Az egykori vonatpályaudvar épületében kialakított könyves (vég)állomás más tekintetben sem áll messze a legnépszerűbb szerencseszámtól: állománya 350ezer kötetre rúg, az összességében 3 mérföldet is meghaladó polchosszúságot magába fogadó vásárlótér bútorrendszere felett kisvasút suhan hídon és alagúton át, az életnagyságú ábrázolású, 12 méteres falfestményről (hát persze, hogy) 33 világhírű angolszász író és költő néz le a látogatókra, akik 50 üvegvitrinen keresztül igazi antik könyvritkaságokra is beleshetnek. S ha valakinek kedve támad egy kicsit elmerengeni a múlton, helyet foglalhat az egykori állomásépület eredeti várócsarnokában, leülhet a szénnel fűtött kandalló elé, és egy finom kávé társaságában elegyedhet szóba az ismeretlenekkel, angolokhoz illő módon állapítván meg, hogy éppen ködös, esős, vagy havas-e az idő Alnwick mezővárosában.

Az Anglia északkeleti részén fekvő, elbűvölően bájos Alnwick épületei többnyire eredeti történelmi szépségükben tündökölnek, ami nem is csoda, olyannyira népszerű a turisták körében. A városka egyik végén Northumberland hercegének székhelye, az Alnwick Castle uralja a kilátást (amelynek épületében és kertjében a Harry Potter-filmek egy részét is forgatták), a túlsó végében pedig egy másik látványosság, egy viktoriánus pályaudvar teszi teljessé a látképet ‒ ez utóbbi ad otthont a Barter Books könyvüzletének.

Aki először tér be ide, azon nyomban otthon is érezheti magát: a téli napokon a nyitott kandallótűz mellett olvaszthatja fel érzékeit a könyvrengeteg befogadására, miközben a Station Buffet-ben elfogyaszthat egy egyszerű ételt, kávét, teát, süteményt. A fejek felett futó modell kisvasút a látványon túl fizikai összeköttetést is teremt a központi terem könyvoszlopai és a versekből szőtt sorok között, a 40 láb kiterjedésű falfestmény pedig a tekintet lenyűgözésére tör. De beülhetünk akár a mini internetkávézóba is (két számítógép), vagy saját masináinkon használhatjuk a wi-fit. Az egykori állomásépület számos sarka restaurált állapotban mesél a múltról, a nagyvonalúan berendezett ülőhelyek pedig valódi kényelemről gondoskodnak. A gyerekek részére szánt szoba elég játékkal biztosítja, hogy a szülők és nagyszülők a felügyelet mellett hagyott kicsik nélkül, nyugodtan böngészhessenek kedvükre a polcok között. És mindezeken túl egy hatalmas terem 50 üvegvitrinje nyújt lélegzetelállító válogatási lehetőséget az értékesebbnél ritkább „antik” könyvek között.

Minden tekintetben a megőrzés és a restaurálás központi célja vezérelte a tulajdonosokat (Stuart és Mary Manley, róluk később): ahogy erejük engedte, úgy hozták rendbe az állomásépületet, állították vissza eredeti állapotukba az egyes részeket. A csodálatos kupola új külsőt kapott, a kandalló újra üzemképessé vált, a hiányzó tetőablakok beüvegezésre kerültek, a falak friss vakolatot és festést kaptak ‒ így vehette birtokba az épületet 30 év után újra a közösség, hiszen eredetileg is a számukra jött létre.

De kezdjük az elején, és ugorjunk vissza jó 130 évet az időben. A viktoriánus stílusban épült vonatpályaudvart William Bell tervezte 1887-ben. A közel 3000 négyzetméteres épületet Northumberland hercege álmodta meg abból a célból, hogy jó benyomást tegyen a királyi ház látogatóira. A szárnyvonal azonban 1968-ban, az angliai vasútreform (Beeching Cuts/Beeching Axe) eredményeként megszűnt. Az enyészetnek indult pályaudvar 1991-ig omlott-pattogzott-rozsdásodott parlagon, mígnem Mary Manley egy meglehetősen nagy folyószámlahitellel a háta mögött elhatározta, hogy használt könyvekre specializálódó, csererendszeren alapuló könyvkereskedést nyit Barter Books néven. Férje, Stuart azonnal ráharapott az ötletre, és azt javasolta Mary-nek, az üzletet az egykori pályaudvar épületében nyissák meg, ahol ő akkor egy kis modell üzemet irányított. A „partnerség” tehát megköttetett, amelynek eredményét a New Statesman magazinja egész egyszerűen csak így jellemez: „The British Library of secondhand bookshops”.

Ők ketten az üzletben is ideális társai egymásnak, remekül ellensúlyozzák a másik erősségeit és gyengeségeit. A második világháború alatt született Stuart Manley az általános üzleti menedzsmentet végzi (beleértve a Barter Books weblapját is), a sokkal humánabb beállítottságú Mary pedig alapvetően a szervezet kollektívájáért, a marketingért és nem utolsósorban a hangulatért felelős. A magánéletben Stuart rajong a krikettért, a vasútért, a(z angol) futballért és a pénzügyi dolgokért, míg Mary szinte minden iránt nyitott, kivéve a krikettet, a vasutat, a(z angol) futballt és a pénzügyi dolgokat. A munkatársakról bátran kijelenthető, hogy egytől egyig szorgalmasak, hűségesek, figyelemre méltóak és csodálatosak (különösen a Keith névre hallgató céges furgon). „Összetételük” legalább annyira eklektikus, mint maga a könyvesbolt, ahol menedzser van, és nem főnök! Időről időre igénybe vett segéderőik a 16 évestől a 76 évesig ívelő skálán, valamint a politikai baloldaltól a politikai jobboldalig terjedő intervallumon bárhol megtalálhatóak (apró háborúskodások előfordulnak), mint ahogyan szivárványszínűen vegyesek a szakmai hátterek is, a humán irányultságúaktól (művészek, tanárok) egészen a messze nem humán irányultságúakig (brit légierő, szénbányászat). Az akcentusok pedig különösen jól szólnak az észak-angliai, ír, londoni és amerikai nyelvhasználat forgatagában.

A Barter Books birodalma 7 termen keresztül uralkodik. A bejárat az állomásépület egykori jegypénztár helyiségébe nyílik, ahol a pénztárablakok még mindig a helyükön vannak; amely régen az állomás főbejárata volt, azon keresztül most a gyerekek termébe lehet bejutni. A középső teremben kezdődött anno a vasúti vágány ‒ az ütköző még mindig ott van az eredeti helyén. E két helyiség között több kisebb szoba jelentette a maga idejében az állomásépület központi részét. Ebből ma a régi váróterem (ahol le lehet ülni, újságot olvasni, kávét inni), a kandalló, a büfé és a mellékhelyiségek továbbra is megvannak. Az üzlet legnagyobb termében pedig látható a régi kimenő platform, amelyet ugyan feltöltöttek betonnal, de a határvonalai még mindig szembetűnők.

A belső tér leglenyűgözőbb alkotása a már említett monumentális, 40 láb szélességű (12 méteres) falfestmény, amely a helyi, alnwicki születésű Peter Dodd alkotása. A festőművész számos tévés produkcióban működött közre, legnagyobb sikere Oscar-díj jelölés volt 1996-ban egy animációs rövidfilmért. A Famous Writers’ Gallery freskója egy háromszög alakú felületet borít 33 életnagyságú író-költő portréjával. De hogy is kezdődött ez az egész? Nos, 1999 egyik nyári napján Mary felnézett az óriási üres területre, és rögtön úgy gondolta, olyan, mint egy vászon. Milyen remek lenne ez a hely egy olyan emeleti erkélynek, ahonnan híres írók néznek le az emberre! Mivel korábban dolgozott már együtt Peter Dodd-dal, gyorsan realizálódott a felkérés: Stuart foglalkozott a megjelenéssel (dizájn), Mary pedig a kutatással. Peter (apja, John segítségét is felhasználva) két év alatt készült el a 40x17 láb (12x5 méter) méretű festménnyel.

A freskón szereplő írók kiválasztása egyszerre volt könnyű és nehéz munka. Mivel muszáj volt szűkíteni a kört, így végül Mary-ék abban maradtak, hogy a festményen 1800 utáni, angol nyelvű írók szerepeljenek „csak”, de rengeteg kompromisszumot kellett hozni, hiszen a világirodalom gazdagsága még így is számolatlan jelöltet adott. A lista bevallottan Mary összeállítása, a honlapon minden egyes személyre külön rá lehet kattintani, hogy egy kis életrajzot és indoklást kapjunk róluk. A Writers Mural szereplői így Charlotte Brontë, Toni Morrison, Salman Rushdie, Angela Carter, Jane Austen, George Eliot, Virginia Woolf, W. B. Yeats, William Faulkner, Samuel Beckett, Dorothy Parker, Ernest Hemingway, George Orwell, Mark Twain, T. S. Eliot, Robert Louis Stevenson, F. Scott Fitzgerald, Emily Dickinson, Ted Hughes, John Keats, Wilfred Owen, Alan Bennett, George Bernard Shaw, Langston Hughes, Walt Whitman, Oscar Wilde, James Joyce, Tom Stoppard, William Shakespeare (mivel ő jóval korábban élt, csupán egy mellszoborként), Doris Lessing, Charles Dickens és Edward Lear lettek. Ám az írók alakjai között, mögött, előtt vagy éppen a kezük ügyében továbbá gyerekirodalmi „figurák” láthatók, illetve Spike Milligan, aki valódi természetes kapocs a gyerekek és a felnőttek között. A két „rétegen” (felnőtt- és gyerekirodalom) túl a Manley házaspár egy harmadik dimenzión is gondolkodik, ahol világirodalmi művek karakterei (mint például Robinson Crusoe, Seherezádé) jelennének meg, elképzeléseiknek csupán a kivitelezés ideje és költségei szabnak határt.

A Barter Books ‒ antikvár tevékenysége folytán ‒ valódi ritkaságokat és különlegességeket is kínál a vásárlóknak-látogatóknak: például T.S. Eliot Átokföldjének (másik címén Puszta ország) 1922-es kiadását; C.S. Lewis Narnia krónikája sorozatának 1950-es évekbeli megjelenését; Jane Austen A klastrom titka című regényének 1818-as első kiadását; Victor Hugo A nyomorultakjának 1862-es első kiadását; Denis Diderot Mindenmindegy Jakab című művének 1796-os első kiadását; vagy mondjuk Mark Twain Huckleberry Finn kalandjainak 1885-ös kiadását. De találunk állományukban 1600-as évekbeli kiadású műveket is, a könyvesbolt honlapján mindezek részletesen megtekinthetők.

Ki hinné, hogy a Barter Books égisze alatt valódi, rendszeres könyvklub is működik? Pedig így van: havonta egyszer találkoznak a könyvesboltban (este 7 és 9 között), sőt, mára két csoporttá nőtték ki magukat (hétfői és keddi csoport). Őszi (szeptember-december) és tavaszi (január-május) „ülésszakot” tartanak, ahol a csoportvezető határozza meg az olvasmányokat, amelyek elég tág határok között mozognak (klasszikus és modern, fikció és nonfikció). A könyvklubot Rosemary Hartill író-újságíró, a BBC egykori tudósítója vezeti, a tagdíj pedig 30 Font (őszi éra) és 36 Font (tavaszi éra).

Az állomásbüfé (Station Buffet) 2008-ban nyílt meg, amikor a Barter Books egyik menedzsere, David Champion az épületben olyan kis zugokra vadászott, ahol további irodai funkciókat lehet kialakítani. Csakhogy ilyet nem talált, rábukkant viszont helyette egy egész teremre, amelynek a létezéséről ez idáig (ablakok és a könyvesboltba nyíló bejárat nélkül) senki nem tudott. Az elfelejtett szoba teljesen úgy nézett ki, mint ahogyan az alnwicki pályaudvar 50 évvel korábbi utolsó vonatának elpöfögése hagyta. A rendetlenség azonban két valódi meglepetést tartogatott Mary-ék számára: egy csodálatos zöld páfrányt, amely még életben volt (köszönhetően egy közeli csöpögő csőnek), valamint egy fantasztikus, hatalmas üveg tetőablakot. „Nézd!” ‒ mutatott körbe David. ‒ „Iroda!” „Nem!” ‒ mondta erre Mary. ‒ „Felejtsd el az irodát! Ez lesz a mi büfénk!” És így is lett: a Barter Books-ban azóta kávét, süteményt, szolid uzsonnát, vagy éppen gyümölcssalátát fogyaszthatnak a vásárlók és látogatók, míg az ajándékboltból különféle bögrék, poszterek, az állomásról szóló hangoskönyv, válltáska, vagy éppen törölköző képében vihetnek magukkal haza ‒ a látványon és élményeken túl ‒ kézzelfogható emlékeket.

Ám a Barter Books közel sincsen készen! Sok még a teendő, s ez valószínűleg mindig is így lesz már. Mary elmondta, hogy ahogyan Stuart álma volt megvalósítani a működő kis vonatokat, úgy az övé helyreállítani a teljes üvegtetőt. A titkos álmuk azonban közös: mindennél jobban szeretnék, hogy jusson idejük végre elolvasni akár csak egyetlenegy könyvet…

A Győri Szalon szeretné megköszönni Stuart Manley közvetlen, baráti hangvételét, segítségét a remek fotókkal kapcsolatban, valamint azt a leveleiből sugárzó lelkesedést, amely bizonyíték lehet mindenki számára, ha az ember elkötelezett és végtelenül akar valamit, azt minden körülmények között képes megvalósítani!

A Barter Books honlapja itt érhető el, a lenyűgöző könyvesboltról pedig a lenti képgalériában láthatók további fotók!

Szilvási Krisztián

Fotógaléria: Barter Books (Alnwick, Anglia)

10 kép

 

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Atlantis Books ‒ A könyvek és az olvasás szigete Szantorinin