Yehudi Menuhin mind művészként, mind emberként kiváló volt. A II. világháború alatt a zene erejével igyekezett segíteni a szenvedőknek. Benjamin Britten angol zeneszerzővel a bergen-belseni koncentrációs tábor túlélőinek adott koncertet. Németországban Wilhelm Furtwängler-rel dolgozott, hozzájárulva a náci-szimpátiával vádolt karmester rehabilitációjához. Mély emberségéért Yehudi Menuhint több ország becsületrendjével is kitüntették, és számos lovagrend a tagjává választotta.

Yehudi Menuhin 1975-ben az ENSZ Nemzetközi Zenei Tanácsban töltött be elnöki tisztet, és így hívta életre a Zenei Világnapot. Az első Világnap tiszteletére írott köszöntője így hangzott 1975. október 1-jén a kanadai Torontóban:

„Kedves Kollégák, Barátaim!

Nagy örömmel tölt el, hogy idén, a Nemzetközi Zenei Tanácsban betöltött elnöki tisztem utolsó évében megnyithatom az első Zenei Világhetet és a Zenei Világnapot. Szeptember 29. és október 5. között és főként a Zenei Világnap alkalmából október 1-jén az emberek legmélyebb érzéseiket és legszebb reményeiket juttatják majd kifejezésre.

Szavakkal már nagyon sokszor visszaéltek, különösen a korunk társadalmában egyre növekvő tudatlanság következtében. A zene azonban továbbra is módot ad arra, hogy az emberek ma is megértsék egymást, amikor az emberiségtől a múlt előítéletei távolabb állnak, mint valaha, de megerősödve kerülnek előtérbe azok az örök értékek, amelyek mindig részét képezték bármely nép minden művészi megnyilvánulásának.

Az igazság, ami a világ minden népművészetében, zenei stílusában ezernyi színben mutatkozik meg, képessé tesz bennünket arra, hogy egyetértésre jussunk egymással. Arra szeretnék buzdítani minden várost, falut és országot, hogy rendezzenek sokféle zenei eseményt ezen a napon. Örülnék, ha nemcsak koncerteken, rádióműsorokban szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként utcákon és tereken is muzsikálnának énekesek, kórusok, jazz-zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói. Ehhez hasonlót láttunk már néhány városban: San Francisco-ban például, sőt a zajos New York-ban is, amikor a legforgalmasabb útkereszteződéseknél a Manhattan és a Julliard Zeneiskola fiatal hallgatói játszottak a járókelőknek. A régi holland orgona-tekerőket, a nápolyi tenoristákat, az énekmondókat és a trubadúrokat juttatták eszembe és azt, hogy e hagyományokat érdemes újra életre kelteni.

Jó lenne, ha a zenei héten egy-két percet a csendnek szentelnénk mindenütt a világon, a gondolkodásnak, a hallgatásnak és az elmélyedésnek. A zenének a zaj antitézisének kellene lennie, mégis sokszor arra használják, hogy kellemetlen zajokat fogjon fel a gyárakban, éttermekben és áruházakban. Azt mondanám, hogy az adott időben az egész világon legyen egy pár percnyi csend, mert ez nagyon fontos a zene élvezéséhez. Valószínűleg tudomásuk van arról, hogy néhány éve egy kongresszusunkon Párizsban Witold Lutoslavski, a nagy lengyel zeneszerző javasolta, indítsunk mozgalmat, amely harcol az embernek a csendhez való jogáért. Azt szeretném, ha a csendnek e perceit követően utcákon, minden gyárban, otthonban, koncertteremben és operaházban megszólalna a zene. Az előző napok eseményeinek elő kell készítenie a csúcspontot, a Zenei Világnapot.

Kérem Önöket, tegyenek meg mindent ezen esemény érdekében, mely nemcsak a zene, hanem a világ számára is fontos. Egyesek Önök közül talán koncertet adnak a Zeneművészek Nemzetközi Kölcsönös Segélynyújtási Alapja javára, mely intézményt – mint tudják – a zene ügyének előre haladása és megóvása végett hoztak létre és azért, hogy a zeneművészeket közelebb hozzák egymáshoz. 

Yehudi Menuhin”

Megragadva az ünnepi alkalmat, szeretnék megosztani néhány idézetet, melyek kiemelkedő művészektől származnak. Miközben igyekeztek megfogalmazni, mi is a zene, a legnagyobb emberi kérdésekig nyúltak, ezért talán megfontolásra érdemesek, és nemcsak a Zene Világnapján:

„Szerencsém volt, a zenén keresztül megismerhettem más emberi lényeket. Hatott rám apám éneke a haszid kultúra régi hagyományaiban gyökerező dallamaival. George Enescu is segített nekem, ő vezetett be Magyarország és Románia hangjainak világába. Osszuk meg másokkal művészetünket, tájainkat, bánatunkat és örömünket, tágítsuk ki látóhatárunkat. Így jutunk el a szenvedő és elnyomás alatt élő embercsoportok igazi megértéséhez.” Yehudi Menuhin

„Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi (...) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.” Kodály Zoltán

„Mi is a zene? Ez a kérdés órákon át foglalkoztatott, mielőtt múlt éjjel nyugovóra tértem volna. Maga a zene létezése is csodálatos dolog, mondhatni, maga a csoda. A gondolat és a tünemények között elterülő birodalom. Mint egy megfoghatatlan közvetítő közeg, szellem és anyag közt lebeg testetlenül, mindkettőhöz kötődve, mégis különbözve azoktól. Szellem, de szellemként kötődik az idő mérhetőségéhez. Anyag, ám anyagként nélkülözi a teret.” Heinrich Heine

„A zene a legtitokzatosabb és legemelkedettebb dolgokat is elmondja, amit a lélek érez és megálmodik. Az eszmék és érzések magasabb rendjét fejezi ki, mint az emberi szó. A végtelent tárja fel.” George Sand

„Az élet keresztjei olyanok, mint a kotta keresztjei: felemelnek.” Ludwig van Beethoven

„A zene kifejezi mindazt, ami szavakkal elmondhatatlan, mégsem maradhat kimondatlanul.” Victor Hugo

„Zene: a csendhez legközelebbi állapot, mely kifejezi a kifejezhetetlent.” Aldous Huxley

„A zene rendet teremt a csöndben.” Gabriel García Márquez

„Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” Kodály Zoltán

„Ahol a szavak elhagynak bennünket, ott kezdődik a zene.” Heinrich Heine

 Szívből ajánlom Yehudi Menuhin hegedűjátékát a kedves olvasók figyelmébe.

Szabados Éva

A kép a http://commons.wikimedia.org/wiki/Main_Page szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt található.