Remek téma, amelyről olyan értelemben sok-sok bőr lehúzható, hogy a komoly befektetéseket, nyereményeket, sorsokat és lehetőségeket felvonultató karakterisztika mentén számtalan dimenzióban vázolható fel ez az összetett szerencsejáték- és sportvilág. Az HBO filmprodukciós cége David Milch producer-íróval rá is bukott a témára, amelynek története nagyrészt Milch saját tapasztalatait felhasználva íródott, aki a való életben bevallottan szerencsejáték függő.

Az HBO saját gyártású, 2012-es midseason sorozata, a Befutó magyar címre keresztelt Luck azonban csupán egyetlen évadot (összesen 9, egyenként 50 és 60 perc közé eső részt) ért meg. A folytatást sajnálatos módon a „főszereplő” lovak érdekében hozott döntés miatt – az állatvédő szervezetek nyomására – torpedózta meg a csatorna: a forgatások során (az előírt állatbarát és biztonságos felvételek ellenére) összesen 3 ló (a harmadik állítólag a filmtől függetlenül) pusztult el, amely több, mint sok volt az HBO-nak – illetve az említett állatjogi szervezeteknek. Pedig már az első évad elindulásakor zöld utat adtak a második felvonásnak, s ugyan el is készült, ámde adásba már nem került a 2. szezon két nyitó epizódja. Igaz, ami igaz, a nézettségi adatok közel nem verdesték az eget, de a Home Box Office-nál sokszor a minőség a döntő – amelynél a Befutó esetében is magasan állt a zászló.

A sorozat története egy lóversenypálya és az „iparághoz” (vagy szolgáltatási ághoz) tartozó emberek körül forog. A sztori kezdetén az ártatlanul bebörtönzött (tulajdonképpen igen, bár…) Chester „Ász” Bernstein büntetését letöltve éppen kiszabadul a hűvösről, hogy hűséges szolgálójával-társával, Gus „Görög” Demitriou-val grandiózus terveket szőjön a teljes versenypálya megvásárlására, amelyet egy törvényi kiskaput kihasználva szerencsejáték „barlanggal” kívánnak felturbózni. Úgy, hogy főellenségét, a törvénytelen üzelmeket folytató Michael-t alaposan átejtsék. Azonban a lóversenypálya élő, lélegző szövete nem csupán holmi tárgy, amelyet adni-venni lehet. Mert a futamokhoz és a futamköz(t)i időszakokhoz alkalmazottak, lótulajdonosok, szakemberek és ügyeskedő spekulánsok, menedzserek és zsokék, rajongók és szerencsefüggők tucatjai kapcsolódnak – szó szerint – szervesen. Ez a mikroközösség pedig – ahogyan az természetes – ellenáll a külső betolakodóval szemben, illetve ha ereje és befolyása hiányában képtelen rá, vagy kívül esik a látószögén, a változás jelentősen befolyásolja mindennapi életét.

A Befutó dramaturgiája pontosan a kisemberek és a nagyemberek, a befolyásolni képesek és a befolyásolhatók, a valahová tartozók és a gyökértelenek összeütközésének, egymásra hatásának és egymásra utaltságának konfliktusaira épít. Azaz tulajdonképpen a való életre alapoz, emiatt pedig hitelességgel és átélhető drámaisággal festi meg ennek a sajátságos univerzumnak a hétköznapjait. A fő húzónév az Ász-t alakító Dustin Hoffman (egyben a széria egyik producere is), akinek karakterbeli temperamentuma kitűnően összegzi a sorozat attitűdjét: a lassú cselekményépítkezést; a megfontolt, személyiségekbe hatoló analíziseket; az egyéni sorsok tragikumát; s a kulisszák elegáns megjelenítését úgy, hogy a háttérben megbújó „feslettség” (széles-széles értelemben), a bűnre való hajlam (széles-széles értelemben), a palástolni vágyott esetlenség és sérülékenység, valamint a differenciált érzelmek és hitek dimenzionális anyagszerűséggel érvényesülnek.

Ász mindenese, a nagyszerű és markáns „bástya” Görög (a tavaly nyáron elhunyt, rendkívül karakteres Dennis Farina), valamint az ellenséges csoportosulás, a többek között Michael Gambon és Alan Rosenberg játszotta maffiózók szféráján innen a versenypályához szervesen tartozó „alkalmazottak” és a versenypályát hobbijuknak, sorsuknak és életüknek tekintő „felhasználók” közötti dinamika jelenti a fő cselekménysodort. Előbbiek csoportjához tartozik a főlovász (istállótulajdonos, kiképző, gondozó) Turo Escalante (John Ortiz); a magányos típusú, zseniális alomból származó lovat tulajdonló Walter Smith (Nick Nolte); az állatorvos Jo (Jill Hennessy); a magánéleti zsákutcába jutott zsokémenedzser Joey Rathburn (Richard Kind); a tehetséges és impulzív habitusú zsokélány Rosie (Kerry Condon); a fiatal titán zsokésrác Leon (Tom Payne); valamint a kiöregedőben lévő, alkohol- és drogfüggő, visszakapaszkodni vágyó zsoké Ronnie (Gary Stevens).

A versenypálya tartozékának tekinthető, összetartó csoport 4 tagot számlál: a kerekesszékes, kiábrándult-savanyú, ugyanakkor meglehetős józan intelligenciával rendelkező Marcus (Kevin Dunn) egyben a vezető szerepet is betölti a naiv-jóindulatú, rokkantsági segélyből élő Renzo (Ritchie Coster), az egyszerű, nők után ácsingózó Lonnie (Ian Hart) és a pókerszenvedélyét hosszútávon kontroll alatt tartani képtelen Jerry (Jason Gedrick) között. Néha-néha feltűnik mellettük a versenypálya fogadási terének biztonsági alkalmazottja, az egyenruhán túl uzsorás üzelmeket folytató – s őket többször kihasználó –, elhízással küszködő biztonsági ember is, akinek a szolgálataira aztán többet nem szorulnak rá, miután megnyerik a kétmilliós fődíjat hatfutamos megjátszott befutóikkal. A nagy négyes az igazságosan elosztott pénzből versenylovat vásárol, istállót alapít, így a (szerencse)játék élvezete mellett való érdekeltségeik is keletkeznek ebben a kiszámíthatatlan, sokszor belterjes, de mindenképpen izgalmas világban. A történetben Ász mellett feltűnik még egy helyi büntetés-végrehajtási intézet rehabilitációs társadalmi szervezetének képviselője (Joan Allen), aki újra emberi színekkel tölti meg a központi figura lelkivilágát.

A díszletektől mentes, eredeti helyszínen (a kaliforniai Santa Anita lóversenyparkban) forgatott sorozat 9 részének rendezői között a szériákra berendezkedett direktorok mellett igazi mozis nagyágyúk is megfordultak (Mimi Leder, Michael Mann, Terry George, Phillip Noyce), az összesen 7 dirigens kezei alól egy atmoszférájában rendkívül egyéni és rendkívül egységes történet került ki. A lassú, átgondolt, szépen fényképezett képek és beállítások olyan hangulatba ringatják a nézőt, hogy szinte a lelátó kemény székein érezzük magunkat a keresztbe fújdogáló szellő cirógatásával a nyakszirtünkön, miközben a lópaták dobogásának ütemes ritmusától kísérve mászik orrunkba az állatok kipárolgásának, a frissen ápolt gyepnek és a puhára döngölt földnek az illata.

A rendkívül jól eltalált főcím (Massive Attack: Splitting the Atom) tökéletesen visszaadja azt az élet-, verseny- és sorsérzést, amely az egész sorozatot belengi. A sok-sok egyéni dráma mellett (a legzseniálisabb figurák: Joey Rathburn, Marcus és Renzo) lélegzetelállítóan megkoreografált versenyjeleneteket is kapunk: a lóversenyek dübörgése, fújtatása, a roppant testtömegek vágtázása elképesztő képkockákon jön át a képernyőn. Szinte minden egyes futam külön vér, verejték és dráma, ez adja a Befutó igazi sava-borsát mindamellett, hogy ritkán látni ennyire karakter- és hangulatközpontú sorozatot. Ahogyan Marcus mondta, mi nézők is pontosan ezt éljük át a 9. rész stáblistája után: „Akarod tudni, hogyan érzek? Ma van az a nap, amikor mindent elvesznek tőlünk.” Én mégis azt gondolom, Luck. Good Luck. Legyen szerencsénk… a folytatáshoz!

Eredeti cím: Luck
Műfaj: dráma
Gyártó tévécsatorna: HBO
Amerikai adásba kerülés: 2012
Évadok száma: 1
Részek száma összesen: 9

Szilvási Krisztián