egy éve alakult Győr törvényhatósági jogú város hivatásos tűzoltósága Erdélyi Ernő tűzoltóparancsnokkal az élén homokkal gyorsan eloltotta ezt a tűzet. A következő, 1911, október 11-én keletkezett tűzvész azonban megpecsételte a vásártéri gyár sorsát. Az Árpád útig benyúló gyártelep közepén a pogácsaőrlő malomban keletkezett tűz gyorsan elharapódzott. Bár a tüzet megfékezték, a raktárak, a kazánház és az összeépített épületek megmaradtak, a gyártelep leégett, a Vásárszeren az épület homlokzata is csak romként állt.

Dunántúli Hírlap, 1909. október 19.:

Térképrészlet 1911-ből:

Kép a Borovszky Samu szerkesztette Győr vármegye kötetből, 1910 körül:

Dunántúli Hírlap, 1911. október 12.:

A Meller Olajgyár biztosítva volt, ezért a mintegy 800 ezer koronás kárt az Osztrák Elemi Biztosító Társaság kifizette a cégnek. A győri tűzoltóságnak 500 koronát adott hálája jeléül a részvénytársaság. A cég vezetősége ugyanitt a belvárosban, a saját telkükön szerette volna újra felépíteni a gyárat, de a város vezetése tiltakozott. Tekintettel a szomszédos középületekre és a város szépségére, inkább a kevésbé lakott területen, a kiépülő Gyárvárosban, a Vágóhíd mellett ajánlott fel területet. A lekötött megrendelések miatt a termelés nem állhatott le, ezért a régi helyen folytatódott az olajgyártás a megmaradt épületekben, és fokozatosan települtek át az 1912 végére megépült Teleszky úti (ma Puskás Tivadar út) új gyárépületbe.

Dunántúli Hírlap, 1911. november 19.:

Dunántúli Hírlap, 1911. december 14.:

Győri Hírlap, 1912. december 6.:

Térképrészlet, Török Pál: Győri kalauz, 1920:

Az első világháború alatt az olajgyárak nagy haszonnal működtek, az Osztrák-Magyar Monarchia magyarországi területén Győr volt a legjelentősebb olajtermelő központ. A Kohn-féle olajgyár mellett jelentőségében második helyű Győri Olajgyár Meller Ignác és Társai Rt. jótékony célra többször adakozott, így például 1915-ben a győri Rokkantváros építésére 1000 korona támogatást ajánlott fel a városnak. A cég vezetése a Vásártéren mintegy 5000 négyzetméteres területre – a leégett gyár helyére – 1914-ben tervpályázatot írt ki bérházak építésére, melyre kilenc pályázat is érkezett. Az első három helyezett (Stadler Dezső, Pollák Manó, Meller Dezső) műépítészek díja összesen 3800 koronát jelentett. Fejlesztésre újabb területeket igényeltek 1916 áprilisában a várostól. A világháború után az olajgyár piacai részben megmaradtak, de a húszas évek közepén megkezdődött a leépülés.

Olajgyárak térképe 1913-ból:

A Meller-gyár jótékony adományai. Győri Hírlap, 1915. december 8.:

Az olajgyár helyére készült építéséri tervpályázatról cikk a Győri Hírlap 1914. március 8-i számából:

Röneszánsz, 1921: világpiacra termel a gyár:

Még nyereséges a Meller-cég a Magyar pénzügyi compass 1923-1924. évkönyvében:

Térképrészlet 1933-ból:

Az 1920-as évek végén a háború miatti terület-piac vesztés és a kezdődő gazdasági válság hatása az olajpiacon is megjelent. A felfutó termelésre készült, technikai-területi fejlesztéseket beinvesztáló győri olajgyár az egyre kevesebb megrendelés miatt kezdett veszteségessé válni. A 80-150 alkalmazottat foglalkoztató, főleg családi vállalkozás egyre több munkást bocsátott el. Az 1926. évi pénzügyi mérleg már jelezte a nyereségesből veszteségessé váló folyamat kezdetét. Érzékenyen érintette a gyár működését – és természetesen a Meller családot – Meller Károly gépészmérnök, ügyvezető igazgató halála. Meller Ignác fia 44 évesen, 1929 márciusában hunyt el. 1935. december 18-án a győri olajgyár vezetője, Meller Ignác is meghalt.

Az évek óta csökkentett létszámmal működő üzemben a gyártás megszűnt, 1939-ben már felszámolás alá került a cég. 1940 októberében lezárult a szanálás és a Meller-féle olajgyárat törölték a cégek jegyzékéből. Helyére 1941-42-ben Kovács Jenő konzervipargyára költözött, ma pedig a volt gyári területen a Toyota Twin Autókereskedés épületeit láthatjuk. Meller Ignác emlékére Győr-Moson-Sopron Megye Önkormányzatának Közgyűlése 2005-ben megalapította a megye gazdasági életében kiemelkedő szerepet betöltő személyeknek, szervezeteknek adható Győr-Moson-Sopron Megye Gazdaságáért Meller Ignác-díjat.

Cégadatok a Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz 1927-1928. évéből:

Meller Károly gyászjelentése. Győri Hírlap 1929. március 17.:

Részlet a Meller Ignác egyéniségét, munkabírását bemutató megemlékezésből. Győri Hírlap, 1935. december 20.:

Meller Ignác arcképe (Győr megyei fejek, 1931):

Cégadatok Meller Károly halála után. Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz 1936-1937.:

Cégadatok a felszámolás előtt időszakból. Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz 1939-40.:

Győri térképrészlet 1940-ből:

A cég utolsó közgyűlése a Győri Nemzeti Hírlap 1940. szeptember 14-i számában:

Cikk a cég megszűnéséről az 1940. november 21-én megjelent Központi Értesítőben:

A Szent István úton a Jedlik Iskola épülete és a mellette álló épület (itt állt a Meller-féle olajgyár 1911-ig) 2016-ban:

Némáné Kovács Éva

Felhasznált irodalom:
Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményében található cím- és adattárak, lexikonok, napilapok.
Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptárai
Török Pál: Győri kalauz. Győr : Győri Hírlap, 1920.
Winkler Gábor-Kurcsics László: Győr, 1539-1939. Győr, Műhely Folyóiratkiadó Közhasznú Társaság, 1998.
Levéltári források: a MNL Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára cégbírósági iratai és a Győr Megyei Jogú Város Levéltárának illetőségi lapjai és anyakönyvei.

A képek forrásai: az illusztrációk a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának Helyismereti Gyűjteményéből, korabeli újságokból és képeslapgyűjteményéből származnak, illetve a szerző felvételei.

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: 
Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom
 – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist  Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten  Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: 
Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig
- 51. rész: Ferenc Ferdinánd és Győr
- 52. rész: Káptalani zenészek háza
- 53. rész: A győri selyemfonoda és a fonodai munkásnőszállás

2016.03.17
37