A hagyományos oktatást 15 éves korában katonatiszti képzés váltotta fel, így 1878-ban hadnagyi kinevezést kapott a bécsi 32. számú gyalogezredhez. Tényleges katonai szolgálatot csak néhány évvel később, 19 éves korától teljesített, előtte egy évig tanult jogi és államtudományi ismereteket. Ekkoriban még mindig csak a harmadik helyet foglalta el a trónöröklési rendben, ezért karrierje szempontjából ebben a témában további ismeretek elmélyítésére nem volt szükség. A következő években folytatta katonai pályafutását főhadnagyi, majd századosi rangban. Ferenc Ferdinánd élete 1889 januárjában vett gyökeres fordulatot, amikor a császár egyetlen fiának öngyilkossága miatt a trón első számú várományosává lépett elő.

1890 tavaszán kezdte meg szolgálatát a soproni 9. számú Gróf Nádasdy huszárezrednél, és ugyanebben az évben a győri 19. gyalogezred tulajdonosává nevezték ki.

A 19. gyalogezredet, mely kezdettől fogva Győr háziezrede volt, 1734-ben alapította gróf Pálffy Leopold, aki az ezred alapítólevelében magyar nyelvű vezénylést írt elő, melyhez III. Károly és Mária Terézia is hozzájárult; csak jóval később lett a vezényleti nyelv német. Az egyetlen katonai alakulat volt Magyarországon, amely állományát egy vármegyéből, a 98%-ban magyar lakosságú Győr vármegyéből sorozta. Ezért emlegették az Osztrák-Magyar Monarchia legmagyarabb ezredeként.

Ferenc József 1858-ban elrendelte, hogy az ezred tulajdonosa a mindenkori trónörökös legyen. Így lett Rudolf főherceg halála után Ferenc Ferdinánd az ezred új tulajdonosa. Akkoriban Sopron lakóinak fele magyar, fele német volt. 1890-től Sopron városának helyőrségén töltött csaknem két évet, ez az időszak valószínűleg befolyásolta a magyarokról és a nemzetiségekről vallott nézeteit. 1890 és 1897 között évente több alkalommal is Győrbe látogatott, hogy a szabadhegyi lovassági laktanyában a huszárokat inspiciálja, vagyis katonai szemlét tartson. A látogatások alkalmával általában a Fehér Hajó fogadóban szállt meg, és a győrszabadhegyi tiszti kaszinóban étkezett. Látogatásairól a győri újságok rendszeresen beszámoltak.

Győri Közlöny, 35. évf. 37. sz., 1891. május 7.:

Győri Közlöny, 1891. július 30.:

A helyi napilap szerint semmiféle ünnepélyességet nem engedett; azért is kedvelte a várost, mert a győriek sosem voltak terhére kíváncsiskodással. Az utcán tisztelettel köszöntötték, amikor arra járt kíséretével, de sosem volt tolakodó a viselkedésük. A vármegye több településén megfordult, pl. Mezőörsön, vagy a mindszentpusztai Bay-kastélyban. 1892 őszén másfél évig tartó világkörüli utazásra indult, kíséretébe tartozott egy révfalusi fiú, Morvai József.

Az országos sajtóorgánumok azonban nemegyszer megrótták a magyar nacionalizmust bíráló megjegyzései miatt. Magánlevelezésében is arról számol be, hogy mennyi bosszúságot okoz neki a magyarországi katonai szolgálat.

Győri képeslapok a századforduló környékéről:

1896-tól (édesapja halála után) lett hivatalosan Ferenc Ferdinánd az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse. Folyamatos törekvése volt, hogy megtanuljon magyarul, a környezetében élő visszaemlékezők közül azonban többen említik, hogy évtizedek alatt sem sikerült a magyar nyelvet elsajátítania; pedig igyekezetét az is bizonyítja, hogy egy magyar szerzetestanárt mindig tartott maga mellett. A hagyatékából előkerült sok-sok magyar nyelvi gyakorlófüzet azt bizonyítja, hogy kitartása nem volt hiábavaló. 1906-tól hat évig a Győrhöz szorosan kötődő Borsiczky Oszkár volt a magyar tanítója és társalkodója, gyermekeinek pedig hitoktatója.

Fotó: Halász H. Imre: Soproni- és Sopronmegyei fejek:

Borsiczky Oszkár Budapesten született. Középiskoláit Esztergomban, Győrött és Sopronban végezte. 1899 és 1906 között a győri tanítóképző tanára volt. Ferenc Ferdinánd udvarából hazatérve 1912-től 1920-ig a győri középiskolai internátus igazgatója. A győri Kisfaludy Irodalmi Kör tagja. 1918-tól 1924-ig megint képezdei tanár lett. A következő években Ácson plébános, majd 1927-től haláláig Sopronban kanonok. A helyi lapokban több írásban is visszaemlékezett a trónörökös mellett eltöltött időkről, pl. a Röneszánsz című győri folyóiratban és a Győri Hírlap hasábjain. Ez utóbbiból ismerjük a következőket: mindig nagyon készült, ha magyarul szólalt meg, mert tartott attól, hogy tévesen fejezi ki magát. Egyszer aztán hajmáskéri látogatása alkalmával elhívatta a bírót, s vele több, mint egy órás beszélgetés alatt tette próbára magyartudását. A próba nagyon jól sikerült, és efelett érzett nagy örömében a trónörökös egy aranyórát ajándékozott a bírónak, aki megkérdezte:
„- Arany ez?
- Természetesen, másként nem adnám – válaszolt a főherceg.
- Hát akkor köszönöm! – szólt a bíró s nagy hajlongások között boldogan távozott.”

A trónörökösnek gyakran voltak magyarellenes kijelentései. Ellenszenve azonban nem magára a magyar népre irányult, hanem azokra a politikuskörökre, akik Magyarországnak a Monarchiától való elszakadását szorgalmazták. Közvetlen környezetében is volt néhány magyar, akiket nagyra értékelt, és akiknek tanácsait szívesen fogadta, mint Kristóffy József és Zichy János miniszterek vagy Lányi József püspök.

Az 1914. június 28-án bekövetkezett szarajevói merénylet hírét a győri polgárok is megdöbbenéssel fogadták. Győr vármegye törvényhatósága július 2-án rendkívüli közgyűlést tartott Szodfridt József főispán elnökletével. A vármegye székházára 6 hétig fekete lobogót helyeztek ki, az uralkodónak részvéttáviratban fejezték ki együttérzésüket:

Győri Hírlap, 1914. július 3.:

A győri egyházmegye körlevélben kérte az egyházmegye papságát, hogy mindegyik plébánia-templomában, lehetőleg a temetés napján, gyászmisét tartsanak. A trónörököspár haláláról mindegyik felekezet megemlékezett; a hivatalos gyászszertartást a temetés napján, július 4-én tartották a székesegyházban. A szentmisét Mohl Antal nagyprépost, címzetes püspök celebrálta.  Külön szertartás alkalmával búcsúztak a győri helyőrség tagjai, melyen megjelent a tisztikar összes tagja és az ezredek díszszázada. Ferenc Ferdinánd halála után az uralkodó az új trónörököst, Károly Ferenc Józsefet nevezte ki a 19. gyalogezred tulajdonosává.

Galambos Krisztina

Felhasznált irodalom:
Alma Hannig: Ferenc Ferdinánd. Budapest, Saxum K., 2014.
Halász H. Imre: Soproni- és Sopronmegyei fejek. Sopron, Tóth Alajos Nyomda, 1930. p. 63.
Dunántúli Hírlap, XXII. évf. 110. sz. 1914. júl. 1. p. 1-2. (Meggyilkolták a trónörököst és feleségét)
Dunántúli Hírlap, XXII. évf. 111. sz. 1914. júl. 2. p. 2. (Gyászközgyűlés. A város kegyelete)
Dunántúli Hírlap, XXII. évf. 112. sz. 1914. júl. 3. p. 2. (A trónörökös mint soproni katona)
Dunántúli Hírlap, XXII. évf. 116. sz. 1914. júl. 8. p. 2. (A kis Hohenberg hercegnő Borsitzky Oszkárhoz)
Dunántúli Hírlap, XXIV. évf. 269. sz. 1916. nov. 24. p. 2. (A győri 19-ik gyalogezred és a trónörökösök)
Győri Hírlap, 58. évf. 154. sz. 1914. jún. 30. p. 1-2. (A trónörököspár halála)
Győri Hírlap, 58. évf. 155. sz. 1914. júl. 1. p. 1-2. (A trónörököspár halála, A gyászhír hatása)
Győri Hírlap, 58. évf. 156. sz. 1914. júl. 2. p. 2. (Napi hírek: Emlék Ferencz Ferdinándról)
Győri Hírlap, 58. évf. 157. sz. 1914. júl. 3. p. 1. (A trónörököspár halála )
Győri Hírlap, 78. évf. 157. sz. 1934. szept. 2. p. 8. (A volt monarchia legmagyarabb ezrede...)
Győri Közlöny, 35. évf. 37. sz. 1891. máj. 7. p. 6.  (Hírek: Ferenc Ferdinánd főherceg...)
Győri Közlöny, 35. évf. 60. sz. 1891. júl. 26. p. 4.  (Hírek: Ferenc Ferdinánd főherceg...)
Győri Közlöny, 35. évf. 61. sz. 1891. júl. 30. p. 3. (Hírek: Ferenc Ferdinánd főherceg...)
Győri Közlöny, 35. évf. 61. sz. 1891. júl. 30. p. 4. (Hírek: Hamis vádak)
Győri Közlöny, 36. évf. 4. sz. 1892. jan. 10. p. 4.  (Hírek: Ferenc Ferdinánd főherceg...)
Győri Közlöny, 36. évf. 55. sz. 1892. jún. 19. p. 4.  (Hírek: Ferenc Ferdinánd főherceg...)
Győri Közlöny, 36. évf. 60. sz. 1892. júl. 7. p. 4.  (Hírek: Ferenc Ferdinánd főherceg...)
Győri Közlöny, 36. évf. 66. sz. 1892. júl. 28. p. 4.  (Hírek: Ferenc Ferdinánd főherceg...)
Győri Közlöny, 36. évf. 70. sz. 1892. aug. 11. p. 4-5. (Hadgyakorlatok)
Győri Közlöny, 36. évf. 71. sz. 1892. aug. 11. p. 4. (Hírek: A huszárok)
Győri Közlöny, 38. évf. 7. sz. 1894. jan. 21. p. 5. (Hírek: Világlátott fiu)
Hitvallás, XVI. évf. 5. sz. 2015. máj. P. 16. (Biczó Zalán: Emlékezés Borsicky Oszkár soproni kanonokra)
Röneszansz, 1. évf. 1. sz. 1921. dec. 10. p. 2-7. (Borsiczky Oszkár: A belvederi szfinksz)

A Várostörténeti puzzle sorozatának korábbi cikkei:
- 1. rész: A Radó-szigeti Kioszk
- 2. rész: A győri repülőtér
- 3. rész: A Wolf Gyula-féle könyvkereskedés a győri Széchenyi téren
- 4. rész: Régi győri farsangi bálok
- 5. rész: Makrisz Agamemnon: Vízicsikó
- 6. rész: A Dunakapu tér
- 7. rész: Az Apolló mozi
- 8. rész: A Győri Gyufagyár
- 9. rész: Egy kiszolgált katonaszobor: a vashonvéd
- 10. rész: A Hungária kávéház tulajdonosa, a népdalgyűjtő Limbeck Ferenc - Limbay Elemér
- 11. rész: Az Auer Kávéház
- 12. rész: Volt egy mozi...: A győri Elite Mozi (1922-1953)
- 13. rész: A Győri Lemezárugyár – A fémjátékok egykori fellegvára
- 14. rész: A „nagy ház”, avagy a győri Lloyd-palota (I. rész)
- 15. rész: Adalékok a győri Lloyd történetéhez (II. rész)
- 16. rész: Régi győri mesterség: a burcsellás
- 17. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – I. rész
- 18. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – II. rész
- 19. rész: Egy győri polihisztor tűzoltóparancsnok: Erdély Ernő (1881-1944) – III. rész
- 20. rész: A Stádel Gépgyár – Győr első gépgyára
- 21. rész: A Kisalföldi Gépgyár
- 22. rész: A győri Tungsram Gépgyár
- 23. rész: A győri szecessziós Kisfaludy kávéház története
- 24. rész: A Zeiss Optikai Gyár a győri Dunakapu téren
- 25. rész: Élet az egykori újvárosi Nádor szállóban
- 26. rész: Postapaloták Győrött
- 27. rész: A Spartacus csónakház – Győr első csónakháza
- 28. rész: A győri strand- és termálfürdő múltjáról
- 29. rész: A nádorvárosi Back-malom – a Győri Hengermalom
- 30. rész: A 700 éves Győr (1271-1971) emlékmű története
- 31. rész: A régi győri gőz- és kádfürdők
- 32. rész: Mayr Gyula, győri órásmester, aki világhírű órát készített
- 33. rész: Szabó Samu lakatosmester tűzhelygyára
- 34. rész: A régi gőz-, kádfürdő és a fedett uszoda épületének története
- 35. rész: Nagy Mihály tésztagyáros, a szultáni és a császári udvar szállítója
- 36. rész: Szemelvények Kiskút történetéből
- 37. rész: Séta Kiskúton
- 38. rész: A Cziráky-emlékmű – A 102 éve felavatott obeliszk története
- 39. rész: Hello tourist – Hotel Tourist!
- 40. rész: A „hit és haza” emlékműve: a győri Mária-oszlop
- 41. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években
- 42. rész: Advent és karácsonyvárás Győrben az „5-ös” években II.
- 43. rész: Négy évtized négy győri szilvesztere: 1955, 1965, 1975, 1985
- 44. rész: Párduc a szigeten – Hősi Emlékmű a „Győri Margitszigeten”
- 45. rész: Egy méltatlanul elfeledett győri festőművész, Pandur József
- 46. rész: Bolgárkertészek Győrben
- 47. rész: Az egykori Rákócziánum, a későbbi „konzi” épülete
- 48. rész: Farkas Miska, a győri „hegedűkirály” – Újvárostól a világhírig
- 49. rész: A győr-nádorvárosi Erzsébet liget és sporttelep kialakítása és fénykora
- 50. rész: Az Erzsébet liget története 1945-től napjainkig